Nem egyszerű dolog napjainkban a mentális egészség megőrzése. Márpedig nagy szükségünk lenne a lassításra rohanó világunkban, hogy ne kerüljünk a kiégés állapotába.

Napjaink felgyorsult világában nehéznek tűnhet a mentális egészségünket is szem előtt tartani. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy mert a világ rohan, nekünk okvetlenül lépést kell vele tartanunk. Nem muszáj. Sőt. Vannak módszerek arra, hogy előtérbe helyezzük mentális egészségünket, akkor is, ha körülöttünk mindent felpörgetettnek érzünk.

„Első és legfontosabb módszer a mentális egészség megőrzésére, hogy lassítsunk le. A második pedig az, hogy tanuljunk meg NEM-et mondani”

– ajánlja Láng Zsófia mentálhigiénés szakember, a SzabadEvés coaching módszer megalkotója.

„Rohan a világ, de nekünk nem kötelező vele rohanni – csak azt hisszük. Le kell lassítani ahhoz, hogy képesek legyünk meghallani a belső hangunkat, érezni a valódi érzéseinket. Ha állandóan fejvesztve rohanunk, egyik feladatról a másikra robogunk, könnyen lehet, hogy saját magunkkal szinte semmi kapcsolatunk nincsen”

– hívja fel a figyelmet a szakember.

Mentális egészség: kapcsolatban önmagunkkal

Láng Zsófia szerint a mentális egészség ott kezdődik, hogy kapcsolatban vagyunk magunkkal: érezzük az érzéseinket, a testérzeteinket, meghalljuk a lelkünk sugallatait (intuícióit) is. Azért hajszoljuk magunkat, mert erre kondicionáltak minket gyermekkorunkban – otthon és az oktatási rendszerben egyaránt –, valamint, mert a sajtóból, médiából és közösségi médiából ez ömlik ránk. Mivel erre kondicionáltak minket, ez az automatikus működésünk. Fel sem merül bennünk, hogy ne ezt tegyük.

Sajnos, jórészt akkor merül fel az emberekben, hogy változtatni szeretnének, amikor már nagy a baj: fizikai tünetek jelentkeznek náluk vagy kiégnek. Sokkal jobb ezt megelőzni – mutat rá a szakember.

„Mindig kevesebb fájdalommal jár a megelőzés, mint amikor már kialakult egy probléma és azt kell gyógyítani. Csak éppen sokan képtelenek ezt megengedni maguknak. Hajcsárként a végletekig hajtják magukat”

– mondja Láng Zsófia.

Muszáj nemet mondani a mentális egészség megőrzése érdekében

A szakember kiemeli: bizony az is önmagunk hajszolása, ha otthon, vagy a munkahelyünkön megengedjük másoknak, hogy hajtsanak minket. A saját felelősségünk, hogy nemet mondjunk!

Ezt a felelősséget sokan elhárítják – házastársukat, gyermeküket, főnöküket, szüleiket vagy bárki mást hibáztatnak a saját kimerültségükért. Pedig mindig mi magunk vagyunk a felelősek a saját testi-lelki-mentális jóllétünkért – figyelmeztet a coach.

Láng Zsófia kiemeli: erre nem tanítanak meg bennünket, legfőképp azért, mert a szüleink is ugyanezt csinálták saját magukkal – sőt még az ő szüleik is ezt az utat járták. Így haladhatunk generációról generációra.

Érdemes megtörnünk ezt a mintát, amennyiben nem szeretnénk továbbadni a leszármazottainknak. Mert amíg mi magunk nem változtatunk ezen, addig a – romboló, diszfunkcionális – minták öröklődnek tovább.

Felmerül persze a kérdés: hogyan kapcsolódhatunk ki igazán mentális egészségünk megőrzése érdekében a mai világban?

Láng Zsófia szerint befelé figyelve érezzük meg saját valódi érzéseinket és az azok mögött meghúzódó szükségleteinket – ez mutat irányt arra vonatkozóan, hogyan tudunk igazán kikapcsolódni.

Egyénenként eltérő, kinek mi jelenti a feltöltődést. Minden ember teljesen egyedi életvitellel, habitussal, testi-lelki-mentális-spirituális szükségletekkel rendelkezik. Ami az egyikünknek tökéletes kikapcsolódás, a másikunknak lehet olyan elviselhetetlen élmény, hogy legszívesebben kifutna tőle a világból. Fontos ezt szem előtt tartanunk.

Mentális egészség: idő önmagunkra

A befelé figyeléshez szükséges, hogy időt teremtsünk magunknak az egyedüllétre. Érezzük meg, mit csinálunk szívesen és foglalkozzunk azzal – ez segít majd igazán kikapcsolni.

„Lehet ez pihenés, alvás, séta, természetben eltöltött idő, varrás, olvasás, meditáció, sport – bármi. A lényeg, hogy azt az érzést keressük, ami lelki békét ad nekünk”

– tanácsolja Láng Zsófia.

A coach kiemeli: ha másokkal kapcsolódunk ki a szabadidőnkben, olyanokkal tegyük ezt, akik feltöltenek és kerüljük azokat, akik leszívják az energiánkat.

„Ne hagyjuk, hogy kihasználjanak, hogy energiavámpírként leszívjanak minket. Ez ugyanis nagyon romboló a mentális egészségünk szempontjából. A kölcsönösen egyenrangú, kölcsönösen feltöltő kapcsolódások segítenek a mentális egészség helyreállításában és megőrzésében”

– jegyzi meg Láng Zsófia.

Amennyiben azt vesszük észre, hogy nem tölt fel egy szabadidős tevékenység vagy baráti kapcsolódás, érdemes elgondolkodni, elmeditálni azon az emberi kapcsolaton. Lehet, eljött az idő arra, hogy lezárjuk. Egy biztos: ártunk magunknak az energiánkat leszívó emberi kontaktusokkal. S bizony mindenkinek a saját felelőssége, hogy kivel tart fenn kapcsolatot.

Ha nehézségeink vannak ezen a téren, érdemes pszichológus, coach, pszichoterapeuta, vagy mentálhigiénés szakember segítségét kérni – ajánlja Láng Zsófia.

Szabjunk határokat – magunknak is

Rohanó világunkban a munka és a magánélet egyensúlyát sem könnyű fenntartani. Vajon milyen módszerekkel tudunk javítani ezen az egyensúlyon, ami jelentősen hozzájárul a mentális egészségünkhöz?

A mentálhigiénés szakember szerint a kulcs a határok meghúzása. S bizony önmagunkkal szemben is meg kell húznunk a határokat!  Hiszen megállás nélkül hajszoljuk bele magunkat mindenbe. Tudnunk kell nemet mondani a „belső hajcsár énrészünknek”. Meghúzni egy élhető határt és egy olyan életet felépíteni magunknak, ahol van időnk pihenni, önazonos módon kikapcsolódni.

Rengetegen küzdenek megfelelési kényszerrel – emeli ki a coach. Elengedhetetlen, hogy ebből kigyógyuljunk, különben vég nélkül hagyjuk magunkat kihasználni.

A szakember rámutat: ez nem könnyű feladat, mert a kötelességtudat sokunkban iszonyú erős zsigeri kényszer. Szerencsére a Z generáció már öntudatosabb.

A negyvenesek és a náluk idősebbek azonban még jellemzően nagyon alárendelődőek és a kiégésig hajlamosak teljesíteni. Legfőképpen a nők, akik a munkában eltöltött idő után az otthoni „műszakot” is viszik. Ez sokszor még 5-6 órát jelent pluszban – beleértve a gyerek(ek)kel tanulást is.

„Sajnos patriarchális társadalmunkban még mindig az a norma, hogy ez a nő feladata, s a férfi kevés helyen veszi ki a részét az otthoni teendőkből. Már javul a helyzet, de inkább a fiatalabbaknál. A ma, 2025-ben középkorú férfiaknál még leginkább ez a hitrendszer, amivel hatalmas teher hárul a nőre, aki sokszor nincs is megbecsülve. Ezen a téren is lehet azonban fejlődni: fontos otthon határokat húzni és bevonni a férfiakat a tennivalókba”

– mondja Láng Zsófia.

A szakember szerint a gyermekkorban otthon tapasztalt és magunkévá tett tudattalan mintáinkon mindenképp fontos javítanunk mindehhez.

Mentális egészség megőrzése érdekében javítani kell a gyermekkori mintákon

A „belső gyermek”-munka ennek kiváló eszköze. „Belső gyermeknek” azt a részünket nevezzük, amelyik az igazi, valódi önmagunk – és amit felnövésünk során gyakran szüleink is teljesen elnyomtak, elhallgattattak, sárba tiportak, mert az ő generációjukban még a „poroszos nevelés” volt a jellemző.

„Ezt sokan a mai napig nyögjük. Igyekszünk kiszabadítani a „belső gyermeket” a rátanult felépítmények alól, amelyeket felnövésünk során magunkra építettünk, hogy képesek legyünk elviselni azt a szabályrendszert, amibe beleszorítottak minket. Felnőttként szerencsére már van lehetőségünk felépülni, lehámozni – gyakran inkább lerobbantani – magunkról ezeket a kényszereket és önazonos, valódi önmagunkká válni. Ha nehezen megy, érdemes szakember segítségét kérni”

– javasolja a coach.

Mint mondja, ez hosszadalmas folyamat, de elképesztő felszabadulás a vége. Rengeteg energiát fordítunk ugyanis arra, hogy folyamatosan elnyomjuk, alárendeljük magunkat másoknak – és ennek zömmel nem is vagyunk tudatában.

Legtöbben nem is tudják, hogy elnyomták őket gyerekként, s ebből fakadóan ők magukat is elnyomják felnőttként. Nos, ehelyett lehet egy sokkal szabadabb, önazonosabb életet élni. Csak el kell végezni hozzá a munkát: önmagunk felszabadítását a saját kényszereink alól – mondja Láng Zsófia.

Gyakorlatok a mindennapokban – helyesen

Vajon abban, hogy jobban érezzük magunkat a mindennapokban, segít-e a jóga, a relaxáció, a meditáció? A szakember szerint ezek a gyakorlatok legalább annyira gátolhatnak, mint amennyire segíthetnek minket – attól függ, mire és hogyan alkalmazzuk őket. Ha kényszeresség és önbántalmazás van bennük, akkor nem szolgálják a mentális egészségünket.

„Nem ritka, hogy valaki erős szigorral – önmagát, érzéseit, testérzeteit elnyomva – végez ilyen gyakorlásokat. Ilyen esetekben pont a belső, nagyon szigorú, durva énrészünk ural minket. Ezen énrészünk úgy fejlődik ki, hogy így bánnak velünk pici korunkban otthon, majd az iskolában, ezért önkéntelenül, észrevétlenül magunkba építjük. Aki ebből az indíttatásból végzi ezeket a gyakorlásokat, az nem fogja jobban érezni magát és nem is szolgálja a mentális egészségét, sőt. Ilyen esetekben csak még tovább erősödik az önbántalmazó működése és még jobban elsorvad a belső gyermek”

– hívja fel a figyelmet a mentálhigiénés szakember.

Aki hozzá van szokva, hogy ridegen, elutasítóan bánnak vele, aki érzelmileg elérhetetlen szülők mellett nőtt fel, az hajlamos őt gyermeki, alárendelt szerepben tartó spirituális közösségekhez csatlakozni, őt „leuraló” mestert választani magának. Persze ez mind tudattalan és automatikus működés – egészen addig működünk így, amíg el nem kezdjük érzékelni „valódi önmagunkat” és vele összhangban cselekedni – mondja Láng Zsófia.

A szakember kiemeli a „spirituális elkerülés” jelenségét is: ez akkor áll fenn, ha az emberi kapcsolatainkban felmerülő problémákat spirituális gyakorlással, meditációval, jógával szeretnénk elkerülni – azaz az érzéseink és problémáink elől belemenekülünk valamilyen spirituális gyakorlásba. Nem vagyunk képesek és hajlandóak szembesülni a valódi gondjainkkal, hanem igyekszünk a szőnyeg alá söpörni őket.

„Jellemző az ilyen emberekre és közösségekre a felszínes mosoly és a jó kapcsolat, miközben másokat a hátuk mögött szapulnak, durván kritizálnak. Ez éretlen érzelmi működés. Fontos – lenne – valódi önismereti, terápiás munkát végezni, ahelyett, hogy egy ideált – ami általában a „megvilágosodás” ideája – kergetnek, olyan mesterre hallgatva, aki saját maga is érzelmileg éretlen személyiség, csak nagyon szépeket és okosakat tud mondani, ezzel elkápráztatva a tanítványait”

– mondja a coach.

Láng Zsófia úgy látja: a relaxáció és meditáció akkor valóban jó, ha segíti a valódi kapcsolódást önmagunkkal.

Akkor hasznos, ha képessé és hajlandóvá tesz minket arra, hogy annak lássuk önmagunkat, másokat és a világot, akik, amik valójában vagyunk – segít magunkhoz ölelni a „belső gyermekünket”, mögé látni és lebontani a ránk épített szerepszemélyiséget, továbbá támogat minket abban, hogy képesek legyünk bűntudat nélkül nemet mondani, egyre jobban meghúzni a határainkat, s egy lelki békében gazdag, harmonikus, energikus, önazonos életet felépíteni magunknak.