Az agy és zene kapcsolatáról rengeteget hallani, de az ELTE PPK kutatói most új megvilágításba helyezték a kérdést. Kiderült, hogy a ritmusérzék nem csak a táncparketten vagy a zeneórán fontos – hanem az iskolapadban is. Sőt, még az olvasás és a helyesírás képessége is múlhat rajta.

Agy és zene: ritmusra hangolva, vagy pont hogy nem?

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy jó szám hallatán beindul a lábunk, és önkéntelenül is dobolni kezdünk az ujjainkkal. De belegondoltál már abba, mennyi minden történik közben az agyadban? Az ELTE PPK kutatói pont ezt a láthatatlan, de annál izgalmasabb folyamatot vizsgálták meg, és meglepő eredményekre jutottak.

A kutatás során azt próbálták feltérképezni, hogyan kapcsolódik össze az agyi ritmusfeldolgozás a mozgásos szinkronizációval. Vagyis, mennyire tudsz egy ütemre kopogni, és ennek mi köze ahhoz, hogyan dolgozza fel az agyad a zenét. A kutatásban résztvevők agyi aktivitását EEG-vel mérték, miközben különféle zenei ritmusokat hallgattak – köztük szabályos, hangsúlyos, illetve hiányos, szinkópált mintákat. A feladatuk annyi volt, hogy utána egy metronóm ritmusára ujjukkal kopogjanak.

Azoknak, akiknek az agya jobban „rákattant” a szabályos ritmusokra, gyengébben teljesítettek a kopogásos teszten. Vagyis nem tudtak olyan pontosan és következetesen kopogni. Ez pont ellentétes azzal, amit várnánk. Viszont azok, akiknek erősebb volt a munkamemóriájuk, szépen és egyenletesen tudták követni a ritmust. Szóval lehet, hogy nem az számít, mennyire jól rezonál az agyad a zenére, hanem inkább az, hogy mennyire tudod fejben tartani a ritmikai struktúrákat.

És ami igazán meglepő: a zenei képzettség – vagyis hogy valaki zenél-e vagy sem – nem számított igazán. Ez azt jelenti, hogy lehetsz te képzett zenész, ha közben nem tudsz rendesen kopogni egy ütemre. A kutatók tehát arra jutottak, hogy a zenei szinkronizáció nem csak az automatikus agyi igazodáson múlik, hanem egy összetett kognitív rendszer eredménye.

Amikor a ritmus segít olvasni

A kutatás legizgalmasabb része azonban csak ezután következett. A szakemberek ugyanis arra is kíváncsiak voltak, vajon a ritmusérzéknek van-e köze más képességeinkhez – például az olvasáshoz. És itt már nem csak felnőtteket vizsgáltak, hanem gyerekeket is, méghozzá hosszabb távon.

Egyik vizsgálatukban első osztályosokat kértek meg arra, hogy kopogjanak metronómra, majd két év múlva, harmadikban újra megmérték a teljesítményüket – ezúttal olvasás és helyesírás terén. Azok a gyerekek, akik az első méréskor pontosabban és egyenletesebben kopogtak, később jobban olvastak és helyesebben írtak. Ráadásul mindez független volt a szókincsüktől vagy az intelligenciájuktól.

Ez azt jelenti, hogy a ritmusérzék valószínűleg mélyen beágyazott alapja a nyelvi képességeinknek is. Nem véletlen, hogy a beszélt nyelvnek – akárcsak a zenének – van tempója, van lüktetése. Az agyunk ezek alapján képes előre megjósolni a következő hangokat, szótagokat. Ha ez a belső időzítés pontatlan, akkor nemcsak a zenére mozdulunk rosszul, hanem olvasni is nehezebben tanulunk meg.

A kutatók most egy új módszert is kidolgoztak arra, hogyan lehet már korán, még az olvasástanulás előtt kiszűrni azokat a gyerekeket, akiknek gondjaik lehetnek a ritmusérzékeléssel – így később az olvasással is. Ha ez sikerül, célzott fejlesztéssel időben lehet segíteni nekik, még mielőtt lemaradnának az iskolában.

Mit árul el rólad az agy és zene kapcsolata?

A kutatás végső tanulsága, hogy a ritmusérzék nem egyetlen agyi folyamat függvénye, hanem többféle kognitív képesség eredménye. Az, hogy valaki mennyire van „szinkronban” a zenével, sokkal inkább múlik a munkamemóriáján vagy figyelmi rendszerén, mint a puszta zenei képzettségén. Ez pedig megdönti azt a népszerű elképzelést, hogy aki zenét tanul, automatikusan jó ritmusérzéket is kap.

A jó hír az, hogy ez fejleszthető. Ha időben felfedezik a problémát, a gyerekek célzott ritmusfejlesztéssel behozhatják a lemaradásukat. És nem csak a zenében. A jobb ritmusérzék ugyanis hatással van az olvasásra, az írásra, a figyelemre – vagyis az egész tanulási folyamatra. És ezzel együtt a jövőjükre is.

Mindez nem csupán elméleti érdekesség. A világ egyre gyorsabban pörög, az információk áramlása szinte már zenévé válik, amit követni kell – pontosan, ritmusra. Ha az agy és zene kapcsolatát jobban megértjük, azzal nemcsak a táncparketten mozgunk majd ügyesebben, hanem az élet nagyobb ritmusában is könnyebben találjuk meg a saját ütemünket.

Itt arról olvashatsz: esküvői szépségtrendek 2025-ben.