Az introvertált gyerek különleges figyelmet igényel – nem azért, mert baj van vele, hanem mert másként működik. A nevelés során elhangzó mondatok azonban formálhatják vagy rombolhatják az énképét. Összegyűjtöttük, mely öt kijelentést kerüld el, ha igazán támogatni szeretnéd introvertált gyermeked lelki fejlődését.
Miért fontos az introvertált gyerek megértése?
Introvertált gyerekek gyakran töltik fel magukat egyedüllétben, inkább megfigyelnek, mint szerepelnek, és időre van szükségük az új helyzetekhez való alkalmazkodáshoz. Mégis, egy extrovertált világban sokszor meg nem értés és nyomás nehezedik rájuk – különösen a szülők, tanárok részéről. A jó szándékú, de helytelen megfogalmazású mondatok árthatnak önbizalmuknak, sőt hosszú távon az embereknek való megfelelésre nevelhetik őket.
„Többet kellene beszélned” vagy „Légy barátságosabb!”
Ezek a kijelentések azt sugallják, hogy a gyermek úgy, ahogy van, nem elég jó. Egy introvertált gyerek számára ez azt üzenheti: ahhoz, hogy szerethető vagy elfogadható legyen, fel kell adnia a saját kényelmét mások kedvéért. Ez egyenes út lehet a túlzott megfelelési kényszerhez.
„Csendben vagy – ez udvariatlan!”
A csendesség nem tiszteletlenség. Egy introvertált gyerek nem azért nem szólal meg, mert nem érdekli a társaság, hanem mert feldolgozza az ingereket, megfigyel, vagy épp fáradt. A viselkedése nem hiba – csupán egy másik működési mód.
„Ne légy már ilyen félénk!”
A „félénkség” címkézése negatív jelentéstartalommal ruházza fel a természetes viselkedést. Ehelyett próbáljunk úgy tekinteni rá, mint egy különleges megfigyelőképességre, a világ csendes, érzékeny feldolgozására – amely legalább olyan értékes, mint a hangos jelenlét.
„Ilyen csendes gyerekkel nem jutsz semmire!”
A jövő útja nem a hangerőben, hanem az önazonosságban rejlik. Introvertált emberek is válhatnak vezetőkké, művészekké, kutatókká – ha hagyjuk őket kibontakozni a saját tempójukban. Az ilyen mondatok a gyermeket arra kondicionálják, hogy szégyellje saját természetét.
„Miért nem beszélsz/mész oda/kérdezel?”
A megkérdőjelezés nem kíváncsiság, hanem ítélkezésként csapódik le a gyerekben. Ehelyett kérdezzünk inkább így: „Milyen érzés új emberek között lenni?” vagy „Szükséged van még egy kis időre?” – ezzel biztonságot adunk és megtanítjuk bízni saját érzéseiben.
Mit mondjunk helyette?
Az introvertált gyereknek nem „kijavításra” van szüksége, hanem elfogadásra. Az olyan mondatok, mint: „Jól van, ha most nincs kedved beszélgetni” vagy „Figyelek rád, amikor készen állsz” segítik abban, hogy megtanulja: az érzései rendben vannak, és értékes úgy, ahogy van.
Az introvertált gyerekek érzékenyek, mélyen gondolkodnak és másképp kapcsolódnak – de ugyanolyan érvényes módon, mint extrovertált társaik. Ha szülőként, tanárként vagy gondozóként nyitottan, elfogadóan állunk hozzájuk, nemcsak az önbizalmukat erősítjük, hanem a felnőtt életük alapjait is biztos kézzel rakjuk le.
