Az anyák napja különleges alkalom arra, hogy kifejezzük hálánkat és szeretetünket azok felé, akik életünk első pillanatától mellettünk állnak: az édesanyák felé. Bár a virág, az ölelés és a kedves szó mind kedves gesztus, a versek szavakkal ölelnek, és maradandó emlékek maradnak. Az alábbi anyák napi versek hűen kifejezik az anyák és a gyermekek szeretetét egymás iránt.

A versek képesek kifejezni azt is, amit olykor nehéz elmondani. Egy-egy gondolat, egy-egy rím a szív mélyéből szólhat, legyen szó gyermeki köszöntőről, felnőtt lélekből fakadó háláról vagy nosztalgiáról. Ebben a válogatásban olyan anyák napi verseket gyűjtöttünk össze, amelyek meghatnak, megmosolyogtatnak, vagy épp könnyet csalnak a szemekbe – de minden esetben a szeretetről szólnak.

Versek anyáknak: válassz édesanyádnak szívhez szóló üzenetet

József Attila

József Attila a magyar irodalom egyik legtragikusabb sorsú költője, akinek életét mélyen meghatározta az édesanyjához, Pőcze Borbálához fűződő erős érzelmi kötődés. A kemény fizikai munkát végző, korán elhunyt édesanya, Mamaként vonult be a köztudatba. József Attila minden szerelmi viszonyában az anyai gondoskodást kereste, minden nőtől az anyai dédelgetést igényelte legjobban.

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Őröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Márai Sándor

Márai Sándor a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írója és gondolkodója volt, akinek műveiben gyakran megjelentek az emberi kapcsolatok mélységei – így az anya-fiú viszony is. Számára az édesanya alakja a biztonság, az erkölcsi tartás és a családi hagyományok szimbóluma volt. Írásaiban finom érzékenységgel idézte fel az anyai szeretetet, amely nemcsak melegséget adott, hanem erkölcsi iránytűként is szolgált egész életében.

Márai Sándor: Anya

Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?

Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.

Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,

és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába.

Weöres Sándor

Weöres Sándor édesanyja, Blaskovich Mária, aki négy nyelven beszélt és olvasott, nagy szerepet játszott fia kulturális fejlődésében. Lelkesen olvasott neki, és már egészen fiatalon, 6-7 éves korában olyan klasszikusokkal ismertette meg, mint Shakespeare, Goethe, Madách vagy Csokonai. Weöres Sándor több költeményében is tükröződik az a különleges kapcsolat, ami közte és művelt édesanyja között alakult ki.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem –
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

Csorba Piroska

Csorba Piroska titkárnő volt, majd általános iskolai tanár lett, 1974-től jelentek meg írásai. Nyugdíjazásáig a a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára volt.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?