Egy 85 éves férfi, aki a levegőben lóg egy trapézról, közben nyugodtan interjút ad, és még mosolyog is – nem mindennapi látvány. Maury Purnell, aki már túl van a nyolcadik ikszen, mégis olyan erőt mutat a kezében, amit sok fiatal is megirigyelhetne. De vajon tényleg ennyire sokat mond el a fogáserősség a hosszú élet titkáról?

A válasz: igen. És nem is kicsit.

A fogáserősség az egyik legegyszerűbb, mégis legbeszédesebb mutatója annak, hogyan öregszik a testünk. Kutatások sorra igazolják, hogy a kéz szorítása nemcsak a kar izmairól árulkodik, hanem a szív, az agy, sőt, az egész test általános állapotáról is képet ad. Egy gyengülő markolat ugyanis nem csak azt jelenti, hogy nehezebben nyitod ki a befőttesüveget – hanem akár szívproblémák, idegrendszeri hanyatlás vagy krónikus betegségek előhírnöke is lehet.

A gyenge fogáserősséget összefüggésbe hozták a korai halálozással, a csonttörésekkel és az időskori mozgáskorlátozottsággal is. Ennek oka, hogy a kéz szorításához idegek, izmok és keringési rendszer összehangolt működésére van szükség – és ha ezek bármelyike gyengélkedik, az először itt mutatkozik meg.

Mit is jelent a fogáserősség a mindennapokban?

Például azt, hogy ha valaki már a negyvenes évei végén azt veszi észre, hogy a bevásárlószatyor cipelése egyre nehezebben megy, vagy hogy két kéz kell a serpenyő megemeléséhez, érdemes jobban odafigyelnie a testére. A kutatások szerint a fogáserő általában a negyvenes évek végén kezd csökkenni, és ötévente újabb kilókat veszítünk ebből az „erőtartalékból”.

Egy egészséges, 45 év alatti nő körülbelül 27 kilogrammnyi erőt képes kifejteni egy kézszorításnál – ez nagyjából annyi, mint egy teli vízforraló megemelése. Ha ez az érték 20 kiló alá esik, az már figyelmeztető jel lehet. Férfiaknál az átlag 45 kiló körül mozog, és a 35 alatti értékeket tartják problémásnak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fogáserő csökkenése nem csupán az öregedés természetes velejárója. Gyakran utal arra, hogy valaki nem mozog eleget, vagy épp kezdődő krónikus betegséggel küzd – akár úgy, hogy még nem is tud róla. A gyulladásos folyamatok, az izomfehérjék lebomlása, sőt, a krónikus stressz is hatással lehet az izomerőre.

A jó hír az, hogy ez a folyamat lelassítható. És ehhez nem kell minden nap kézerősítő labdát gyömöszölni. A teljes testet megdolgoztató, rendszeres mozgás – például súlyzós edzés, húzódzkodás, fekvőtámasz – mind hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a kéz, hanem az egész test erősebb maradjon. Érdemes emellett odafigyelni a testtartásra is, hiszen a hátizmok és a vállöv stabilitása szintén befolyásolja a fogáserőt.

Hogyan mérhető a fogáserősség?

Egy egyszerű eszköz, a dinamométer segítségével bárki ellenőrizheti a saját fogáserősségét. Nem kell profi sportolónak lenni ahhoz, hogy időről időre megnézzük, hogyan alakulnak a saját számaink. Nem is a konkrét kilogrammérték a legfontosabb, hanem az, hogy a saját kiindulási értékünkhöz képest tartjuk-e a szintet – vagy észrevesszük, ha hirtelen esés történik.

És hogy mikor érdemes elkezdeni figyelni minderre? A szakértők szerint 40-45 éves kor körül mindenképp – de minél korábban kezdjük, annál jobb alapokat építünk a későbbi évekre. A fiatal kori rendszeres mozgás, különösen az erőnléti edzések, hosszú távon is biztosítják, hogy a fogásunk és vele együtt az egészségünk is stabil maradjon.

Bár az orvosi rutinvizsgálatok jelenleg nem tartalmazzák a fogáserő mérését, a jövőben ez könnyen változhat. Egyetlen kézfogásnyi adat ugyanis sokkal többet árul el rólunk, mint gondolnánk.

Addig is – ne hagyjuk veszni a markunk erejét. Egy kis odafigyeléssel sok évvel később is magabiztosan nyithatjuk ki azt a makacs befőttesüveget.