A Ragazze.hu online női magazinunk megújulásával egyidőben hirdettük meg a Ragazze Hősnője pályázatot. Öt kategóriában (Karrierváltás, Segítségnyújtás, Közösségépítés, Életmódváltás és Kiút a krízisből) vártuk a jelentkezőket. Mély, őszinte, motiváló, sokszor szívszorító történetek érkeztek be lapunkhoz. Az írások azt üzenték, amiért pályázatunkat is elindítottuk: az igazi hősnők köztünk élnek. A személyes, olykor fájdalmas élettörténetek megosztása már önmagában nehéz folyamat, így minden pályázót hatalmas elismerés illet. Az őszinte, inspiráló történetek feldolgozása után szavazott a zsűri a győztes pályázatokról. A döntés nem volt könnyű, hiszen minden pályamunka mögött egy-egy rendkívüli női történet áll.

A Segítségnyújtás kategória 3 helyezettje: Kiss Gáborné Marcsi

Alább olvasható díjnyertes pályázata.

Örömmel olvastam a Facebook oldalon, hogy lehetőség van olyan személyeknek pályázni, akik teljesen egyedül segítenek, civilként, nehéz élethelyzetben élő,adott esetben nőt, Nőket. Szeretnék először is bemutatkozni, majd leírnám a történetemet, hogy én, mint civil ember, hogyan is segítek 14 éve rászoruló családokon, illetve egy kiemelt személyről is fogok írni, akit a mélyből, a lejtő aljáról sikerült fel emelnem, sok ismerőssel, de egyedül….

Kiss Gáborné Marcsi vagyok, 49 éves, Fejér Vármegye Előszállás Településén élek férjemmel. Tinédzserként gyermekotthonba kerültem, családon belüli erőszak, és egyéb problémák miatt, tehát már korán megtapasztaltam, 15 évesen, hogy mi az, amikor menekülni kell, amikor nincs kihez fordulni, ha bajban vagy, ha nem törődnek veled. Tudtam, és sajnos tapasztaltam, mi az, amikor nincs karácsonyi ajándék a fa alatt, amikor nincs karácsonyi ebéd, vacsora… Azt mondtam fiatal gyermekként, hogy ha egyszer felnőtt leszek, akkor ahogy tudom, úgy segítem majd a rászoruló családokat, nőket,ha bajban vannak…

Felnőttem… 14 éve a településen, ahol élek, minden évben karácsonyra a rászoruló családokat, gyermekeket támogatom cipős dobozba zárt, szeretettel teli ajándékokkal. Az ajándékokat egy pedagógus ismerősöm által, egy Fejér Vármegyei Általános iskola diákjai gyűjtik nekem, csodásan becsomagolva, én pedig elmegyek értük, majd az Előszállási Családsegítő dolgozóinak átadva karácsonyi ünnepség keretében átadjuk, látva ezzel évről évre több rászoruló gyermek boldog arcát.

Ilyenkor minden évben nagyon boldog vagyok, mert látom a hátrányos helyzetben élő gyermekek boldog mosolyát…

Szeretnék mesélni nektek Zsuzsiról… Zsuzsi Dunaújvárosi, gyógymasszőr végzettséggel rendelkező 45 év körüli ismerősöm. Munkámból adódóan ismerem, mivel Betegszállításnál dolgozom, ő pedig masszőr volt a Dunaújvárosi Kórházban. Zsuzsi néhány éve kilépett egy olyan házasságból, ahol nem volt megbecsülve, ahol senkinek nézték, terrorizálta lelkileg a volt férj, az anyós… Kirakták a lakásból, az akkor még kicsi, ma már 11 éves lányát Zsuzskát elvették tőle, az anyós és a volt férj… A legrosszabb időszak jött. Elvesztette munkáját is volt férje révén, hiszen egy helyen dolgoztak, és elindult a lejtőn lefelé. Egy darabig még működött a kapcsolattartás a kislányával, majd azt is elérte a gyermek apja, hogy ne tudjon a kislánnyal találkozni… Iszonyú időszak következett…

Az elmúlt év tavaszán, segítséget kért tőlem Zsuzsi. Élelmiszert, esetleg lakhatási lehetőséget, mivel tudta, hogy segítek sok családnak… Nehéz volt nekem, mert Zsuzsi az új párjával egy pincében lakott, a párja állandó munkát nem talált, napi munkákba tudott elmenni, sok esetben az élelem megoldása okozott nehézséget. Nehéz volt a lelkemnek, de elkezdtem infókat gyűjteni… Először albérletet kerestem, amit nem sikerült találni, mert nem volt állandó munkahely, viszont egy kedves néni befogadta őket amíg találnak bármi más helyet.

Zsuzsi párjának segédmunkás állást találtam, egy barátunknál sikerült napi bejelentéssel elhelyezkedni, itt minden nap kapott a Zsuzsi is a párja is meleg ebédet, szállást is szerettek volna nekik biztosítani, de ők nem nem akarták, hogy egyből mindent kapjanak. Néhány héten belül sikerült rendes, bejelentett állást találnom mindkettőjüknek, a Dunaújváros közelében lévő Gumiabroncs gyárban. Zsuzsi párja azonnal munkába tudott állni, Zsuzsi később, mert egészségi állapota legyengült volt, és így nem tudott még elkezdeni dolgozni. A munkahelyhez sikerült a Gumiabroncs gyár családi munkás szállásán helyet szerezni nekik, oda be tudtak költözni, és végre Zsuzsi is elkezdett dolgozni. Mindezen idő alatt mindig volt főtt étel, mert amit tudtam segítettem nekik, akár én vittem otthonról a hűtőből, de ismerőseink is segítettek.

Eltelt 1 év… Arról a bizonyos lejtőről megmutatta Zsuzsi, hogy igen is fel lehet állni, elindulni a dombon felfelé, vissza, hogy végre normális életük legyen. 1 éve szépen élnek, dolgoznak, megtanultak spórolni, takarékoskodnak, és minden erővel azon vannak, vagyok velük, hogy Zsuzsika, a 11 éves kislány, végre édesanyjával legyen, először most az új kapcsolattartás működjön, majd aztán végre együtt lakhassanak majd.

Boldogság tölti el a szívem, a lelkem, hogy helyre jön az életük… Boldog vagyok, hogy egy nehéz helyzetben élő NŐ társamat segíthettem vissza illeszkedni a
társadalomba. Boldog vagyok, és igen, nem tagadom Hősnő-nek érzem magam,hogy olyan dolgokat teszek, amellyel segíteni tudok akár hátrányos helyzetben élő családoknak, akár olyan embernek, mint Zsuzsi…

Mindezt teszem úgy, hogy nem könnyű az én életem sem, támogatóim csak magán emberek, nem vállalkozók, tehát civil nőként teszek meg minden a Hátrányos helyzetű gyermekekért, családokért.

Hősnek érzem magam…

Történetemet nem azért irtam meg nektek, és nem azért pályázok, hogy pénzt nyerjek, én csupán csak arra vágyom, hogy valaki végre elismerje a munkámat, amit önszántamból teszek. Nem kell pénz jutalom, azt nem fogadom el, ha esetleg a pályázaton nyernék, hanem felajánlanám rászoruló családnak élelmiszer adományra.

Csupán egy emléklapra vágyom, és arra, hogy végre valaki felfigyeljen arra,hogy vannak még olyan NŐK, mint én, aki segít ott, ahol tud.

A Ragazze Hősnője pályázat támogatója: Sencor Magyarország, Omorovicza Budapest, Blue Colibri (Connect Konferencia), Játékszín, Női váltó,  Agnes Silka