A képernyőidő gyerekeknek manapság nemcsak a szülők egyik legnagyobb kihívása, hanem az egész társadalmat érintő kérdés. A digitális világ része lett a gyerekkor mindennapjainak, de vajon hol a határ? Meddig fér bele a képernyő előtt töltött idő, és mikor kezd ártani?

Képernyőidő gyerekeknek – mikortól veszélyes?

Ma már szinte nincs olyan gyerek, akinek ne lenne kapcsolata valamilyen digitális eszközzel. Az okostelefon, a tablet, a számítógép vagy az okostévé ott van a nappaliban, az étkezőasztalon, a babakocsiban. A statisztikák szerint a 10-12 évesek 82 százaléka rendszeresen használ okoseszközt, 12 év fölött pedig gyakorlatilag minden gyereknek van saját mobiltelefonja.

A WHO ajánlásai viszont ennél jóval szigorúbbak: 18 hónapos kor alatt semmilyen képernyőhasználat nem ajánlott, kivéve a videóhívásokat. 2 éves kor alatt legfeljebb napi 30 perc, 2 és 5 év között maximum napi 1 óra az ajánlott mennyiség, szülői jelenléttel. Az idősebb gyerekeknél is fontos a következetesség: 6 és 9 év között legfeljebb napi 1 óra, 10 éves kortól pedig életévenként napi 10 perc többlettel lehet növelni a képernyőidőt – de csak heti maximum 7 óráig!

„Látott mese nem mese” – mit mondott Vekerdy Tamás?

A 2019-ben elhunyt Vekerdy Tamás pszichológus évekkel ezelőtt hívta fel a figyelmet arra, hogy ha a gyerekek csak látott meséket fogyasztanak, leáll a belső képalkotásuk. Azt mondta:

„Látott mese nem mese.”

A könyvből vagy fejből mesélés során a gyerek saját belső képeket alkot, ezzel fejlődik a fantáziája, érzelmileg is jobban kapcsolódik a történethez. Ezzel szemben a képernyő egyszerre készen adja az ingereket, ezzel gátolja a kreatív működést és a kognitív fejlődést.

A túl sok képernyőidő negatív hatásai nemcsak elméletiek. A Lipcsei Egyetemi Kórház „Life Child” tanulmánya szerint az intenzív digitális eszközhasználat a gyermekeknél kapcsolatba hozható viselkedészavarokkal, alvásproblémákkal, és a gyengébb iskolai teljesítménnyel is.

A képernyőidő gyerekeknek nem csak idő kérdése – hanem szülői példamutatás is

Az egyik legnagyobb kihívás a korlátozásában az, hogy a szülők mit mutatnak otthon. Hitelesek tudunk-e maradni, ha a gyerekünktől elvárjuk, hogy egy óránál többet ne legyen kütyün, miközben mi magunk az Instagramot görgetjük vacsora közben? A gyerekek utánozzák a felnőttek viselkedését – sokszor szó nélkül.

Fontos tehát a közös szabályalkotás, de még fontosabb a következetes betartás. Nem kell örökre elvenni a képernyőt – csak keretek közé kell helyezni. A közösen lefektetett szabályok, mint a „csak vacsora után lehet mesét nézni” vagy a „vasárnap nincs telefon”, segítenek abban, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, és tudja, mire számíthat.

Miben segíthet még a szülő?

Ne csak a tiltással foglalkozzunk. A gyerekeket érdemes alternatívákkal is ellátni: társasjáték, kinti játék, közös főzés vagy barkácsolás. A kulcs a közös időtöltés és az élmények megosztása. Egy 10 perces meseolvasás sokkal többet adhat a gyerek lelkének, mint egy 30 perces YouTube-videó.

A nyári szünidő alatt pedig még inkább figyeljünk arra, mennyi ideig ül képernyő előtt a gyerek. Ha házi feladatot kap online, az természetesen más kategória, de a szórakozásból történő képernyőhasználat ideje akkor is szabályozható.

Itt arról olvashatsz: család okostelefon. Egy város nemet mondott a gyerekek okostelefonjára. Ez történt velük egy év alatt.