A Ragazze.hu online női magazinunk megújulásával egyidőben hirdettük meg a Ragazze Hősnője pályázatot. Öt kategóriában (Karrierváltás, Segítségnyújtás, Közösségépítés, Életmódváltás és Kiút a krízisből) vártuk a jelentkezőket. Mély, őszinte, motiváló, sokszor szívszorító történetek érkeztek be lapunkhoz. Az írások azt üzenték, amiért pályázatunkat is elindítottuk: az igazi hősnők köztünk élnek. A személyes, olykor fájdalmas élettörténetek megosztása már önmagában nehéz folyamat, így minden pályázót hatalmas elismerés illet. Az őszinte, inspiráló történetek feldolgozása után szavazott a zsűri a győztes pályázatokról. A döntés nem volt könnyű, hiszen minden pályamunka mögött egy-egy rendkívüli női történet áll.

A Karrierváltás kategória egyik pályázója: Mészáros Rozália

Alább olvasható pályázata.

A lélektakarítónő

Hiszem, hogy minden okkal történik. Nincs értelmetlen, sikertelen élet, csak céltévesztés. Szimplán csak rossz helyen keressük a boldogságot és így válhatunk egyre inkább boldogtalanná, üresebbé. Néha jól meg kell csapdosson az élet ahhoz, hogy felismerjük: nem a számunkra kijelölt vágányon haladunk és itt az ideje, hogy a mások által kreált útvesztőkből végre a saját utunkra váltsunk… Olykor különös vargabetűket leírva jutunk célba.

Én sem gondoltam, hogy ez nálam egy 20 évig tartó körmenet lesz – folyamatosan újabb ismereteket elsajátítva, ismeretlen területeket is meghódítva igyekeztem lépést tartani az éppen aktuális gazdasági és munkaerőpiaci helyzettel. Mivel 3 gyermekről kellett gondoskodnom, nekem ez nem jelentett különösebb fejtörést. Alapvetően humán beállítottságú vagyok kiváló kommunikációs és kapcsolatteremtő készséggel, született értékesítő vénával, amit sikerült is kamatoztatnom az üzleti adminisztráció területén. Irodavezetőként, pénzügyi értékesítőként, HR területen és recepciósként is dolgoztam, de valahogy sosem történt meg az igazi áttörés, egy bizonyos szinten túl sosem jutottam. A szintlépés előtt mindig falba ütköztem. Pedig a zsigereimben éreztem, ennél többre vagyok hivatott, sokkal több tehetség van bennem! Mélyen legbelül tudtam, hogy tálentumaimat a velem született empatikus készséggel karöltve a segítői hivatásában kell kiteljesítenem – ezért még egy önismereti személyiségfejlesztő mentor szakképesítést is megszereztem több életminőség javító tréning mellett, de minden igyekezetem ellenére évekig nem tudtam tartósan gyökeret verni a segítő hivatás területén.

Egészen 2022 novemberéig… Álmaimban sem gondoltam volna, hogy majd egy daganatos betegség és az abból való felépülésem vezet el oda, ahol megtalálom az elhívásomat. Minden eddigi elképzelésemet felülmúlóan egy homlok egyenest ellenkező irányba terelt az élet. Miután 2022 novemberében megkaptam a vastagbél és gyomordaganat diagnózist, minden addigi tervem és magasröptű álmom értelmét veszítette és a kukába került. Ettől kezdve – már a műtétet előkészítő vizsgálatok idején is – csak a mielőbbi gyógyulásra és felépülésre koncentráltam, a hitépítés útjára lépve erősítettem magam és tudtam, hogy Istennek valami különös terve van velem… Időközben világossá vált számomra, hogy ez a helyzet „csak” belépő arra a pályára, amire valójában születtem. Csak merőben másként, mint ahogy azt én évtizedeken át kiokoskodtam. Isten nagy tervező! Olykor váratlan utakon, kríziseken, betegségeken keresztül tanít és gyurmál, hogy a legjobb önmagunkká váljunk MÁSOK SZOLGÁLATÁRA. Mert az életünk nem rólunk szól, hanem arról, hogyan érintünk meg másokat a saját életünk által.

A napjainkban túlhangsúlyozott önmegvalósításra való törekvés útján járva végül a rákos megbetegedésig jutottam… No de akkor mi értelme volt a sok éves tanulásnak és lélekbányászatnak? Egyet tudtam: amit bármikor és bárhol megtanulunk, elsajátítunk előbb-vagy utóbb, de biztosan hasznunkra válik! Még ha teljesen másképpen is, mint ahogy azt elgondolni tudjuk.

Két hónapos lábadozást adtam magamnak, hogy utána visszatérjek a munka világába. És itt jött a csavar! Az üzleti adminisztrációba történt 9 hónapos és ismét sikertelen visszatérésem után feldobtam a kérdést: mi mást választhatok, ami végre igazi változást hoz és elvezet oda, ahol valójában lennem kell? A takarítás gondolata ugrott fel, amihez meg is kaptam a kellő isteni megerősítést. Igen ám, de beállt a 40 fokos hőség, így 41 kg-val mégis hogyan tudom majd ezt a feladatot tisztességesen ellátni és egyáltalán hogyan fogom bírni én, aki azelőtt makkegészségesen sem bírtam a fizikai munkát?? De bízva a belső sugallatban megtettem a szükséges kezdő lépéseket ennek elindításához és a következő héten már 3 megkeresést kaptam. Én magam is rácsodálkoztam. Első megbízómnál egy két szintes 110 nm-es családi ház takarítását bízták rám, majd egy újabb család következett és még egy közel az otthonomhoz. Közben jöttek az újabb megkeresések és az első hónapban már 5 családhoz jártam rendszeresen és kivetni valót sem találtak a munkámban. A hét minden napjára jutott egy takarítás, így az anyagiak miatt sem kellett aggódnom.

Ahogy teltek a hetek, megláttam milyen nagy igény van a családok segítségnyújtására és hogy mennyire felértékelődött ez a terület. Mivel volt némi előzetes tapasztalatom az irodai takarításban is, ezért elkezdtem kutatást végezni a ma elérhető legjobb takarítási technikákról, mik a legkreatívabb stratégiák, amelyekkel magasabb szintre emelhetem a tevékenységemet. Ezeket is fokozatosan beépítettem a munkámba, miközben már szereztem annyi rutint, hogy 3 délutánra plusz családokat is tudtam bevállalni a reggeli kezdések után. Másfél év után még kísértek a műtéttel járó kellemetlen funkcionális tünetek, de nem adtam meg magam! Egyértelmű volt, ha vissza akarok térni az élet rendes kerékvágásába, akkor úgy is kell működjem, mint aki teljesen rendben van.

Az első megrendelőim között volt egy 88 éves néni, akihez 3 hetente járok. Meglepően rendezett, tiszta otthonba érkeztem és a korát meghazudtoló kiváló mentális állapotban fogadott. Ahogy teltek a hónapok, egyre közelebb kerültünk egymáshoz és minden alkalommal fél-egy órás beszélgetéssel indult a munka. Így tudtam meg többek között, hogy orvos lánya 7 évi küzdelem után rákban halt meg. A másik fiatal házaspár, akikhez szerdánként járok, a sok éve családtagnak számító bejárónő helyére keresett meg, akinél tüdő daganatot találtak. A csepeli idős házaspárnál a néninek fél éve gyomorvérzése volt, náluk is mindig sor kerül egy közös beszélgetésre. A negyedik helyen a háziasszony közölte, hogy a volt kolléganőjének egész gyomrát ki kellett venni daganat miatt, könyvet is írt, hogy segítse sorstársait. Ezek mind olyan esetek, amelyek hasonlóak ahhoz, ami velem történt. A többi családom pedig sokat dolgozó, leterhelt 2-3 gyermeket nevelő házaspár, akiknek kisebb megváltás a heti/két heti takarítás.

Kilenc hónapja dolgozom bejárónőként, már 10 otthon tisztántartásában segítek, öthöz kulcsot is kaptam. Időközben ébredtem rá, hogy ettől sokkal többről van szó! Nem a véletlen szele fújt ezekhez a családokhoz. Nem csupán a portörlés, felmosás, a vízkőtlenítés és a penészfoltok eltávolítása a fő feladatom…

Az elmúlt 2 évtizednyi folyamatos pályamódosításaim után megtanultam, hogy nem a foglalkozásom vagyok, hanem az, akivé válok általa! A velünk született tálentumokat olykor igen sajátos módon használja fel Isten mások megsegítésére. Az én küldetésem nem az íróasztalon, hanem a felmosón és portörlőn keresztül ér el azokhoz, akiknek épp arra a szolgáltatásra van szüksége, amit én tudok nyújtani… Miközben az otthonok kitakaríttatnak, a szívek is megtisztulnak, a lelkek megkönnyebbednek, a közös beszélgetések gazdagítanak.

Az erő, amit kapok segít abban, hogy mások is erőt meríthessenek abból, ahogy felálltam a betegségből és továbbléptem. Az értő fülek a beszélgetések alkalmával könnyítenek a megfáradt lelkeken. A gyermekeket nevelő szülök pedig fellélegezhetnek a rendrakás terhe alól a hétköznapok szorítása közben. Én pedig a pozitív visszajelzéseik által nyerek muníciót a következő hetekben való helytálláshoz… Már semmi pénzért nem cserélném fel a „takarítónő” státuszomat! A munkámnak most értéke van, megbecsülnek és visszavárnak…

Megértettem, hogy az otthonok takarításán keresztül válok „lélekmentővé” -azzá, aki mindig is szerettem volna lenni! Az, amin keresztül mentem az elmúlt 2 évben, ahogy sikerült extra gyorsan felállnom és továbblépnem a daganatos betegségből többet ér, mint a 8 szakképesítésem… Jobb emberré váltam általa és tudok segíteni azoknak, akik most hasonló problémával küszködnek, vagy így veszítették el szeretteiket. Ehhez nem 5 diploma és 10 év coaching a belépő-egyszerűen csak át kell lépnem az otthonuk küszöbét!

A Ragazze Hősnője pályázat támogatója: Sencor Magyarország, Omorovicza Budapest, Blue Colibri (Connect Konferencia), Játékszín, Női váltó,  Agnes Silka