Nyáron szinte elkerülhetetlen, hogy feltegyék nekem a kérdést: „És te hova mész idén nyaralni?” Bevallom, sokszor kínos nekem ez a kérdés, hiszen miért lenne kötelező elmenni valahova? Miért „elvárás”, hogy nyaralni KELL menni? Mi van akkor, ha nem utazom sehová? Én a staycation-t választottam. Vagyis azt, hogy a nyári szabadságomat otthon, tudatosan és pihentetően töltöm el.

Ha már te is megkaptad ezt a kérdést, miközben a hátad közepére kívántad a nyaralást, akkor megérted, hogy ez a kérdés engem mindig egy kicsit szíven üt. Főleg amikor nincs mit mesélnem egzotikus úti célokról vagy last minute repülőjegyekről. Ilyenkor jönnek a magyarázkodások: „Most nem fér bele”, „Majd ősszel”… Pedig valójában csak nincs kedvem elutazni. És egyre inkább úgy érzem, hogy ezzel nincs semmi baj. Felfedeztem, hogy az otthoni pihenés legalább olyan pihentető és élménydús lehet, mint bármelyik tengerpart. Ez lenne a staycation lényege. És én ezt választottam.

Miért maradok itthon? És miért nem vagyok ezzel egyedül?

Őszintén? Elfáradtam. Az elmúlt hónapokban annyi volt a teendő, a szervezés, a határidők, hogy pusztán annak a gondolata, hogy most még egy nyaralást is logisztikáznom kellene, egyenesen pánikkal tölt el. Nem volt kedvem repülőjegyeket nézegetni, szállásokat keresgélni, bőröndöt pakolni. Ehelyett arra vágytam, hogy végre lassíthassak és pihenhessek, méghozzá otthon. Hogy legyen időm reggel nyugodtan meginni a kávémat, elolvasni egy könyvet, amit hónapok óta csak kerülgetek, kertészkedni egy kicsit, elmenni egy masszázsra, vagy egyszerűen csak bámulni a kertben a fákat.

Azt vettem észre, ahogy az ismerőseimmel beszélgettem erről a témáról, hogy egyre többen vagyunk ezzel így. Van, aki anyagi okból dönt úgy, hogy idén nem utazik. Az utazás sajnos szinte luxus lett: repülőjegyek, szállások, éttermek, minden drágább, mint korábban. Másnak az időhiány az oka: nincs elég szabadság, vagy csak néhány napja van, amit nem szeretne ide-oda utazgatással tölteni. És persze van, aki egyszerűen nem vágyik a tömegnyomorra, a hőségre, a reptéri sorokra.

A staycation azonban nem mindig kényszermegoldás. Sokszor egy igen tudatos döntés annak érdekében, hogy végre valóban pihenhessünk.

Így csináld jól

Amikor először döntöttem úgy, hogy nem utazom el a szabadságom alatt, gyorsan rájöttem: ha nem figyelek, simán elcsúszik a pihenés házimunkával, telefonálással, „csak egy kis e-mailezéssel”. Ezért elkezdtem tudatosan felépíteni a saját otthoni nyaralásomat. Itt van néhány tipp, ami nekem bevált.

Kezeld úgy, mintha tényleg nyaralnál

Az első szabályom: ne csak otthon maradj, hanem változtasd az időt valódi nyaralássá! Ez azt jelenti, hogy kijelöltem a szabadságom időtartamát, mintha elutaznék. Nincs munka, nincs „csak egy gyors válasz” az e-mailekre. Szabadságon vagyok, pont. Ugyanis, ha mindenfélét megcsinálsz, mint a hétköznapokban, sőt közben még egy kicsit dolgozol is, akkor tulajdonképpen nem változott semmi, és az nem pihenés, nem feltöltődés.

Készítettem egy laza programtervet

Nem kellett percre pontos időbeosztás, de megterveztem pár olyan dolgot, amit örömmel csinálok. Például beterveztem egy masszázst, amire már hónapok óta nem jutok el, találkoztam egy régi gimnáziumi barátnőmmel, akivel elcsatangoltuk a napot. De lehet ez bármi, amit szívesen csinálsz: reggeli a kedvenc pékségedből, pizsamában, a kanapén, kertmozi, tényleg bármi. Lényeg, hogy tervezz be dolgokat, különben visszacsúszol a hétköznapokba.

Kikapcsoltam az impulzusokat

Napi több tucat értesítés érkezik a telefonomra. Erre halmozódnak a levelek, az üzenetek, a hívások, a TikTok, és még sorolhatnám. Beszüntettem. Pár napra leállítottam az értesítéseket, és komolyan vettem, hogy nem olvasok leveleket sem. Akinek fontos volt, jeleztem előre, hogy szabadságon leszek, így nem volt bűntudatom. És tudod mit? Felemelő volt, hogy nem csipog, rezeg állandóan a telefon, hogy nem kell mások tökéletesnek beállított fényképeit nézegetnem, és csak egy dologra koncentrálok: magamra.

Elengedtem a házimunkát

Ez nehéz volt. De előre kitakarítottam, főztem pár dolgot, hogy a staycation alatt ne kelljen ezzel foglalkoznom. Úgy gondoltam: ha egy szállodában se takarítanék, itthon miért kéne?

Engedtem, hogy néha unalmas is legyen

És ez a legnagyobb felismerés: nem kell folyamatosan „élményeket gyártani”. Ha egyik nap csak lézengtema lakásban, és háromszor is visszafeküdtem az ágyba, az is rendben volt. Ez is pihenés. A staycation művészete szerintem pont abban rejlik, hogy néha megengedjük magunknak a semmittevést is.

Gyerekkel staycation? Na, ne már!

Ha gyerek is vannak a képben, a staycation elsőre talán nehezebb vállalásnak tűnhet. Én is így gondoltam egyébként, aztán meglepődtem, mennyire élvezhető lett. Nem kellett óriási programdömping, inkább csak egy laza napirend, amiben volt egy kis mozgás, közös játék, valami „különleges”, amit a hétköznapokban nem csinálunk, és persze némi énidő is, amikor a gyerek épp elmerült valamiben.

Kitaláltunk tematikus napokat: volt „strand a kertben” (medence, vizes játékok, jégkrém), „piknik a nappaliban”, meg „moziest paplanvárban”. Nem kellett drága vagy bonyolult program, csak az, hogy ne rohanjunk, és hogy valóban együtt legyünk.

Mi maradt utána? Avagy hogyan lett ebből valódi feltöltődés?

A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy a staycation végére tényleg úgy éreztem, kipihentebb vagyok, mint sok korábbi „igazi” nyaralás után. Nem volt bennem az a fura kimerültség, amit sokszor egy hosszú utazás végén éreztem. Nem kellett visszaállni az időeltolódásból, nem volt bőrönd kipakolás, nem várt halomnyi mosnivaló… csak egyfajta nyugodt, lassú átmenet a pihenésből a hétköznapokba.

Ami különösen jólesett: újra felfedeztem, hogy mennyi apró öröm rejtőzik a mindennapokban, ha végre van időm észrevenni őket. Például a délutáni napfény melege, a szomszéd macska, aki mindig megjelenik az udvarban, vagy az a rég elfeledett társasjáték, amit a gyerekkel elővettünk.

Azt is megtanultam, hogy a pihenés nem mindig azt jelenti, hogy valahova „máshova” kell menni. Hanem inkább azt, hogy valahogy „máshogy” kell lenni. Más tempóban, más figyelemmel, kevesebb elvárással. És ez a felismerés nálam tovább tartott, mint bármelyik szuvenír egy külföldi utazás után.

A staycation után másként nézek az otthonomra is. Nem csak mint a hétköznapok színterére, hanem mint egy olyan helyre, ahol meg lehet állni, el lehet engedni, és újra lehet töltekezni. És ha legközelebb megkérdezik: „Hova mész nyaralni?”, lehet, hogy csak annyit mondok majd: Haza.

Ez a nyaralás más, de nem kevesebb

Amióta megtapasztaltam, milyen egy jól sikerült staycation, másként gondolok a nyárra. Nem érzem azt, hogy lemaradnék bármiről, csak mert nem posztolok tengerparti élményeket. Sőt. Az érzés, hogy a saját időmet én alakítom, és végre tényleg azt csinálom, amihez kedvem van, az valami egészen felszabadító.

Rájöttem, hogy nem kell elutaznom ahhoz, hogy kikapcsolódjak, új élményeket szerezzek, vagy közelebb kerüljek önmagamhoz. Néha elég az is, ha új szemmel nézek arra, ami körülvesz. Egy otthoni reggeli is lehet ünnepélyes, egy parkban töltött délután is lehet felejthetetlen, ha úgy döntök, hogy azzá teszem.

Persze nem mondom, hogy soha többé nem vágyom utazásra. De most már tudom: nem az határozza meg a nyaram értékét, hogy hány kilométert tettem meg, hanem az, hogy mennyire voltam jelen benne. A staycation erre tanított meg igazán.

Szóval ha idén te is úgy döntesz, hogy otthon maradsz, ne érezd magad kellemetlenül. Lehet, hogy épp ez lesz az a nyár, amikor végre igazán kipihened magad.

Olvass még több érdekes cikket Szórakozás rovatunkban!