Egy éve döntöttek úgy St. Albans iskolái, hogy nem kérnek többet az okostelefon okozta káoszból. A cél: megóvni a gyerekeket a digitális függőségtől, amibe már a felnőttek is nyakig benne vannak.

Egy város, amely hadat üzent az okostelefon bűvöletének

St. Albans neve eddig inkább a békés külvárosi lét szinonimája volt, de az elmúlt egy évben valami egészen más miatt került a figyelem középpontjába. Együttműködve a helyi általános iskolák igazgatói közösségével, az egyik helyi iskola vezetője, Matthew Tavender, és kolléganője, Justine Elbourne-Cload olyan lépésre szánta el magát. Levelet küldtek ki minden szülőnek, amelyben arra kértek őket, ne adjanak 14 éves kor alatti gyerekeiknek okostelefont.

A döntés radikálisnak tűnhetett, de nem volt alaptalan. A gyerekek viselkedése, érzelmi stabilitása és iskolai teljesítménye egyre aggasztóbb jeleket mutatott. A tanárok szerint a kicsik figyelme csapongott, szorongásos tünetek jelentek meg már az alsó tagozatban, és olyan digitális tartalmakkal találkoztak, amelyekhez még a szülők sem tudtak kapcsolódni. A legnagyobb döbbenetet azonban az okozta, amikor egy tréfának szánt fénykép pár óra alatt végigsöpört a városon, és minden érintett családot elért. Ez volt az a pont, amikor az iskolák úgy döntöttek, elég.

Egy év elteltével az eredmények meglepőek. Míg korábban a hatodik osztályosok 75%-ának volt saját okostelefonja, ez az arány ma már csak 12%. Valódi szemléletváltás kezdődött.

Okostelefon nélkül is van élet?

A tanárok és szülők célja nem az volt, hogy visszarepítsék a gyerekeket a múlt századba, hanem hogy esélyt adjanak nekik egy egészségesebb, kevésbé stresszes gyerekkorra. Mert miközben az okostelefon egyesek szerint az információ kapuja, mások szerint a koncentrációs zavar, a szorongás és a testképzavar katalizátora.

A jelenség, amit az oktatók „TikTok agynak” neveznek, nem puszta kitaláció. A gyerekek valóban nehezebben figyelnek hosszabb ideig, egyre többen beszélnek kalóriaszámlálásról és lépésszámlálásról. Már az alsó tagozaton is megjelennek a közösségi média okozta megfelelési kényszerek. Néhányan már az iskolába járás gondolatától is szoronganak – ez régen szinte ismeretlen jelenség volt.

Bár az okostelefon bizonyos szempontból megkönnyítheti az életet, az ár, amit a fiatalok fizetnek érte, talán túl magas. Nem csak a valódi barátságok mennek rá a folyamatos online jelenlétre, hanem a gyermeki kíváncsiság is, amit a végtelen görgetés lassan kiöl.

Az okostelefon nem csak a gyerekek ügye

A legnagyobb tanulság talán mégsem a statisztikai csökkenés, hanem az, hogy a felnőttek is elkezdtek magukba nézni. Az a jelenet, amikor egy apuka, zsebében az iPhone-nal, elteszi a készüléket, és inkább a madarak csicsergését hallgatja az iskolaudvaron, többet mond minden szónál. Mert a gyerekek nem azt teszik, amit mondunk, hanem azt, amit látnak tőlünk.

Miután a St. Albans-i iskolákban korlátozták az okostelefonok használatát, látványos javulás mutatkozott a diákok közösségi kapcsolataiban és mentális egészségében. A gyerekek több időt töltöttek beszélgetéssel, játékokkal és közös tevékenységekkel a szünetekben, ami erősítette a barátságaikat és csökkentette az elszigeteltség érzését. A tanárok beszámolói szerint a tanulók figyelme javult, nyitottabbá és aktívabbá váltak az órákon, valamint a koncentrációjuk is erősödött. Kevesebb konfliktus és online zaklatás is előfordult, mivel a képernyőidő drasztikusan csökkent, így a gyerekek nyugodtabbak lettek, és a tanulásra tudtak fókuszálni.

Itt arról olvashatsz: nyári iskolai szünet. Mire jó a tábor?