Az ADHD tünetei nem csak gyerekkorban jelentkeznek, sokan csak felnőttként döbbennek rá, hogy érintettek. A figyelemzavaros hiperaktivitás nem csupán izgágaságot jelent, hanem olyan hétköznapi nehézségeket is, mint a krónikus halogatás, a szervezetlenség vagy az impulzív döntések. Mivel felnőtteknél ezek a jelek kevésbé feltűnők, a diagnózis felállítása is nehezebb.

Sokan tévesen azt hiszik, hogy az ADHD csak gyerekeket érint, és idővel kinőhető. A valóság bonyolultabb. Míg gyermekkorban a figyelemzavar, a túlzott aktivitás és az impulzív viselkedés a legszembetűnőbb, addig felnőttkorban ezek más formát öltenek. Az érintettek gyakran küzdenek az időbeosztás nehézségeivel, hajlamosak halogatni a feladataikat, és könnyen elvesznek a részletekben. Sok ADHD-s felnőtt számára problémát jelent a folyamatos belső nyugtalanság, a döntési helyzetekkel való küzdelem és az érzelmek kontrollálása. Bár az ADHD tünetei gyerekkorban jelentkeznek, a diagnózis későbbi életkorban is lehetséges. A felismerésig sokan hosszú éveken át küzdenek a tünetekkel.

ADHD tünetei: sokszor észrevétlen marad

Nem egyedi eset, hogy valaki felnőttként szembesül az ADHD diagnózisával. Sam Thompson brit televíziós személyiség például 30 évesen tudta meg, hogy ADHD-s, és elmondása szerint először „megrémült” a felismeréstől. Sokan akár évtizedekig élnek úgy, hogy nem tudják, miért küzdenek folyamatosan a hétköznapi feladatokkal, miért érzik magukat szétszórtnak, vagy miért nehezebb kihívás a munkahelyi és magánéleti problémák kezelése. A fel nem ismert ADHD gyakran jár együtt szorongással és depresszióval, mert az érintettek gyakran úgy érzik, valami „nincs rendben” velük.

Az ADHD nem új keletű jelenség, bár az utóbbi években sokkal nagyobb figyelmet kapott. A tudósok már több mint 200 éve dokumentálták a figyelemzavaros viselkedést, de az állapot csak nemrég került igazán reflektorfénybe. A közösségi média segítségével eljutnak az információk nagyobb körbe és ennek hatására egyre többen kezdik felismerni magukon a tüneteket. A kutatások szerint azonban a felnőtt ADHD-sok többsége még mindig diagnózis nélkül éli az életét, és csak kevesebb mint 20%-uk tudja magáról, hogy érintett.

A diagnózis felállítása hosszú és összetett folyamat. Az ADHD tünetei és élethelyzeti hatásai miatt a szakemberek részletes interjúk, viselkedésminták elemzése és életút-áttekintés alapján diagnosztizálják. Ez gyakran egy több mint egyórás beszélgetést jelent, amely során nemcsak a jelenlegi problémákat, hanem a múltbeli jeleket is értékelik.

Nick Pettigrew, aki ADHD-val él és bestsellert írt tapasztalatairól, így fogalmazott:

„Olyan érzés, mintha mindig törött lábbal éltem volna, és most először kaptam mankót. A diagnózis nem szünteti meg az ADHD-t, de segít jobban eligazodni a világban”

Az ADHD kezelése nem kizárólag gyógyszereken alapul. Sokan viselkedésterápiával, mindfulness technikákkal vagy életmódbeli változásokkal próbálják enyhíteni a tüneteket. A legfontosabb, hogy az érintettek felismerjék az állapotukat, és ne féljenek segítséget kérni.

Az ADHD tünetei

Az ADHD egyik legnagyobb kihívása, hogy a tünetek sokszor hétköznapinak tűnnek, ezért könnyen félreértelmezhetők. A felnőttek hajlamosak elhalasztani a fontos teendőiket, mert a monoton feladatokat nehezebben kezelik. Gyakran csak akkor tudnak koncentrálni, ha egy feladat érdekli őket, ilyenkor viszont teljesen elmerülnek benne, és elfelejtik az idő múlását.

Az ADHD-s embereknek sokszor gondot okoz a pénzügyi tervezés, mert a hosszú távú célok helyett az impulzív döntések vezérlik őket. Az időérzékük gyenge lehet, ezért gyakran késnek el a megbeszélésekről vagy feledkeznek meg fontos határidőről. Az érzelmi hullámzás szintén jellemző.

A figyelemzavar miatt előfordulhat, hogy beszélgetés közben félbeszakítanak másokat, mert attól tartanak, hogy elfelejtik, amit mondani akartak. Az alvászavarok is gyakran kapcsolódnak ADHD-hoz: az érintettek nehezen alszanak el, mert az agyuk „nem kapcsol ki”, és állandóan új gondolatok kavarognak bennük.

A felnőtt ADHD-sok számára a legnagyobb kihívás nem csupán a figyelemhiány vagy a szétszórtság, hanem az ezekből adódó folyamatos frusztráció és önvád. A diagnózis felismerése azonban nem csupán egy címke – hanem lehetőség arra, hogy az érintettek megértsék önmagukat, és olyan stratégiákat találjanak, amelyek segítik az életüket.

(via)