A nemet mondás igen hasznos dolog, ha az emberre egymás után pakolják a már vállalhatatlan súlyokat. Miért nem tudjuk mégis megtenni? Íme egy kis lecke, miért is lenne rá szükség.

Számos élethelyzettel, munkahellyel kapcsolatban merülhet fel a nemet mondás szükségessége manapság. Mégis, kevés ember vállalja be. Sokan szenvednek attól, hogy a teendőik egyre sokasodnak, mégsem tudják azt mondani: itt volt elég – pedig nagyon is erre vágynak.

Miért nem működik a nemet mondás?

De vajon miért van ez így? Nos, tudjuk, hogy ha igent mondunk valamire, az udvarias és kellemes dolog – ezt már gyermekként megtanították nekünk. Történetesen azt, hogy engedelmesnek lenni jó, az engedetlenség pedig rossz. Mindez pszichológiailag, szociálisan és neurológiai szempontból is formálja az embert. Az engedelmes viselkedésért jellemzően jutalmat kapunk – az agy ilyen esetben dopamint ad nekünk, az örömhöz kapcsolódó neurotranszmitter árad szét testünkben. A megfelelés ismétlése erősíti az „igen” kimondásához kapcsolódó idegpályákat.

A nemet mondás esete teljesen más. Ha ugyanis nem viselkedünk szépen és engedelmesen – különösen, ha ez rosszallással párosul -, nem jutunk jutalomhoz, így ez a kevésbé valószínű és nem is annyira fordul elő. Mindezzel egy gond van: idővel a megfelelés lesz az alapértelmezett reakció.

A nemet mondás valószínűtlensége

A nemet mondás valószínűtlensége tendenciává válik, mely egész életünkben erősödik – s ezért lesz egyre nehezebb megtenni. Az engedelmességet már az iskolában is dicsérik, míg ha valaki ellenszegül és megkérdőjelezi a tekintélyt, büntetést kap. Az iskolát a munkahely követi, ahol a megfelelés szakmai hierarchiákba ágyazódik.

Nem kell azonban messzire menni, magánéletünkben is hamar kiderül, hogy aki lelkiismeretes és beállítottsága megengedőbb, az jó eséllyel enged mások követeléseinek. Vagyis, a nemet mondással szemben igent mondani könnyebbnek, biztonságosabbnak és elvárhatónak tűnik. A nemet mondás viszont olyan, mintha szembenállnánk a társadalmi kondicionáltsággal.

Nemet mondás képtelensége a belső béke igénye ellenére

A nemet mondást lehetetlennek érezzük, még akkor is, ha a saját harmóniánk, belső békénk forog kockán – igent mondunk, hogy jobb legyen a megítélésünk. A kutatások azonban rámutatnak, milyen hatással van ez a megfelelési kényszer a viselkedésünkre.

A Cornell Egyetem orvosa, dr. Sunita Sah, korábbi szervezetpszichológus tanulságos esetet osztott meg azzal kapcsolatban, hogy az emberek akkor is elfogadnak rossz tanácsokat, ha azoknak már az elején észlelik a hibáit. Egy tanulmányt végeztek kollégáival, melyből kiderült, hogy sokszor a teljesítésre vonatkozó kérések túl kényelmetlennek tűnnek ahhoz, hogy az emberek nemet mondjanak. Amint azonban lehetőséget kaptak rá, hogy a döntéseiket magukban felülvizsgálják, a felére esett vissza azok száma, akik igent mondtak. A kísérletből az is kitűnt, hogy mások jelenléte növeli a megfelelési nyomást.

Bizalmatlanságot tükröz a nemet mondás?

A szakemberek szerint gyakori, hogy a nemet mondás azért nem működik, mert azt hisszük, ha elutasítunk egy kérést, azt a bizalmatlanság vagy tiszteletlenség jelének veszik majd. A nemet mondás kapcsán kiemelendő az ún. inszinuációs szorongás is. Ez azt jelenti, hogy ha azt gondoljuk, a nemet mondás valamire valakinek a szakértelmét vagy szándékait kérdőjelezi meg, inkább a megfelelés mellett döntünk. Azt éreztetni ugyanis, hogy kételkedünk, kínos lenne. Sok esetben mondunk igent akkor is, ha nem szeretnénk mást zavarba hozni egy adott helyzetben, vagy hogy mentsünk valakit, aki tanácsot adott.

Csakhogy, ha a nemet mondás képessége nem alakul ki bennünk, folyamatosan háttérbe szorítjuk saját értékeinket és ítéleteinket, mások megnyugtatása érdekében.

Nemet mondás és lemondás a felelősségről

Egy tudós, Stanley Milgram a felelősségről lemondást emelte ki több, mérföldkőnek számító pszichológiai kísérlete kapcsán. Kísérletei drámai módon mutatják be, hogy az emberek a tekintélynek engedelmeskednek és akarnak megfelelni.

Az alanyoknak azt mondták, adjanak be egy szerintük veszélyes áramütést egy idegennek. Nem kevesen szorongtak ettől látványosan, s jelezték is, hogy nem szeretnének ilyesmit tenni, ám a kétharmaduk nem utasította el a kísérletező utasításait – vagyis, az engedelmességet helyezte előtérbe azzal szemben, amit saját erkölcsi értékei diktáltak. Ez a kísérlet nemcsak a nemet mondás képtelenségéről szól, a megfelelés egy másik dimenzióját is feltárja: a lemondást a felelősségről.

Több alany ugyanis azzal védekezett, hogy ő csak parancsot teljesített. Az erkölcsi elszámoltathatóság áthárítása a tekintélyt képviselőkre az ún. etikai elhalványulás. Azaz, mérsékeli a felelősségérzetet és elaltatja a tetteink következményei miatti érzéseket. Nem szabad elhallgattatni a saját hangunkat, figyelmen kívül hagyni a saját értékítéletünket. Gyakori, hogy emberek rossz tanácsokat is elfogadnak, mert így ha a dolgok rosszul alakulnak, ez megvédi őket a hibáztatástól – gondolják. Pedig ez fordítva igaz – a megfelelés nem ment fel bennünket attól, hogy megbánjunk valamit. Sőt.

Megfelelés vagy valódi beleegyezés?

A nemet mondással kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az emberek a mai, rohanó világban sokszor érzik magukat túlterheltnek, s szándékosan nehezen dolgoznak fel egy információt – ezzel azonban kisebb az esélye annak, hogy tájékozottan mondjanak igent valamire. A dacot is sokan félreértik, azt gondolva, hogy az csak hangos, agresszív és konfrontálódó lehet – pedig, akárcsak a beleegyezés, ez is szándékos és mélyen személyes. Mindent összevetve, az emberek általában alapból az igent mondás felé hajlanak, akkor is, ha nemet mondás lenne a helyes.

Nincs azonban minden veszve, hiszen a dacolási képességet lehet fejleszteni. Fel kell ismerni, hogy nem komfortos egy helyzet, megállni és átgondolni saját értékeinket. Apró és megfontolt lépéseket kell tennünk a nekünk megfelelő cselekvés felé. Kellő gyakorlással képesek leszünk összehangba hozni a tetteinket az elveinkkel.

Ne az lebegjen a szemünk előtt, hogy ha a nemet mondást elkezdjük gyakorolni, kirekesztenek, vagy annak szakmai hátrányba kerülés lesz a vége. Ugyanis a megfelelésnek is ugyanilyen borsos az ára ránk nézve. Ha mindig igent mondunk, amikor valójában nemet szeretnénk, károsodik az önrendelkezésünk érzése, értékeinktől elszakadunk, s nemcsak magunknak okozunk kárt, hanem másoknak is. A nemet mondás nagyon fontos ahhoz, hogy visszakapjuk önállóságunkat. Így hitelesebbé is válunk, legyen szó kapcsolatainkról, munkahelyekről vagy bármilyen közösségről, melynek részei vagyunk.

(Via)