A húsvét az egyik legjelentősebb vallási ünnep, amelyhez számos hagyomány és népszokás kapcsolódik. Vannak mindenki számára ismert húsvéti szokások, mint a tojásfestés vagy a locsolkodás, ám számos olyan is létezik, amelyeket ma már alig ismernek – még kevesebben űznek. Hallottál már például a harmatszedésről vagy a kókányolásról? Ugye, hogy nem?! Mutatunk még párat!

Különleges húsvéti szokások Magyarországon

Ételszentelés és húsvéti ételek

Húsvétvasárnapi ételszentelés kiemelkedő jelentőségű a húsvéti szokások között. A hívek kosarakban, fehér szalvétával letakarva vitték a templomba a sonkát, tojást, sót, tormát és kalácsot. Az ételek szimbolikus jelentéssel bírnak: a sonka a bárányt, a kalács Krisztust, a tojás a feltámadást, a torma a keserűséget jelképezi. A torma és a só együtt gonosz űző erővel is rendelkezik.

Harmatszedés

Veszprém vármegyében, például Városlődön, húsvétvasárnap hajnalán a helyiek harmatot gyűjtöttek, amelyet mosdóvízbe tettek bőrbajok ellen. Ezenkívül a főzőedényeket is kint hagyták a szabad ég alatt, hogy a harmat belekerüljön az ételekbe, védelmet nyújtva a belső bajok ellen. ​

Vicces húsvéti szokások: tojásgurítás és kókányolás

A tojásgurítás is ismert húsvéti hagyomány Veszprém megyében; a lányok piros tojást dobáltak labda helyett egymásnak, vagy éppen tojást gurítottak. Ismert a favilla ágai között gurítás Városlődről, mindaddig játszották, amíg el nem tört, ezután közösen elfogyasztották.

Fennmaradt a legények játéka is, ami a kókányolás, azaz a tojásvágás volt. Az egyik tartotta a tojást, a másik pedig a két ujja közé igyekezett úgy belevágni a tojásba a pénzt, hogy beleálljon. Ha sikerült, elnyerte a tojást, ha nem, akkor a pénz – krajcár, fillér – a másik legényé lett.

Locsolkodás

A locsolkodás Magyarország-szerte elterjedt húsvéti szokás, amely során a fiúk és férfiak vízzel vagy kölnivel locsolják meg a lányokat és asszonyokat, hogy azok „el ne hervadjanak”. Régebben a locsolás során a lányokat vödör vízzel öntötték le, ami miatt egy délelőtt során többször is át kellett öltözniük. Az udvaron száradó ruhák mennyisége jelezte, hogy hány locsolója volt a ház leányainak. Ez a hagyomány bár nagyon népszerű volt, ma már igen kevés helyen maradt meg.

Komálás vagy mátkálás

A komálás, más néven mátkálás, egy barátságkötési szokás, amely során a lányok komatálat küldtek egymásnak, ezzel erősítve barátságukat. Ez a hagyomány főként a Káli-medencében volt ismert, de más magyarországi területeken, például Zala és Somogy megyében is elterjedt volt. A komatál általában hímes tojást, süteményt és bort tartalmazott.

Zöldág-járás

A zöldág-járás egy téltemető, tavaszköszöntő szokás, amely során a lányok énekes-táncos felvonulást tartottak feldíszített zöld ágakkal. Ez a hagyomány Veszprém megye több településén is ismert volt, például Kékkúton és Nemesgulácson. Hasonló tavaszköszöntő szokások más európai országokban is fellelhetők.

Tűzszentelés az Őrségben

Az Őrség és Vendvidék falvaiban húsvét szombatjának egyik legmeghatóbb és legmisztikusabb mozzanata a tűzszentelés volt. Ezt az ünnepi szertartást a katolikus templomok előtt tartották, sötétedés után, a feltámadási mise kezdetén. A szertartás során a pap megszentelte az új tüzet, amely a sötétség feletti győzelmet, az újjászületést és Jézus feltámadásának fényét jelképezte. Ez a fény a régi tűz eloltása után új kezdetet szimbolizált. Ebből a tűzből az emberek haza is vittek, a lángot pedig egész évben őrizték.

Éjszakai virrasztás és hajnalharangozás

A húsvét éjszakája az éber várakozás és az ünnepi készülődés ideje is volt az Őrség falvaiban. A fiatalok – főként a legények – virrasztással töltötték az estét, gyakran együtt gyülekeztek valamelyik háznál vagy a templom környékén. Ahogy közeledett a hajnal, a fiúk kereplőkkel vagy haranggal járták végig a falut. Ezt nevezték „húsvéti ébresztésnek”, hiszen így szóltak a falu népéhez, hogy elérkezett a feltámadás ideje, ideje ünnepelni.

Plusz érdekesség, hogy ez a szokás nemcsak a húsvéti liturgia része volt, hanem egyfajta fiatal legényavató közösségi szertartásként is szolgált: azok a fiúk, akik először vehettek részt az éjjeli virrasztásban, már a felnőtt közösség tagjaivá váltak.

Húsvéti kántálás

A kelet-magyarországi határvidék egyik legkedvesebb húsvéti hagyománya a húsvéti kántálás volt, amely a karácsonyi betlehemezéshez hasonló közösségi eseményként élt a falusi életben.

A szokás szerint húsvétvasárnap este vagy hétfő hajnalán a fiatal legények csoportokba verődve járták a falut. Minden háznál megálltak, ahol lány lakott, és vidám, játékos vagy épp pajzán húsvéti köszöntőverseket adtak elő. Ezek a kántálások gyakran rímeltek, humorosak voltak, és egyértelműen a termékenység, a szerelem, a jó szerencse témáira épültek.

A házaknál a vendéglátók sonkával, főtt tojással, kaláccsal, borral kínálták a fiúkat, a begyűjtött finomságokból pedig másnap közös legényvacsorát vagy mulatságot rendeztek. Egyes falvakban a kántáló csoportokat a legidősebb legény vagy egy „kántálókapitány” vezette, aki felelt a rendért, a jó modorért és azért, hogy senki ne sértse meg a vendéglátókat.

Olvass még több érdekes cikket Életmód rovatunkban!