A gyerek önálló utazása minden szülő számára nagy fordulópont. Elengedni egy hétre a nagyihoz, feltenni a vonatra, megengedni neki, hogy elugorjon fagyizni vagy moziba a barátaival – ezek azok a pillanatok, amikor hirtelen rájövünk, már nem is olyan kicsi. De vajon mikortól van készen a gyerek erre? És mi, szülők, mikor vagyunk készen rá, hogy elengedjük?

A gyerek önálló utazása: vonat, busz vagy nagyi?

Az első önálló utazás egy gyerek életében nem csak logisztikai kérdés, lelki is. Ha elindul egyedül a nagyihoz, mondjuk vonattal vagy busszal, az egyfajta leválás. Még akkor is, ha csak egy hétre megy, a felkészülés alapos tervezést kíván.

Jogilag a legtöbb szolgáltató tíz év alatti gyereket nem is enged utazni felnőtt nélkül. A MÁV például előírja, hogy tíz év alatt csak szülői kísérettel lehet utazni. De jogszabályok ide vagy oda, a valódi kérdés nem az, hogy szabad-e, hanem hogy készen áll-e.

Amikor a gyerek elindul a nagymamához, több dologra is figyelnünk kell:
– Tudja, mit tegyen, ha lekési a csatlakozást?
– El tudja olvasni a menetrendet?
– Van nála telefon, és tudja, hogyan ér el minket?
– Fel van készítve, hogyan reagáljon, ha idegen szólítja meg?
– Tudja, mit csináljon, ha nem száll le időben?

Ha ezekre a kérdésekre biztos igennel tudunk válaszolni, akkor talán itt az idő, hogy elengedjük. És igen, még akkor is, ha mi közben egy kicsit szorongunk.

Mikortól engedjük a gyereket moziba vagy fagyizni egyedül?

A gyerek önálló utazása nem feltétlenül jelent hosszú távokat – néha az is kihívás, hogy egyedül sétáljon el a barátaival a közeli fagyizóig vagy moziba. A legtöbb gyerek 9–10 éves kor körül már szívesen próbálgatja a szárnyait, és ilyenkor merül fel először a kérdés: „Anya, elmehetek egyedül?”

Nincs kőbe vésett szabály. A döntés azon múlik, hogy ismeri-e a gyerek:
– az alapvető közlekedési szabályokat,
– a telefonhasználatot vészhelyzetben,
– a határait, vagyis tudja-e, mit mondjon egy ismeretlen felnőttnek,
– és legfőképp: bízhatunk-e benne, hogy megfontoltan viselkedik.

Sokszor nem a gyerek képességei a kérdés, hanem a szülő félelmei. És ez teljesen rendben van. De a gyerek fejlődéséhez hozzátartozik, hogy kicsit egyedül is felfedezhesse a világot, persze fokozatosan, felkészítve.

Így beszéljük meg vele az önálló programokat

A gyerek önálló utazása vagy programja előtt fontos, hogy részletesen átbeszéljük vele a tudnivalókat. Nem elég annyi, hogy „vigyázz magadra”, mert az nem konkrét. Ami bevált:
– Megbeszéljük, pontosan hova megy, kivel és mikor jön.
– Előre látjuk, milyen helyzetekkel találkozhat (pl. nem jön a busz, lemerül a telefon).
– Kódoljuk, mit tegyen, ha kényelmetlenül érzi magát (pl. hívjon fel, mondja azt, hogy haza kell mennie).
– Mindig van nála kis pénz, víz, feltöltött telefon.
– És a legfontosabb: mindig mondja el, ha valami furcsát tapasztalt, még akkor is, ha úgy gondolja, „nem nagy dolog”.

Itt arról olvashatsz: utazás gyerekkel. Így kerüld el a bakikat.