A kutatók évtizedek óta próbálják megfejteni, miért a gyerekkori emlék nagy része miért törlődik. És mi történik azokkal az élményekkel, amelyekre nem emlékszünk, de mégis hatnak ránk. Egyes elméletek szerint az emlékek nem vesznek el, csak elérhetetlenné válnak, míg mások szerint a kultúra is befolyásolja, milyen korai élmények maradnak meg.

Sokan azt gondolják, hogy a kisgyermekek agya egyszerűen nem képes hosszú távon megőrizni az emlékeket, de a kutatások ezt már régen megcáfolták. Kétéves gyerekek is képesek emlékezni dolgokra, sőt, akár hónapokkal később is képesek a fontosabb gyerekkori emlék előhívására. Mégis, az emberek többsége csak hároméves kora körül kezd el valódi emlékeket felidézni.

Gyerekkori emlék: miért törli az agy az első éveket?

Cristina Alberini, a New York-i Egyetem idegtudósa szerint az emlékek valóban ott maradnak az agyban, de nem tudatosan férünk hozzájuk.

„Hogyan lehet az, hogy ezek az elfelejtett élmények mégis örökre érintik az életünket?”

– teszi fel a kérdést. Az agy az emlékek tárolásáért felelős, folyamatosan fejlődő kulcsfontosságú gyerekkorban. Ez a fejlődés olyan intenzív, hogy közben mintegy „felülírja” a régebbi élményeket.

Ez megmagyarázza azt is, hogy a kisgyermekkori traumák befolyásolják későbbi életünket, még akkor is, ha nem emlékszünk rájuk. A kutatások szerint azok a gyerekek, akik nehézségeket éltek át az első éveikben, nagyobb eséllyel küzdenek szorongással vagy depresszióval később.

„Ha a gyerekek nehéz helyzeteket élnek át kora gyermekkorukban, lehet, hogy nem emlékeznek a konkrétumokra, de az agyuk ennek megfelelően fejlődik”

– magyarázza Alberini.

Gyerekkori emlék: a kultúra is befolyásolja, mire emlékszel

Nem mindenki ugyanarra az életkorra emlékszik vissza. Az amerikaiak átlagosan 3,5 éves korukig tudják visszavezetni az első emlékeiket, míg a kínaiaknál ez az időpont későbbre tolódik. Wang Qi, az önéletrajzi emlékezet szakértője szerint ennek oka a kultúrában keresendő. A nyugati társadalmakban az egyéni élmények és érzelmek fontosabbak, míg az ázsiai kultúrák inkább a közösségi élményekre építenek.

De még ennél is érdekesebb az új-zélandi maorik helyzete. Náluk az első gyerekkori emlékek akár 2,5 éves korra is visszanyúlhatnak. Elaine Reese, az Otago Egyetem professzora szerint ennek a kultúrának köszönhető, hogy a maoriban kiemelt szerepet kap a múltbeli események részletes elmesélése. A kutatásai kimutatták, hogy azok a gyerekek, akikkel gyakran beszélgetnek a szüleik a múltbeli élményeikről, részletesebben és korábban emlékeztek vissza ezekre az eseményekre.

„Tudjuk, hogy már hat hónapos koruktól képes a gyerekek mentális képeket alkotni a korábbi élményeikről. Az, hogy ezeket az élményeket szavakba öntjük és elmeséljük, segít nekik megőrizni azokat egy életen át”

– mondja Reese.

Hamis emlékek: mennyire bízhatsz abban, amire emlékszel?

Bármennyire is vannak emlékeink, az agyunk folyamatosan formálja és módosítja. Minél többször idézünk fel egy eseményt, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyes részletekkel vagy akár teljesen kitalált elemekkel egészülnek ki.

Wang Qi szerint az ismételt történetek még hamis emlékeket is szülhetnek. A híres gyermekpszichológus, Jean Piaget példája jól mutatja ezt. Egész életében biztos volt benne, hogy kétéves korában egy emberrablási kísérlet áldozata lett, és a dadája mentette meg. Csak felnőttként derült ki, hogy a családja találta ki ezt a történetet, és ő egyszerűen beépítette az emlékei közé.

Egy 2018-as kutatás szerint az emberek 39%-a állította, hogy vannak emlékei kétéves vagy annál fiatalabb korából. A tudósok szerint azonban ezek az „emlékek” valóban kitaláltak, és családi történetekből vagy fényképekből származnak.

„Normál körülmények között még a gyerekek sem vesznek mindent készpénznek, amit mondanak nekik”

– jegyzi meg Wang.

Agyunk olyan, mint egy óriási építőkocka-rendszer: minden új tapasztalat az előzőkre épül. Bár azt talán soha nem tudja teljesen visszaidézni, mégis ott rejtőznek bennünk, és észrevétlenül befolyásolják gondolkodásunkat, érzéseinket és döntéseinket egy életen át.

(via)