A sport világában régóta ismert, hogy a szülők kulcsszereplők egy fiatal tehetség útján – de nem mindegy, milyen áron történik a sportoló nevelése. A norvég futócsalád, az Ingebrigtsenek körüli botrány most nyersen megmutatja a valóságot, ami után feltesszük a kérdést: hol a határ a támogatás és a kontroll, a motiváció és a pszichológiai bántalmazás útján?

A sportoló nevelése: siker vagy trauma?

A világ egyik legsikeresebb középtávfutója, Jakob Ingebrigtsen gyerekkora nem a sikerekről, hanem a félelemről szólt – legalábbis ezt állítja a bíróságon tett vallomásaiban.

„A nevelésemet nagyon a félelem jellemezte. Mindent ellenőrzött és helyettem döntött el”

– idézte fel édesapjáról, Gjert Ingebrigtsenről. A vádak szerint az apa nemcsak lelkileg presszionálta gyermekeit, hanem időnként fizikailag is. Jakobot állítólag megrúgta, testvére, Ingrid pedig azt állítja, hogy egy vizes törülközővel ütötte arcon. Ingrid egy másik ijesztő történetet is megosztott: akkor is futásra kényszerítették, amikor elfelejtette bevenni az asztmagyógyszerét.

„Végül leugrottam a futópadról, felszaladtam a szobámba és levegőt vettem. Próbáltam megnyugodni. Kifejeztem, hogy abba akarom hagyni az atlétikát”

– mondta.

A sztori fájdalmasan ismerős lehet más sportcsaládoknak is. Dr. Bettina Rulofs, a Kölni Német Sportegyetem professzora szerint nem ritka jelenségről van szó.

„Úgy gondolom, tisztában kell lennünk azzal, hogy a pszichológiai erőszak a sportban általában sűrűn előfordul. Végeztünk egy európai tanulmányt a sportban előforduló bántalmazás és erőszak gyakoriságáról, formáiról, azt találtuk, hogy válaszadóink 65%-a jelezte, hogy megtapasztalt sportkarrierje során a pszichológiai erőszak valamilyen formáját”

– magyarázta. A tanulmány több mint 10 000 sportolót kérdezett meg öt európai országban.

És ami még durvább: Rulofs szerint ez a fajta bántalmazás a sportban már-már „normálisnak” tűnik.

„A sport területén a sértés, a fenyegetettség, a szégyenkezés vagy a pszichológiai jogsértés nagyon normális dolognak tűnik. Ez nem pozitív eredménye a vizsgálatunknak, de ezzel meg kell küzdenünk.”

Az autonómia legyen az alap

De mégis hogyan lehet egészséges módon támogatni a gyereket egy versenycentrikus közegben? Rulofs szerint a kulcs az autonómiában rejlik – vagyis abban, hogy a gyerek maga dönthessen a sportjáról, arról, mit és hogyan akar csinálni.

„Szerintem nagyon fontos kérdés, hogy a szülők mennyire képesek olyan helyzetet teremteni, amelyben a gyerekek képesek saját döntéseiket meghozni, és autonómia alapú megközelítést alakítanak ki saját kívánságaik megvalósításában és saját kompetenciáik fejlesztésében”

-fejtette ki.

A Safe Clubs nevű kezdeményezés is ezen az úton halad. A Kölni Német Sportegyetem által fejlesztett program célja, hogy a sportklubokban dolgozó felnőttek, de legfőképpen a szülők, megfelelő képzést kapjanak ahhoz, hogy támogató és biztonságos környezetet alakítsanak ki. Németországban jelenleg körülbelül 90 000 sportklub működik, és a projekt célja, hogy ezek közül minél több használja ezt az oktatási eszközt. A gyerekek sportpályafutása közben a szülők gyakran háttérbe szorulnak, pedig Rulofs szerint ez nagy hiba.

„A szülők, különösen, ha gyermekeik kiskorúak és élsportban teljesítenek, nagyon-nagyon fontos szereplői a biztonságos sportkörnyezet kialakításának. A védelem minden lépésébe be kell vonnunk őket.”

Több tudatosság, kevesebb hallgatás

Bár a Gjert Ingebrigtsen elleni per májusban ér véget, hatása messze túlmutathat egyetlen család történetén. A sportvilág egyre nyitottabban beszél azokról a témákról, amelyeket régen szőnyeg alá söpörtek – erőszak, visszaélés, kényszer, kiégés.

„Nyilvánvaló, hogy a sportban mindig voltak visszaélések és erőszakos esetek, de senki nem beszélt ezekről az esetekről. Az nagyon fontos, hogy manapság képesek vagyunk beszélni erről, felemelni a szavunkat, jelentést tenni és meghallgatni minket”

– mondta Rulofs.

Ahhoz, hogy a sportoló nevelése ne váljon traumává, a szülők, az edzők, a klubok és a társadalom közös felelőssége, hogy ne csak az érmeket lássák, hanem azokat is, akik a dobogóra állnak. Mert a gyerekkor nem lehet a siker áldozata.

(via)

Itt arról olvashatsz: mentális jólét. A gyerek hisztizik, a cég dübörög, te meg épp összeroppannál?