A kertészkedés régóta ismert kikapcsolódási forma, de ma már egyre több kutatás igazolja, hogy sokkal többről van szó, mint növények gondozásáról. A földdel való kapcsolat, a természet ritmusának követése és a növények fejlődésének megfigyelése nemcsak a lelkünkre van jó hatással – az agyunknak is jót tesz. Különösen idősebb korban, amikor a kognitív funkciók hanyatlása és a demencia kockázata egyre több embert érint, a kertészkedés meglepően erős védőfaktorrá válhat.

A kertészkedés mint gyógyszer

Norvégiában például már évek óta működnek úgynevezett „gondozófarmok”, ahol demenciában szenvedő idősek nemcsak ápolásban részesülnek, hanem aktív kertészkedési feladatokat is végeznek. Az oslói Impulssenter példája jól mutatja: a természetes környezet, a strukturált, mégis kreatív feladatok, és a társas kapcsolatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az érintettek újra részesének érezzék magukat az életnek.

Az agy nem felejt, ha használjuk

A „használd vagy elveszíted” elmélet alapján a kognitív képességeink megőrzésének egyik kulcsa, hogy folyamatosan kihívások elé állítjuk magunkat. A kertészkedés pontosan ezt teszi: tervezést, figyelmet, memóriát és döntéshozatalt igényel. Egy skót kutatás szerint azok, akik rendszeresen kertészkednek, életük során kevesebbet veszítenek intelligenciaszintjükből, sőt, akár fejlődhetnek is benne. Emellett olyan biológiai tényezők is kimutathatók, mint a BDNF nevű fehérje szintjének növekedése, amely támogatja az idegsejtek túlélését és fejlődését.

A kertészkedés több mint csak szép hobbi

A kertészkedés nemcsak az agyat edzi: jót tesz a szívnek, az izmoknak és a csontoknak is. Már heti néhány óra a kertben mérhetően csökkenti a szívroham kockázatát, javítja a csontsűrűséget, és segít megőrizni a mozgékonyságot. Az idősebb felnőtteknél pedig, akik demenciával élnek, különösen értékes ez a tevékenység, mert javulhat a hangulatuk, nőhet az önállóságérzetük, és társasabbá válhatnak – mindez olyan előny, amit a hagyományos terápiák gyakran nem tudnak nyújtani.

A természet nem csak látvány – életérzés

A természet látványa, hangjai, illatai is gyógyítóan hatnak ránk. Már az is javítja a közérzetet és csökkenti a stresszt, ha egy faárnyékos kertet nézünk az ablakból. A kutatások szerint ezek az ösztönös reakciók evolúciós gyökereinkből fakadnak: a természetes környezethez való vonzódás túlélésünk egyik alapja volt – és maradt. Ezért is érezhetjük magunkat „otthon” a természetben, akkor is, ha nem tudjuk megfogalmazni, miért.

Egy kert, ahol újra értékesnek érezheted magad

A kertészkedés különösen azok számára jelenthet csodát, akik egyébként hajlamosak lennének bezárkózni – például memóriavesztéssel élő időseknek. A tevékenység során látható, tapintható eredmények születnek, ami azonnali sikerélményt és önbizalmat ad. És még ha másnap már nem is emlékeznek pontosan arra, mit csináltak, az érzés, amit ott és akkor átéltek – hogy hasznosak, hogy kapcsolódnak valakihez vagy valamihez – megmarad.

Talán ez a legfontosabb üzenete a kertnek: hogy életkortól, állapottól függetlenül mindig képesek vagyunk kapcsolódni – a földhöz, egymáshoz, önmagunkhoz. És talán éppen ez a kapcsolat az, ami segít abban, hogy tovább, és ami még fontosabb: jobban éljünk.