A Ragazze.hu online női magazinunk megújulásával egyidőben hirdettük meg a Ragazze Hősnője pályázatot. Öt kategóriában (Karrierváltás, Segítségnyújtás, Közösségépítés, Életmódváltás és Kiút a krízisből) vártuk a jelentkezőket. Mély, őszinte, motiváló, sokszor szívszorító történetek érkeztek be lapunkhoz. Az írások azt üzenték, amiért pályázatunkat is elindítottuk: az igazi hősnők köztünk élnek. A személyes, olykor fájdalmas élettörténetek megosztása már önmagában nehéz folyamat, így minden pályázót hatalmas elismerés illet. Az őszinte, inspiráló történetek feldolgozása után szavazott a zsűri a győztes pályázatokról. A döntés nem volt könnyű, hiszen minden pályamunka mögött egy-egy rendkívüli női történet áll.
A Kiút a krízisből kategória 2. helyezettje: Saródy Eszter
Alább olvasható díjnyertes pályázata.
A harmincas éveim közepén, Budapest külvárosában éltem az egyedülálló anyák életét, a munka, a kisiskolás gyerekek házi feladatai és a különórák mókuskerekében. Nem sok esélyt láttam arra, hogy fel tudjak építeni egy új párkapcsolatot, de zavart a magány, és online próbáltam párt találni. Egy pár elvetélt, és kis híján erőszakba torkolló találkozás után megjött a levél, ami visszaadta a hitemet. Nem is találkoztunk, csak leveleztünk, udvarias volt, és romantikus…. Két hét levelezés után érkezett a ház elé a herceg, (én már addigra teljesen odavoltam) fehér ló helyett cseh rendszámú piros Skodával, és minden olyan szép lett. Hamar teherbe estem, és mindent megtettem, hogy folyton együtt lehessünk, a két gyerekemet kivettem a közösségükből és elköltöztem egy országba, amiről semmit nem tudtam, aminek a nyelvét nem beszéltem.
Már a terhesség alatt érződött, hogy a nagy ő más mint az átlag, és a reakciói nem megszokottak: főleg az én belső félelmem és az azt kiserő szorongás testi kísérőjelei.
Másfél év után tudtam, hogy ez nem lesz örök, de nem tudtam mihez kezdjek: jöjjek vissza Magyarországra két kisiskolással, – kirántva őket a közösségből, amibe nagy nehezen beilleszkedtek – és egy csecsemővel a 16 órás munkanapjaimba?
Végül a grafikusi tevékenységem mellé az érkezett egy lehetőség, egy panzió menedzselése és fenntartása is a munkám lett. Emellett idegenvezetéseket is kezdtem tartani, ami nagy sikert aratott, és megtanított elfogadóan bárkivel kapcsolatot teremteni.
Három, tíz és 12 éves gyerekeimmel elköltöztem végül rettenetes megélhetési szorongások közepette a közös lakásból és belevágtam a szingli létbe egy kisvárosban, ahol több a turista, mint a helyi.
Egyedül, a gyerekkel és egy folyton szapuló, szidó, követelődző exszel, magányosan, de nagyon elfoglaltan csináltam végig éveket.
Ebben az időben még nem volt csak egy civil megállapodás a láthatásokról és az elhelyezéséről. Egy húsvéti szünet utazásainak megbeszélésekor írta nekem le azt a mondatot a volt élettársam, hogy ha vissza akarom kapni a lányom, nekem kell érte menni az országba, ahova elviszi.
Ez nem hangzik rettenetesen, de ott, akkor nekem azt jelentette, hogy minden, amiben szóban megállapodunk egy másikkal szóval felrúgható, és attól függ az életem, hogy ő mit akar éppen.
Ez a gondolat egy egész spirált indított el, amiben realizáltam, hogy egyéni vállalkozóként, külföldiként, egyedül ebben az országban, a gyerekeim nagyszülei nélkül vagyok, és mindenem: az időm, a fizetésem , a vacsorám időpontja napról napra másoktól függ. Megtoldva azzal, hogy a lányom apja kiszámíthatatlan, megbízhatatlan és a megállapodás, ami köztünk van mit sem ér, ha netán úgy döntene, hogy elköltözik egy harmadik országba.
A teljes bizonytalanság és kiszolgáltatottság lett úrrá rajtam.
Ott tartottam, hogy amikor a gyerekeket lefektettem, naponta egyedül boroztam, dohányoztam a kis erkélyemen, hogy az állandó szorongásomat valahogy enyhítsem. Volt este, hogy elengedtem a kontrollt, és egyedül megittam egy üveg bort és sírva feküdtem le aludni, hogy másnap reggel súlyos fejfájásokkal vigyem végig a napot.
Ebben az időben költöznöm is kellett, és arra lettem figyelmes, hogy nagyon gyakran nyelek félre. Egyik este amikor lefeküdtem, az lett hirtelen az érzésem, hogy nem kapok levegőt, hiába lélegzem, és hiába lépek ki a friss levegőre… A pánik lett rajtam úrrá, nem tudtam, hogy tényleg van valami a légcsövemben, vagy csak odaképzelem, és megőrültem. Egy ismerősöm javaslatára nagyon erős kamillateát kezdtem el nagyon óvatosan kortyolgatni, és feszülten, félelmekkel tele ültem éjjel az ágyamban és figyeltem, hogy vajon megfulladok-e. Megpróbáltam elterelni a figyelmemet olvasással, google-doktorhoz folyamodva, hogy mit is élek át. Pánikrohamról olvastam hajnalig, amíg nem tűnt úgy, hogy enyhül a légzés akadálya, és már nem szorongok annyira. El is álmosodtam végre, és el tudtam aludni ülve.
Onnantól kezdve egy hónapig (számomra akkor még) kiszámíthatatlanul jöttek a rohamok, miközben nap mint nap anyaként, idegenvezetőként és grafikusként is helyt álltam. Volt nap, amikor nem tudtam nyelni, még a saját nyálam sem. Volt hogy egy korty víztől fuldokoltam. Alig mertem enni. Lefogytam 46 kilóra. Próbáltam nyugtatókat szedni, de csak rosszabbodott… Végül eljutottam egy fül-orr-gégészhez, aki megkérdezte, hogy nem vagyok-e refluxos?
Ezzel az információval 3 héten belül egy nagyon szigorú szénhidrát-, tej-, és gluténmentes diétával, és gyomorsavpótlással normalizáltam az állapotom. Ezt a diétát azóta is tartom, egy csepp alkoholt nem ittam azóta és a cigarettát is letettem.
Ezután nagyon kevés rohamom volt, és kézben tartottam a dolgokat. Mindig is fontos volt a kontroll…. Szorongásomat a mindfullness, a jóga és a meditáció enyhítette, amikkel ma is naponta élek.
Ahogy cseperedett a kislányom, úgy kezdett egyértelműen látszani rajta, hogy valami nem átlagos az apjánál, akivel váltott felügyeletünk volt. A lányom nem ugyanúgy viselkedik a két helyen, nem ugyanazzal barátkozik, nem ugyanúgy öltözködik, nem ugyanazt olvassa.
Évekbe telt, mire képes volt kimondani azt, amit én, anyaként láttam végig: hogy tart az apjától.
A kimondást a szorongás kifejezése követte, rendszeres volt, hogy a szülőváltás előtti napokat ölelkezve töltöttük a kanapén, de ekkor még csak nekem merte ezt kimondani. Egy év pszichológus és egy iskolatársa hasonló története kellett ahhoz, hogy el merje hinni, hogy meg lehet változtatni a helyzetét, és hogy nem normális az, hogy fél a saját apjától.
Látva a kínlódását elkezdtem kutatni, hogy én hogyan segíthetnék rajta. Miután fizikai bántalmazás nem történt, az országban, ahol élek nem lehetett ezzel az ürüggyel eljárást indítani, mindenképpen kellett, hogy nyilatkozzon a lányom élőben arról, hogy változtatni szeretne a láthatások rendjén.
Online tanfolyamokat végeztem a arról, hogyan lehet a gyerekek szorongását enyhíteni, milyen a tudatos, jó szülő, melyik viselkedés minek lehet a tünete. Évekig hallgattam (még ma is) és tanultam módszereket, amivel a testet, és a lelket lehet nyugtatni, visszahozni a feszült, stresszes állapotból a nyugalomba.
A kiskamaszság ereje, a közösség tapasztalatai és az apja elgyengülése kellett ahhoz, hogy 12 évesen ki tudja neki mondani, hogy nem akar már hozzá járni és ritkábban akar vele találkozni. Innen már pörögtek az események: három hónapon belül a bíróság is az ő akaratát hagyta jóvá. Az apja sértett félként elköltözött egy harmadik országba, hova még nyaralni sem akart eddig menni a lányom. Most már elég erős ahhoz, hogy megvédje magát, de még mindig visszakozik a kettesben levéstől…
Én mindeközben felfedeztem a lélek mélységeit, azt, hogy a körülményeink és a reakcióink gyakran gyerekkori élményeinkből adódnak és hogy ezeket meg lehet változtatni.
Sosem fogom elfelejteni az a pillanatot, amikor a rádiót hallgatva ez a mondat ütötte meg a lelkem és a szívem: Senki nem ment meg, nem jön senki, hogy kihúzzon saját életed gödreiből. Csak te tudsz magadon segíteni.
Azóta is ez a jelmondatom. Felelősséggel tartozom azért, amilyen helyzetbe kerülök, és felelősségem van azért is, hogy mit teszek magamért, a gyerekeimért.
Minden apró döntésem, a legkisebbtől a legfontosabbig befolyásolja azt, hogy milyen lesz a holnapom.
Ez a rájövés indított el a tanulás útján. Elmélyedtem a szorongásoldás módszereiben, a Mindvalley platform összes idevágó tanfolyamát elvégeztem, faltam a tartalmakat az energiagyógyászattól a flow elérésének módszeréig. A COVID időszakban, a turizmus leálltakor elvégeztem egy coach-képzést és elkezdtem felnőtteket is rávezetni a felelősség elvállalására. Női köröket indítottam a gyereknevelés, a karrier és az önbizalom témájában.
Felismertem azonban, hogy a képzésem nem kielégítő, hogy megvannak a módszereim, de gyakran túl konfrontatív vagyok, és minden jószándékom ellenére ellenállásba ütközöm a segítségadás folyamán.
Szüleim kora miatt eldöntöttem, hogy gyakrabban fogok hazautazni, és az integrál elméletben akartam elmélyedni, amely összeköti a spiritualitást, a meditációt a pszichológiával és a lelkünk történéseit, a hiedelemrendszerünket ugyanolyan fontosnak ismeri el az életben való boldogulásban, mint a társadalmi berendezkedést, vagy éppen a tanulmányainkat. Ezt az Integrál akadémia hároméves integrál pszichológia képzése adta meg, amit idén fejezek be. Hogy esélyt adjak magamnak végre megélni egy kiteljesedett párkapcsolatot, elvégeztem az Integrál Párkapcsolati Facilitátor képzést is, ami megmutatta, hogy mennyi sok tényező játszhat bele abba, hogy hogyan alakul két ember romantikus kapcsolata.
Az Integrál akadémia elvégzése mellett a csoportvezető képzést is befejeztem. Kísérek egyéni klienseket is, női köröket tartok, és csoportokat, workshopokat szervezek önismereti, a hivatás és megélhetés összehangolása, és párkapcsolattal kapcsolatos témákban.
Idén programmal jelentkeztem az Everness fesztiválra az Integrál akadémia sátrába és hamarosan indulnak majd a már tervben lévő transzformatív utazások is (a pilóta út októberben lesz), ahogy a két területet összekapcsolom, és a komfortzóna fizikai elhagyásával is elősegíthetem a résztvevők önismereti utazását.
Bíztatok mindenkit arra, hogy nézzen szembe saját felelősségével a helyzetben amiben van, és bízzon abban, hogy az önazonosság olyan erőforrás, ami kimeríthetetlen energiát ad az élethez.
Saródy Eszter
https://www.facebook.com/eszter.sarody
https://www.facebook.com/onehonestanswer/
https://www.facebook.com/walkingtours.ceskykrumlov/
https://www.linkedin.com/in/eszter-sarody-48590130/
https://www.walkingtours-ceskykrumlov.com/
A Ragazze Hősnője pályázat támogatója: Sencor Magyarország, Omorovicza Budapest, Blue Colibri (Connect Konferencia), Játékszín, Női váltó, Agnes Silka
