A Ragazze.hu online női magazinunk megújulásával egyidőben hirdettük meg a Ragazze Hősnője pályázatot. Öt kategóriában (Karrierváltás, Segítségnyújtás, Közösségépítés, Életmódváltás és Kiút a krízisből) vártuk a jelentkezőket. Mély, őszinte, motiváló, sokszor szívszorító történetek érkeztek be lapunkhoz. Az írások azt üzenték, amiért pályázatunkat is elindítottuk: az igazi hősnők köztünk élnek. A személyes, olykor fájdalmas élettörténetek megosztása már önmagában nehéz folyamat, így minden pályázót hatalmas elismerés illet. Az őszinte, inspiráló történetek feldolgozása után szavazott a zsűri a győztes pályázatokról. A döntés nem volt könnyű, hiszen minden pályamunka mögött egy-egy rendkívüli női történet áll.

Az Életmódváltás kategória 3. helyezettje: Kovácsné Tóth Hajni

Alább olvasható díjnyertes pályázata.

Kovácsné Tóth Hajni vagyok, 47 éves, egy 20 éves egyetemista hölgy anyukája, és egy 50 éves közlekedésmérnök pasi felesége.

Két műszakos ápolóként dolgozom 28 éve.

A habzsolás, a falás, az édességek utáni vágyamra, és az azt követő pillanatnyi boldogságra tisztán emlékszem. Hét évesen súlyos kerékpáros balesetem volt, az orvosok úgy tettek, mintha LEGO-znának; darabokból rakták össze az orrom és az állam.Az orromban tamponok, a tükörből egy lila véraláfutásos, bedagadt szemű kislány nézett vissza, aki akkor érezte először a magány, és a félelem ízét,szagát. A mandulaműtött kisgyerekek mellett éjjel-nappal ott volt az anyukájuk, nekem azt mondták:”te már nagy szamár vagy, anyukád nem lehet itt”. Üvöltöttem, de nem hallották. Anyámat akarom! Bömböltem, de nem érdekelte őket! Anyámat akarom! Azt értem el, hogy a nővéreknek én lettem  folyton síró, anyámasszony katonája, négyperketteságyas orrcsonttörött lány.A szüleim minden nap bejöttek látogatni, arra a két óra hossznyi látogatási időre. Anyukám mindig megpakolva érkezett; sütemények, puha kalácsok, kenyerek, színes cukorkák, bonbonok lapultak a skála kópés zörgős nylonszatyorban. Otthon íze volt mindennek. Minden nap hozott anyu valami finomságot, amiből mindig raktam el az éjjeliszekrény fiókjába, és éjszaka tömtem magamba a kakaós csigát, túrós buktát, macskanyelvet. Ilyenkor szinte láttam, hogy a szeretteim is ott ülnek velem,az ágyamon.

Csak azt voltam hajlandó megenni, amit a családom hozott, a kórházi kosztot nem.

Egyik reggel tejeskávé, és sós kifli volt a reggeli, rá se néztem.

Egy “kedves” nővér erőszakkal megtömött a tejeskávéba mártogatott kiflivel. Öklendeztem, fuldokoltam, annyira hogy be is pisiltem. Hét évesen! Azóta eltelt negyven év. Diplomás ápoló lettem, tudtam mi az az okostányér, a dietetika, a koleszterin…. Magas volt a vérzsírom, de homokba dugtam a fejem; á nem a zabálástól, hanem ez a genetika, hisz nálunk mindenkinek magas anyai, apai ágon is! Sőt,azt is tudtam, hogy édesapámat fiatalon érte nagymértékű stroke, és ez érinthet engem is! A klimax korán, 37 évesen kopogtatott nálam, erős alvászavar, hőhullámok, izzadás kíséretében. Ha akkor rájövök, hogy ennek oka lehetett a mértéktelen édesség zabálás, akkor talán már tíz éve tudatosabban éltem volna! Négy éve egyáltalán nem menstruálok már.

A súlyommal, az önértékelésemmel mindig probléma volt. Malacfejűnek láttam magam a tükörben, és ilyenkor a bánatomat öt krémesbe fojtottam.

Ha a család megjegyezte hogy: “Hajnikám jó összeszedted magad”, akkor pánikszerűen diétázni kezdtem, és hiphop le is kúszott 15-20kg.

Ez így ment hosszú éveken át. Jójóztam. Közben anya lettem, példát kellene mutatni s lányomnak….! Két éve, szintén egy ilyen kampányfogyás alatt kezembe akadt a Nők Lapja, ami nálunk generációkon át lapozva van minden héten. Finoman kiabált rámegy cikk: jelentkezz életmódváltó felhívásunkra, és nyerj 10 évet. Gyorsan összecsuktam, nekem nem való álmodozni ilyenről! Másnap csomagot adtam fel, és be kellett csomagolnom, kitéptem egy lapot az asztalon hagyott magazinból; így került megint a kezembe a felhívás az életmódváltásra! Leültem, megsimogattam a lapot, előkerestem egy egész alakos képet magamról, hozzáírtam pár sort.

Életemben először igazán bátor, vakmerő voltam: elküldtem a jelentkezést, úgyse választanak be a tíz főbe! Március végén jött az email: gratulálunk bekerült az életmódváltók csapatába, és fél éven át dietetikus, pszichológus kísér bennünket! Fel sem fogtam. Egy nagy játszótér volt, kőkemény munkával, de semmi fájdalommal, csupa-csupa jóval! A csoportos beszélgetések, online meetingek után, szép lassan minden nap került a tányéromra friss zöldség, a finomított cukrozott, péksütik helyett magvak, natúr joghurtok és friss gyümölcs. Elkezdtem mozogni: fél kgos súlyzókkal. Utána kiiktattam a liftet, a munkahelyem az ötödik emeleten van, gyalogoltam. Kinyílt a lelkem, és a testem is szeretem formát öltött. Már nem ért össze a combom, nem dörzsölte ki a háj véresre. Bátran vettem fel kis ruhákat, sortot. Jó volt a tükörbe nézni, jó volt beszámolni az életmódváltók csapatának arról, hogy a lányom is követi a példám, és nem hiányzik a kényszerevés.

Ahogy formálódott a testem, tudatos önmagamra figyeléssel, úgy nyílt, szárnyalt a lelkem is. A közösségi oldalakra kiposztolgattam hogy mit eszem, mit tornázom, ezt a mai napig így teszem; és hogy a 44-es ruhaméretből milyen jól is áll a kis virágos 38-as nyári kis ruha. 92 kg helyett 70-t mutatott a mérleg.Bátor lettem, megmutattam magam sup-on, bikiniben. Tessék, 44 évesen is lehet MÁS-hogy enni, inni, mozogni.

Rengeteg üzenetet kaptam, ők is követni szeretnének. Az életmódváltók is büszkék voltak rám, és mi is egymásra. Sose tekintettünk a másikra ellenfélként. Ez volt a titkunk.  Összekapaszkodtunk. Szorosan.Mindig volt lelki mélypont. Három év telt el, és a testem jelez azonnal ( hőhullámok, alvászavar) ha elszalad velem az a bizonyos ló….! Már nem megy a mérleg 80 kg fölé!

Heti 3 x valamilyen mozgásformát végzek; kerékpározás, 8-9 km séta, illetve a nappaliban 40 perc Rubint Rékás videókra tornázom.

Van egy barátnőm, aki több mint fél éve süti nekem az őskovászos kenyeret, mely része lett a mindennapok reggelijének, avokádóval, sajtokkal, tojással,és rengeteg zöldséggel. Itt indultam el az önszeretet útján, a saját magamba fektetett energia felismerésével. A Nők Lapja női körével rájöttem, mekkora őserő lakik bennem, és mennyire tudom motiválni a közösségi oldalra kitett történeteimmel, fotóimmal az embereket! Megtanultam tenni önmagamért.Megtanultam nem lemondani, hanem átalakítani az étkezéseimen. Tudatosan élni. Hálásnak lenni. Magamnak. A családomnak. Mindenből eszek. Kivéve a tejeskávét kiflivel.

A Ragazze Hősnője pályázat támogatója: Sencor Magyarország, Omorovicza Budapest, Blue Colibri (Connect Konferencia), Játékszín, Női váltó,  Agnes Silka