Mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy dal vagy akár csak egy rövid zenei részlet újra és újra visszhangzik a fejében. Olyan, mintha egy végtelenített lejátszási listára kerültünk volna, amelyet nem tudunk leállítani. Ezt a jelenséget nevezik fülféregnek, amelynek tudományos neve önkéntelen zenei képzet, vagyis INMI. A dallamtapadás nagyon zavaró lehet, de el tudjuk mulasztani.

A fülféreg olyan emlék, amelyet egy külső inger – például egy sláger a rádióban, egy reklámzene vagy egy korábbi élmény – aktivál. Néha elég egy pillanatnyi üresség a gondolatainkban, és máris bekapcsol az agyunkban a háttérzene, vagyis dallamtapadás van.

Amikor nem gondolkodunk, bekapcsol a képzelet

„Amikor nem végzünk aktív gondolkodást igénylő tevékenységet, az agyunk egyfajta alapjáratra kapcsol. Ilyenkor az emlékek feldolgozása mellett előhozhatja az önkéntelen zenei képzeteket is”

– magyarázta Philip Beaman, a Readingi Egyetem pszichológusa.

A dallamtapadás nem válogat: független attól, hogy milyen nyelvet beszélünk vagy milyen zenei stílusokat kedvelünk. Gyakran nem is a teljes dal ragad be, hanem csak egyetlen rövid részlet, egy refrén, egy visszatérő dallamminta vagy egy jellegzetes ritmus.

Dallamtapadás és az agy kapcsolata – ezért történik

A dallamtapadás szoros kapcsolatban áll az érzelmeinkkel. Minél erősebb reakciót vált ki belőlünk egy dal – akár szeretjük, akár ki nem állhatjuk –, annál valószínűbb, hogy hosszú ideig a fejünkben marad.

„Ha egy dalt nagyon kedvelünk, automatikusan együtt énekelünk vele. Ha viszont irritálónak találjuk, próbáljuk elnyomni. Mindkét esetben folyamatosan ismételjük a fejünkben, így az még jobban rögzül”

– mondja Beaman.

A zene és az emlékezet különleges kapcsolatban áll egymással. Egy gondolat vagy érzés gyakran pillanatok alatt elillan. Például ha megéhezel, eszel valamit, és ezzel le is zárod a gondolatmenetet. A dalok azonban másképp működnek.

„Egy dallam nem egy pillanatkép az emlékezetünkben, hanem egy időben kibontakozó folyamat. Olyan, mintha egy belső lejátszó folyamatosan pörgetné a zenét”

– magyarázza Beaman. Ez azért van, mert amikor egy dalt felidézünk, az agy hallókérgét aktiváljuk, vagyis azt a területet, amely a hangok feldolgozásáért felelős. Ezért érezzük úgy, mintha ténylegesen hallanánk a dallamot a fejünkben.

A legtöbb fülféreg egy rövid, ismétlődő zenei részletből áll. Egy-egy refrén, egy dallamrészlet vagy egy ikonikus motívum ragad be, mert az agyunk az információkat töredékekre bontva tárolja, így könnyebben előhívhatja őket.

Meg tudunk szabadulni a dallamtapadástól

A dallamtapadás néha kifejezetten szórakoztató, de ha egy idegesítő refrén nem akar kikopni a fejünkből, könnyen frusztrálóvá válhat. Szerencsére léteznek módszerek arra, hogy megszakítsuk ezt a körforgást. A figyelemelterelés az egyik leghatékonyabb megoldás. Ha valamire intenzíven koncentrálunk – például egy munkafeladatra, egy izgalmas beszélgetésre vagy akár egy másik dalra –, az agyunk elveszítheti a fülféreg iránti érdeklődését.

Egy váratlan trükk a rágózás.

„A rágózás bizonyos embereknél képes megszakítani a fülféreg kialakulását, mert a zenehallgatáshoz és a belső ismételgetéshez használt idegpályák részben megegyeznek a rágómozgásokat irányító pályákkal”

– magyarázza Michelle Ulor zenepszichológus.

Egy másik bevált módszer, ha végighallgatjuk az adott dalt. Az agyunk ugyanis gyakran azért ismétli a fejünkben a fülférget, mert az adott részlet befejezetlenül maradt. Ha végighallgatjuk a dalt, az agy „lezárja” a folyamatot, és kevésbé valószínű, hogy újraindítja.

A dallamtapadás tehát nem egy bosszantó véletlen, hanem az agyunk működésének természetes része. Segíti az emlékezést, összekapcsolja a múlt élményeit a jelennel, és bizonyos esetekben akár javíthatja is a hangulatunkat. Ha viszont túlzottan zavaróvá válik, a tudatos figyelemelterelés lehet a kulcs a megszabaduláshoz.

(via)

Itt arról olvashatsz: medvehagymás pogácsa. Így készíti a ragazze.hu szerkesztője a tavasz sztárját.