Vajon mekkora szerepe van a mozgásnak a mentális egészségünk szempontjából? Jelentős, ugyanakkor nem is hinnénk, mi segíthet rajtunk még, hogy jobban érezzük magunkat. 

Talán nem újdonság, hogy mentális egészségünk fenntartásában a mozgásnak kiemelt szerepe lehet. Érdemes tudni azonban, hogy nem csupán az segíthet közérzetünk javításában, ha felkelünk a székről és járunk egyet, vagy elkezdünk egy sporttevékenységet.

Láng Zsófia mentálhigiénés szakember, a SzabadEvés coaching módszer megalkotója úgy véli: annak, ha rosszabb a kedvünk, depresszívebb hangulatba kerülünk, nem feltétlenül a mozgás hiánya az oka. Való igaz: a mozgásnak van szerepe abban, hogy mentálisan egészségesek legyünk.

Minden ember egyedi azonban, s fontos számításba venni, hogy éppen milyen időszaka van az életében. Mindig személyre szabottan, a konkrét helyzetben lehet megtalálni – befelé figyeléssel, önmagunkra hangolódással -, hogy nekünk most épp mi a megfelelő segítség.

Nemcsak a mozgás számít a mentális egészség érdekében

Láng Zsófia kiemeli: ha depresszív hangulatba kerülünk, rossz a kedvünk, energiátlannak érezzük magunkat, annak nem feltétlenül a mozgáshiány az oka. Sokkal inkább a túlterheltség. Ha valaki hullafáradt, kimerült, nem az jut eszébe először, hogy mozogjon, kimozduljon, hanem, hogy végre pihenhessen.

„Sajnos végtelenül kizsákmányoljuk magunkat a mindennapokban. Ennek oka, hogy erre kondicionál minket a – diszfunkcionális – társadalmunk. Ma erény kizsigerelni saját magunkat. Ez azonban szembemegy az emberi  lény természetes működésével. Legfontosabb, hogy vissza tudjunk térni a saját valódi szükségleteinkhez – így a pihenéshez is”

– mondja a mentálhigiénés szakember.

Hozzáteszi: a pihenés emberi alapszükséglet. Nem lustaság, trehányság vagy időpocsékolás, hanem az egyik legfontosabb tevékenység, amit a mentális egészségünkért és fizikai jóllétünkért is meg kell tennünk.

„Hagyni magunkat pihenni, punnyadni, dögleni, bambulni, semmittenni – ez kulcs a mentális egészségünk helyreállítása és fenntartása érdekében! Ha megvan a megfelelő minőségű pihenés-mennyiség, akkor lesz az embernek belső indíttatása a mozgásra, kimozdulásra. Egyszerűen fogalmazva: megjön az életkedve”

– mondja Láng Zsófia.

Mozgás a mentális egészségért – amennyi jólesik

Kérdés, mennyi mozgásra van szükség heti vagy akár napi szinten, hogy biztosítsuk mentális egészségünket?

A szakember szerint éppen annyi mozgás kell a mentális egészség biztosításához, amennyi az adott embernek jólesik. Lehetséges, hogy ez nulla mozgás – akkor éppen annyira van szüksége.

„Ha kimerült vagy – sajnos sokakat érint a kiégés is – akkor elképzelhető, hogy az tesz jót, ha megengeded magadnak, hogy ne mozogj. Békén hagyod magadat. Ha mégis magadra erőlteted azzal, hogy „ma muszáj fél órát / egy órát edzenem” , közben azonban a hátad közepére nem kívánod, akkor pont a mentális egészséged rombolod vele”

– hívja fel a figyelmet a mentálhigiénés szakember.

Kiemeli: minden önerőszak romboló. Ami rosszul esik, azzal ártunk magunknak. Csak annyit mozogjunk, amennyi jólesik.

„Egy ember kívülről, legyen az edző vagy akár doktor, professzor, nem tudja megmondani, hogy neked mennyi mozgásra van szükséged. Ezt a lelked árulja el, ha megfelelően figyelsz befelé. Felteszed magadnak a megfelelő kérdéseket és nyitott vagy a tested-lelked válaszaira”

– magyarázza a coach.

Hozzáteszi: ha kényszerítjük magunkat, az önerőszak még nagyobb ellenállást fog szülni. Ha nincs kedvünk mozogni, nem erőszakot kell tenni magunkon, hanem feloldani a kedvetlenség mögötti gátakat – mentálhigiénés segítő, pszichológus, pszichoterapeuta segítségével, vagy valamilyen lelki segítővel együtt dolgozva.

Motiváció a mozgásra – belülről

Fontos a blokkok mögötti elfojtott energiát kell visszanyernünk ahhoz, hogy belülről megérkezzen a motiváció és legyen kedvünk a mozgáshoz.

Nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség. A – mentális egészségünk szempontjából is – jó minőségű mozgásnak az önmagunkkal való kapcsolódás az alapja – emeli ki Láng Zsófia.

„Jómagam főként krónikus diétázókkal, fogyókúra-sérültekkel dolgozom, akik a jojó spirálban rekedtek. Mindegyiküknél probléma a saját magukkal és a testükkel való rossz kapcsolat, illetve a kapcsolódás hiánya. Sokan a mozgást büntetésből végzik, hogy lemozogják a bevitt – „plusz” – kalóriákat. Sokan sajnos ilyenkor elkezdik ebbe belenyomni és kifacsarni magukat – s még mélyebbre csúsznak a fogyás-hízás ördögi körének folyamatába”

– magyarázza a coach.

Majd pedig jön a bűntudat, az önutálat. No és miért? Mert maga a célkitűzés irreális volt – hívja fel a figyelmet Láng Zsófia.

„Lehet, hogy az illető beleugrott valami gyors fogyást ígérő diétába – ezek hazugságon alapulnak és irtó rombolóak, valamint bizonyított tény, hogy az esetek 95 százalékában visszahízással végződnek, egy éven belül. Gyakori az is, hogy egy felelőtlen, empátiával egyáltalán nem, de orvosi egyetemi diplomával rendelkező “szakember” előírta neki, csinálnia kell valamit és ő nem tudja megcsinálni.”

Láng Zsófia egy példát is kiemel: dietetikusa egy 58 éves nőnek azt mondta, hogy töltsön napi egy órát kardio mozgással. Szerencsére a hölgynek volt lélekjelenléte, ki tudott állni magáért és azt felelte: számára ez nem életszerű. Többet nem ment vissza ahhoz a dietetikushoz.

Sokaknak sajnos az van a fejében, hogy ha egy, a témában „felkent” szakértő javasol valamit, amit tennie kellene, ő azt készséggel elhiszi. Ilyenkor önmagát hibáztatja a sikertelenségért – pedig nem ő a hibás, hanem irreális, életszerűtlen az orvosi/dietetikai javaslat – hívja fel a figyelmet Láng Zsófia.

A mentálhigiénés szakember szerint ilyenkor olyan gondolatok keringenek az ember fejében, mint például „mekkora sz@r vagyok!” „még ennyit se tudok megtenni.” „akaratgyenge vagyok!”  „örökre kövér disznó maradok!” – ezekkel a mondatokkal pedig tovább csökken az önértékelésük.

S már jön is újra az önhajcsárkodás és abból a még nagyobb kimerültség, esetleg egy ebből eredő falásroham is. Folytatódik tovább az ördögi kör, ami az önutálatot is fokozza.

„Így a szenvedő embernek nemhogy nem segít, de árt is az önbüntetésből végzett sport. Érző lények vagyunk, egyedi életvitellel – mindig ez alapján kell meghatározni, hogy nekünk mi és mennyi önazonos. Fontos belülről, önegyüttérzéssel elkezdeni a ráhangolódást a mozgásra és folyamatosan érzékenyen figyelni a szervezetünkre, mi és hogyan esik neki jól, s mindig így alakítani a mozgást. Pillanatról pillanatra, napról napra. Semmibe nem kell beleerőszakolni saját magunkat”

– javasolja a coach.

Felmerül a kérdés: milyen mozgásformák ajánlottak elsősorban a mentális egészség eléréséért, fenntartásáért?

Láng Zsófia szerint a teljesen szabad mozgás segít az idegrendszerünk harmonizálásában: rázás – kezek-lábak lerázása -, ugrálás, szabad mozgás, szabad tánc – esetleg énekléssel, hangadással – ezek  rengeteget tudnak segíteni a felgyülemlett stressz levezetésében. Jót tesz, ha napközben – munka közben – időnként felállunk és megmozgatjuk magunkat. Ha a mozgást külön tevékenységként nézzük, akkor pedig olyasmi előnyös, amilyet a lelkünk áhít, amilyen jólesik a testünknek, jó érzést okoz, amit szeretünk. Ilyen mozgásformát kell választani – tanácsolja a szakember.

„Lehet ez séta, lassú torna, gyógytorna, bármilyen tempójú futás – akármi. Bármi. Egyáltalán nem csak a sportnak tartott mozgás a jó! Sőt”

– emeli ki Láng Zsófia.

Hangsúlyozza: alapvetően fontos, hogy szeressük a mozgásformát, amit választottunk.

„Sose tegyél magadon erőszakot azzal, hogy olyan mozgásformát választasz, amit nem szeretsz! Ne kényszerítsd magad ilyen helyzetbe sem. Van például, aki szereti a konditermek hangulatát, mások ódzkodnak tőle. Ha neked valami nem önazonos, nem kell csinálnod! Keress olyat, ahol jól érzed magad. Ez az első és a legfontosabb. Lényeges még, hogy addig lassítsd a mozdulatokat, amennyire szükséges a lelkednek. A lélek tempója diktálja, mi a jó neked – arra hallgass”

– tanácsolja Láng Zsófia.