Az utóbbi években egyre többen érzik úgy, hogy a munka elárasztja az életüket. A határ a laptop és a vacsorakészítés, a megbeszélés és a lefekvés között elmosódott. A szabadidő egyre inkább „hasznos időtöltéssé” válik, és az alvás gyakran az első, amiből engedünk. A hosszú munkaidő következményeiről eddig is tudtunk – stressz, szorongás, kiégés –, de most új kutatás arra világít rá: a túl sok munka ténylegesen megváltoztatja az agy szerkezetét is.

A Occupational and Environmental Medicine című szaklapban nemrég megjelent koreai tanulmány szerint a heti 52 órát meghaladó munkaidő már olyan mértékű terhelést jelent, amely észlelhető elváltozásokat okozhat az agyban. Az eredmények különösen elgondolkodtatók mindazok számára, akik napi nyolc (vagy tíz-tizenkét) órát töltenek képernyő előtt – vagy egy irodában, ahol a hatékonyság a pihenés elé kerül.

Az agy nem felejt – csak próbál túlélni

A kutatást vezető Wanhyung Lee és csapata 110 egészségügyi dolgozó agyi MRI-vizsgálatát elemezte. A hosszú órákat dolgozók agyában tizenhét különböző régióban találtak eltérést azokhoz képest, akik kevesebbet dolgoztak. A legérintettebb területek a logikus gondolkodásért, döntéshozatalért, memóriáért és érzelemszabályozásért felelősek.

Érdekes módon néhány agyterületen növekedett a térfogat – ami elsőre meglepő lehet, de a kutatók ezt egyfajta „neuroadaptív válaszként” értelmezik: az agy próbálja kompenzálni a folyamatos túlterhelést. Ez azonban nem tart örökké, és hosszú távon kiégéshez, mentális zavarokhoz és az érzelmi stabilitás csökkenéséhez vezethet.

A koncentráció romlik, az érzelmek felborulnak

A túlterheltség nem csak mentális fáradtságot hoz: a memória, a tervezés, a problémamegoldás képessége is csorbulhat. Az érintett agyi területek közvetlenül befolyásolják, hogyan reagálunk másokra, hogyan szabályozzuk a saját érzéseinket, és mennyire vagyunk képesek hosszabb távon fókuszáltak maradni.

Ez különösen ijesztő lehet azok számára, akik munkájuk során emberekkel dolgoznak – például tanárok, terapeuták, szociális munkások vagy vezetők. De ugyanúgy érinti azokat is, akik több órát töltenek egymagukban, monoton feladatokat végezve: a túl sok, túl hosszan végzett munka mentálisan is elszigetelhet.

Visszafordítható-e a változás?

A jó hír: ezek a változások még nem bizonyultak visszafordíthatatlannak. De hogy teljesen gyógyíthatók-e, még nem tudni – ehhez hosszú távú kutatásokra van szükség. A rövid távú megoldás: a munkaterhelés csökkentése, a pihenés előtérbe helyezése és a mentális egészség komolyan vétele.

Ha valaki nem tudja lecsökkenteni a heti óraszámát, még mindig sokat segíthet a megfelelő alvás, a rendszeres testmozgás, a mindfulness vagy relaxációs technikák. De mint Lee is hangsúlyozza: nem lehet mindent az egyén vállára tenni. A munkáltatóknak is felelősséget kell vállalniuk: egészségesebb munkakörnyezetet, rugalmas időbeosztást, és stresszkezelési lehetőségeket kell kínálniuk.

Mi, nők: különösen veszélyeztetve?

Az intelligens, gondoskodó, maximalista nők gyakran próbálják „mindenhol jól teljesíteni magukat”: a munkahelyen, a családban, a párkapcsolatban, a gyereknevelésben. A nap 24 órájából 30-at szeretnének kihozni. De ez nemcsak lehetetlen, hanem veszélyes is.

Ha szeretnénk hosszú távon egészségesek, fókuszáltak és érzelmileg kiegyensúlyozottak maradni, akkor fontos, hogy merjünk nemet mondani. Merjünk pihenni, lassítani, és ne tartsuk erénynek a túlhajszoltságot. Az agyunk – és az életminőségünk – nem bírja sokáig a végtelen túlórákat. Mert végső soron nem az a legnagyobb siker, ha mindent elvégzünk – hanem ha jól vagyunk közben. És ezt az agyunk is meghálálja.