A Ragazze.hu online női magazinunk megújulásával egyidőben hirdettük meg a Ragazze Hősnője pályázatot. Öt kategóriában (Karrierváltás, Segítségnyújtás, Közösségépítés, Életmódváltás és Kiút a krízisből) vártuk a jelentkezőket. Mély, őszinte, motiváló, sokszor szívszorító történetek érkeztek be lapunkhoz. Az írások azt üzenték, amiért pályázatunkat is elindítottuk: az igazi hősnők köztünk élnek. A személyes, olykor fájdalmas élettörténetek megosztása már önmagában nehéz folyamat, így minden pályázót hatalmas elismerés illet. Az őszinte, inspiráló történetek feldolgozása után szavazott a zsűri a győztes pályázatokról. A döntés nem volt könnyű, hiszen minden pályamunka mögött egy-egy rendkívüli női történet áll.

A Karrierváltás kategória egyik pályázója: Rácz-Székely Éva

Alább olvasható pályázata.

Új utak, új szerepek – hogyan lettem alpolgármester és közösségépítő

Sokunk életében eljön az a pont, amikor úgy érezzük, hogy az addigi út már nem visz minket előre, és változtatnunk kell. Nálam ez a fordulópont több alkalommal is elérkezett – és minden egyes alkalommal tanultam belőle. Az életem és a karrierem sosem volt egyenes vonalú – mindig is szerettem a kihívásokat, az újrakezdéseket és a folyamatos fejlődést. Már diákként is dolgoztam az iskola mellett, így korán megtapasztaltam, milyen a kemény munka. Az első munkahelyeimtől kezdve végigjártam a ranglétrát: voltam HR-asszisztens, majd tanácsadó, később senior recruiter, HR business partner, végül vezetői szintre léptem. Dolgoztam a szolgáltatói szektorban, a pénzügyi világban, az FMCG-ben és a tanácsadás területén is – olyan nagyvállalatoknál, mint a Deloitte, Coca-Cola HBC vagy Allianz Trade. A HR világában szinte mindent kipróbáltam: tehetséggondozás, employer branding, szervezetfejlesztés, digitalizáció, stratégiai HR. 2022-ben elnyertem az Év HR vezetője díjat, ami hatalmas visszaigazolása volt annak a több mint másfél évtizedes munkának, amit ezen a területen beletettem.

Az életem során megtanultam, hogy minden krízis egyben lehetőség is. A multi világ rengeteg tapasztalatot és fejlődést adott, de sok nehéz döntést is követelt. Volt, amikor én mondtam ki: elég – és nem tovább. Volt, hogy úgy éreztem, kiüresedtem, és nem tudom már ugyanolyan szenvedéllyel csinálni, amit addig. És volt olyan is, amikor egyedül éreztem magam a döntéseimmel, mert azt hittem, mindent nekem kell megoldanom. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy a változás nem ellenség, hanem lehetőség. Az ajtók nem azért záródnak be, hogy elveszítsünk valamit, hanem hogy újakat nyissanak. Ezeket a lehetőségeket meg kell nézni, és el kell dönteni, melyiken lépünk be. Egy ponton túl már nem elég sodródni – el kell dönteni, hogyan akarunk élni, kik vesznek körül, és milyen értékek mentén haladunk tovább. De valami mindig hiányzott. Eljött az idő, amikor már nem éreztem elégnek azt, hogy vállalatokat segítsek fejlődni – többet akartam adni az embereknek, a közösségnek.

Karrierváltás: a biztos vállalati világból a közösségi szolgálatba

A nagyvállalati életből való kilépés és az önkormányzati munka világa hatalmas váltás volt. 2024 októbere óta alpolgármesterként dolgozom, és ezzel egy teljesen új fejezet nyílt az életemben. A szerepköröm túlmutat a hagyományos önkormányzati feladatokon: célom, hogy valódi, aktív közösségeket építsek, helyi szinten támogassam az embereket, és olyan kezdeményezéseket hozzak létre, amelyek előreviszik a közösség életét. Azt tapasztalom, hogy egy városi közösséget éppúgy kell építeni, mint egy vállalati kultúrát: bizalmat kell teremteni, párbeszédet kezdeményezni, meghallgatni és összefogni, sok kezdeményezéssel és mindegyikből tanulni érdemes. Alpolgármesterként nem csupán a döntéshozatalban veszek részt, hanem aktívan veszek részt a programokban, kapcsolódom az emberekhez, vállalkozói közösséget hozok létre. A vezetői tapasztalatom és a közösségépítés iránti elköteleződésem tökéletes alapot adott ehhez a szerephez. Az önkormányzati munka nemcsak adminisztráció vagy döntéshozatal – ez a munka emberekről szól, az ő problémáikról, fejlődésükről és közösségeikről. Hiszem, hogy egy város életét éppúgy lehet fejleszteni és szervezni, mint egy vállalat működését: megfelelő stratégiával, kommunikációval és emberséggel. Az önkormányzati munka során meg kellett tanulnom azt is, hogy nem mindenki véleménye számít. Olyan emberekkel kell körbevennem magam, akik támogatnak, energizálnak, nem pedig elveszik az energiámat. Fel kellett ismernem, hogy adni jó – de kapni is kell, és el kell fogadni, amikor mások segítenek.

Hiszem, hogy a boldogság döntés kérdése – és hogy egy fecske is csinálhat nyarat

A mentorálás és coaching mindig is része volt az életemnek. Évek óta foglalkozom vezetői és csapat coachinggal, mentorálok fiatal szakembereket, és segítem őket a karrierjük építésében. Évekig adtam. Segítettem embereket elindulni, támogattam csapatokat és vezetőket, hogy jobbak legyenek. De sokáig nem tudtam, milyen érzés, amikor az ember kap is valamit. Voltak pillanatok, amikor megkérdőjeleztem magam: Elég jó vagyok? Jó anya vagyok? Jó vezető vagyok? Jó munkatárs? De, a legnagyobb ajándék számomra az, ha egy lépéssel tudok mások előtt járva mentorként támogatni olyanokat, akiknek pont a tapasztalatom jelenthet inspirációt. Hiszek abban, hogy egy jó mentor vagy coach nem ad kész megoldásokat – hanem rávezet a saját válaszaidra. Ez az elvem a közösségi munkában is: nem lehet mindent felülről irányítani, hanem teret kell adni az embereknek, hogy ők maguk formálják a környezetüket.

Közösségépítés: mert együtt többre vagyunk képesek

A nők közötti támogatás és közösségépítés mindig is fontos volt számomra, de az EmpowerHER Balaton egyesülettel való találkozásom valódi fordulópontot jelentett. Tavalyelőtt ismertem meg a szervezetet, és azonnal éreztem, hogy itt valódi értéket teremtenek: egy olyan női közösséget, ahol egymást segítve, inspirálva és támogatva léphetünk előre a karrierünkben és az életünkben. Tavaly aktív tagságot vállaltam a szervezetben. Hiszek abban, hogy a megélt tapasztalatok, a személyes történetek és az egymás iránti bizalom az, ami igazán formálja ezt a közösséget.

Alpolgármesterként és közösségi vezetőként is az egyik fő célom az, hogy az emberek érezzék: számítanak. A közösségépítés nemcsak a kapcsolódásról szól, hanem arról is, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikkel együtt fejlődhetünk.

Kiút a krízisből: amikor az élet új irányba terel

A karrierváltásaim és az új szerepek mindig egy-egy krízishelyzetből fakadtak. Amikor kiléptem a biztos vállalati világból, bizonytalan voltam: vajon helyes döntés volt-e? Vajon megállom a helyem egy teljesen új közegben? Az önkormányzati munka során is voltak kihívások – a bürokrácia, az eltérő érdekek, a folyamatosan változó helyzetek.

De minden egyes váltás és nehézség csak még inkább megerősített. Ma már hiszek abban, hogy a legnehezebb pillanatok vezetnek el minket a legjobb verziónkhoz. Régen a kríziseket veszteségként éltem meg. Úgy gondoltam, ha egy ajtó bezárul, az azt jelenti, hogy valamit elvesztettem. De az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy minden változás egy új lehetőség. El kellett fogadnom, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni. Hogy nem mindenki véleménye számít. És hogy nem az határoz meg, mit gondolnak mások rólam – hanem az, mit gondolok magamról.

Ma már úgy látom: minden krízis egy döntési helyzet. Egy lehetőség arra, hogy új ajtókat nyissunk. És ezek az ajtók nem nyílnak ki maguktól – nekünk kell eldöntenünk, melyiken lépünk be.

Miért pályázom a Ragazze Hősnője díjra?

Mert hiszek a változás erejében. Hiszek abban, hogy a karrierváltás nem kudarc, hanem fejlődési lehetőség. Hiszek abban, hogy segíteni másoknak a legjobb dolog, amit tehetünk. Hiszek abban, hogy egy közösség képes csodákra, ha megtanul együttműködni. Hiszek abban, hogy minden krízisből van kiút – csak meg kell találni az utat.

A krízisek, a változások és a kihívások során szükség van egy belső erőforrásra, amelyhez vissza lehet nyúlni. Számomra ezt az erőt mindig is Wonder Woman karaktere jelentette. Hiszek a Wonder Woman-pozitív hozzáállásban – abban a belső erőben, amely átlendít a nehéz pillanatokon, és emlékeztet arra, hogy a bátorság és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét.

Wonder Woman számomra nemcsak egy szuperhős, hanem egy szimbólum is: az erős, céltudatos, empatikus nőé, aki nemcsak küzd, hanem másokat is felemel maga körül. A nehéz pillanatokban ezt a karaktert hívom elő magamban – mert hiszek abban, hogy mindannyiunkban ott rejlik a saját belső Wonder Woman.

A Ragazze Hősnője pályázat támogatója: Sencor Magyarország, Omorovicza Budapest, Blue Colibri (Connect Konferencia), Játékszín, Női váltó,  Agnes Silka