Yvonne Dedericknek bekötötték a fejét. Az üzletasszony – aki többek között lapunk tartalmi vezetője – exkluzív interjút adott a ragazze.hu-nak a nagy napról, a készülődésről és a nászútról. Yvonne őszintén mesélt kételyeiről, az előző otthona és élete meggyászolásáról, valamint a mozaik családjukról. Yvonne Dederick esküvője a napokban volt.

Yvonne Dederick férjéről, Zoltánról azt lehet tudni, hogy ortopéd sebész főorvos. De vajon hogy ismerkedett meg a Yvonne-val, akiről a fél ország tudja, hogy kicsoda és emiatt azt gondolnánk, hogy egy nehezen megközelíthető ember.

„Zoltán bejelölt a Facebook -on, amivel alapvetően egyre óvatosabb lettem. De végül elfogadtam a jelölést, mert nagyon hasonlított egy edzőtermi ismerősömre. Végül rájöttem, hogy nem ő az akit ismerek, de megfogott egy nagyon helyes kép, melyen a kislányával volt látható. Ezt a fotót like-oltam. Ez valószínűleg felbátorította, mert írt valami kedves üzenetet”

– mesélte lapunknak a megismerkedés részleteit.

Yvonne Dederick esküvője: a kezdetek, először csak levelezett Zoltánnal

Állítása szerint sokféle kedves, de egyben tolakodó üzenetet is kap, azonban Zoltán nagyon őszinte és megnyerőnek tűnt. Így aztán több hónapos levelezés vette kezdetét. Hosszú idő után találkoztak először személyesen, amikor Yvonne elvitte Zoltánhoz, az ortopéd orvoshoz lányát, akinek a csípőjével volt problémája. A szerelem csak ezután bontakozott ki.

„Több, mint három éve vagyunk együtt, volt időnk, szépen mindenre megérett a kapcsolatunk. Nagyon bizalmatlan voltam magammal és másokkal szemben is. Mindkettőnknek meg kellett tanulni a múltbeli reflexeken túllendülni. Idő kellett ahhoz, hogy összeszokjunk, de végül összeköltöztünk. Nagyon fontosak a gyermekeink, hozzájuk is kellett alkalmazkodnunk, idomulnunk. Ki kellett találni, hogyan tudunk mozaik családként a legjobban működni. Sajnos nincs tuti recept, ezért nekünk kellett szembenézni a kihívásokkal. Miután az előző férjemtől elváltam, a fiam néhány év után megszokta, hogy kettesben együtt élünk. Aztán jött nem csupán egy férfi – akit meg kellett szokni -, hanem egy tini lány, effektíve egy új család.”

Azonban nemcsak Yvonne-nak, hanem Zoltánnak is nagy változás volt ez, hiszen meg kellett szoknia szerelme és fia életét, pláne úgy, hogy alapvetően angol nyelvű és nagyon amerikai környezetben élnek. Mivel Zoltán lánya is hozzájuk költözött, ezért apaként a mindennapi szerepkörben is helyt kell állnia.

„Másnak a gyerekével élni azért komplex, mert az ember egyrészről szeretne benne részt venni, de ugyanakkor el kell fogadnia az eltérő nevelési szokásokat. Nehéz néha tudni, hogy milyen szinten formálhat véleményt vagy szólhat bele a másik dolgába. Ezért ilyenkor nemcsak a párnak kell egymáshoz idomulnia a kapcsolatban, hiszen ott vannak a gyerekek, együtt kell megszokni a közös életet.”

Yvonne a ragazze.hu olvasóit a lánykérés részleteibe is beavatta.

Romantikus volt a lánykérés

„Szilvásváradon kérte meg a kezemet, nagyon romantikusra sikerült. Egyszer csak térdre ereszkedett előttem és már ott is volt a gyűrű. Nagyon meghatódtam. Hamar ki is tűztük az esküvőt. Azonban ezután elindult egy kisebb fajta médiafelhajtás a sztoriból. Hogy akkor milyen ruha lesz, meg milyen nagy esemény…  Úgy éreztem, a külvilág valami nagyot vár tőlem és én ebben nem akartam szerepelni. A legkisebb fiam utolsóéves lett a gimiben, elkezdett készülni az érettségire, ráadásul új házba is költöztünk, rengeteg volt a teendő. Annyi dolog volt bennem egyszerre: megsiratni a régi házat, a múltat, realizálni azt, hogy már csak kevés időm lesz a fiammal mielőtt végleg külföldre költözik. Egyszerűen nem éreztem, hogy meg tudom adni azt a figyelmet, amit egy esküvő és annak szimbóluma megérdemelne. Még meg kell gyászolnom a múltat, mert a jövőt csak úgy tudom tiszta szívvel kezdeni. Végül, amikor sikerült ezen túllendülni, megtalálni magamban is az őszinte hitet a jövő irányába. Akkor éreztem úgy, hogy Zoltán számára is méltó módon tudunk haladni egy közös jövő irányába”

– summázta Yvonne. És hogy mit szóltak a gyerekek az esküvőhöz?

„A lányom nagyon lelkes volt, mert nemcsak mint az édesanyjára, hanem női társként is tekint rám, Zoltánt és a lányát is nagyon kedveli. Egy fiú számára pedig szerintem ambivalens az anyját lelkileg nőként látni, nem csupán intellektauálisan elfogadnia a párkapcsolatra való igényét. Talán minden gyerek titkos vágya amúgy is az, hogy a szüleik együtt maradjanak. Emiatt nem feltétlen elvárható: ujjongva ünnepeljék azt, hogy a szüleik újra megházasodnak. Alapvetően mindenki kedves és udvarias módon reagált.”

Az üzletasszony azt is elárulta lapunknak, hogyan készült a nagy napra.

„Az esküvőt Zoltánnal együtt szerveztem, nem akartunk nagy felhajtást. Intim családi és szűk baráti környezetben ünnepeltük. Maga a szertartás csak a tanúkkal volt, utána a házban csináltunk egy kisebb összejövetelt. Az otthonunkat egy kedvenc dekoros csapat szépen feldíszítette, az ételeket pedig az a csapat hozta, akikkel sok-sok éve dolgozom együtt mindenféle esemény kapcsán. Ők már ismernek és tudják, hogy mit szeretek. Magammal kapcsolatban nem annyira készültem az olyan apróságoktól eltekintve, mint a körmöm rendbetétele vagy a sminkem elkészítése. Bátran rábíztam magam az egyik legjobb barátnőmre, Rikk Ágira, aki az ország legjobb sminkese, tudtam, hogy valami szépet varázsol a fejemre, bármi is lesz. Az esküvő előtti napon elmentem futni egy nagyot, hogy legyen energiám. Online rendeltem két midi ruhát, amit elegánsnak találtam, nem akartam hableány ruhát már ebben a korban. Az egyik kicsit nagy volt, de utólag sikerült rám szabni. Két ruhám volt: az egyik a szertartáson, a másik a partin. Néztem az esküvői szalonokat itthon is, de nem nagyon találtam egyszerű ruhákat.”

Yvonne Dederik esküvője: kiderült, hányan is voltak

Yvonne az esküvőre való készülődésről is elárult egy-két részletet.

„Bevallom, kényszeres vagyok, rend és kontrollmániás, alapvetően mint egy projektmenedzser. Ezért feladatként tekintettem az esküvői rendezvényre, mégha csak 30-an is voltak. Számításba vettem az időjárást és azt is mi hogyan fog kinézni. Előre azon izgultam, hogy az esemény után mikor lesz minden visszapakolva a helyére, mert hogy másnap elutaztunk nászútra Olaszországba”

– nevetett magán. A nagy nap nem volt sajtónyilvános, csupán szűk családi, baráti körben ünnepeltek. Elmesélte, hogy miért döntöttek így.

„Az ismertség hozott izgalmas és jó dolgokat az életembe, de sok rosszat is. Jobban szerettem az életem, amikor felsővezetőként, de nem közszereplőket éltem. A családi élet, a valós és mély barátságok a legfontosabbak számomra. Néha abban a zajban, ami az ismertség kapcsán kialakul, a kapcsolatok, az odafigyelés sérül. Mivel hajlamos vagyok a megfelelési kényszerre, ezért ha a külső elvárásoknak próbálok megfelelni úgy érezném, én magam megszűnök. Ezért ezt az eseményt igazi mindfullness módon akartam megélni: próbáltam átélni belülről. Nem akartam megfelelni bármi elvárásnak, amit úgy érzek, hogy egy sajtónyilvános esemény rám zúdított volna. Arról nem is beszélve, hogy Zoltánt meg végképp zavarta volna a sajtó. Nyilván, ha nekem fontos lett volna, elviseli.”

Az új házasság boldogságot hozott az életébe és ezzel kapcsolatban rájött egy nagyon fontos dologra.

„Az ember fiatalon siet, meg akar felelni sok mindennek. Most csak egymásnak szeretnénk megfelelni. Mindketten örülni akarunk az életnek, látni a gyerekeink jövőjét épülni, és egymást támogatni mindenben. Nyugalmas és inkább csöndes életre vágyunk mindketten. Sok mindent átéltünk már, és most egy új korszak kezdődik, ahol talán mindketten először úgy érezzük, hogy megérkeztünk oda, ahova kellett.”

A nászútról is kiderült néhány részlet, Yvonne nem tudott kibújni pihenés alatt sem a bőréből és ezt újdonsült férje meg is értette, sőt, támogatta.

„Olaszországi Taorminába mentünk. Zoltán találta a helyet. Most már tudja, hogy nekem az aktív pihenés ami jó, ezért több ilyen programot szervezett és persze olyan helyen foglalt szállást, ahol tudtunk edzeni is mivel mindketten ezt fontosnak tartjuk. Persze felmentünk megnézni az Etnát és minden mást a környéken.”

A képek felhasználása tilos!