Nyáron újra fellángolhat a konfliktus nagyszülőkkel – amikor a szülői szabályok és a nagyszülői engedékenység egymásnak feszülnek. A szülők próbálnak következetesek maradni, a nagyszülők pedig kényeztetni szeretnék az unokákat. De hol van az egészséges határ, és hogyan lehet mindenkinek jó a vége?

Nehéz nap a strandon: így kezdődött a konfliktus nagyszülőkkel

A fagyizás és az édesség mennyisége, a képernyőidő, illetve a lefekvési idő örök konfliktusforrás. Amíg mi szülőként próbálunk minimális cukrot adni, ők csokival, jégkrémmel tömik. Nem veszik el tőle a telefont és a kötelező olvasmányt sem kérik rajta számon.

Nem is a baj, hogy máshogy csinálnák, hanem hogy a mi szabályainkat teljesen figyelmen kívül hagyták. És bármennyire is tiszteljük és szeretjük őket, ez egy ponton túl már nem fér bele.

Meddig mehet el a kényeztetés? A konfliktus nagyszülőkkel gyakran a határokról szól

Tudjuk, a nagyszülők nem nevelni akarnak, hanem élvezni az unokákkal töltött időt. Ezzel nincs is baj. De ha a kényeztetés nem ismeri a határt, abból könnyen jön a konfliktus nagyszülőkkel. Íme néhány konkrét példa arra, amin mi is fennakadtunk:

• Képernyőidő: szerintünk napi 60 perc mese bőven elég, ők viszont akár 2 órát is engednek, főleg ha a gyerek „úgyis csendben van”.
• Édesség: mi napi 2 gombóc fagyit engedünk, ők viszont minden nap vesznek a fagyin kívül még valamit – ha nem csoki, akkor gumicukor, ha nem cukor, akkor süti.
• Alvásidő: nálunk este 9-kor villanyoltás, náluk „csak még egy mese, csak még egy ölelés”, és így tizenegy lesz belőle.
• Új játékok: mi szeretnénk, ha a gyerek megtanulná értékelni azt, amije van, de a nagyi hetente új játékot hoz, „mert olyan helyes volt a boltban”.

Nem akaruk hálátlannak tűnni. Tudjuk, milyen nagy dolog, hogy a nagyszülők aktívan részt vesznek a gyerekek életében. De ha a saját szabályainkat rendre felülírják, azzal a mi szülői tekintélyünket kérdőjelezik meg – és ezt hosszú távon egyik fél sem fogja jól viselni.

A konfliktus nagyszülőkkel elkerülhető – ha meghúzzuk a határokat

Egy idő után rá úgyis rájövünk: nem elég duzzogni vagy odaszúrni egy-egy megjegyzést. Le kell ülni, és őszintén megbeszélni, hogy mire van szükségünk. Néhány pont, ami segíthet, ha nálatok is beindul a nyári huzavona:

• Beszéljük meg előre a szabályokat: mikor mit ehet a gyerek, meddig maradhat fent, mennyit nézhet mesét.
• Fogalmazzuk meg konkrétan, mit szeretnénk: ne csak azt mondjuk, hogy „ne kényeztesd túl”, hanem pl. „kérlek, ne adj neki édességet ebéd előtt”.
• Adjunk mozgásteret, de keretet is: „tudjuk, hogy a nagyinál lazább a rend, de akkor is csak egy mesét nézhet elalvás előtt”.
• Ne sértődjünk meg, de ne is engedjünk mindent: a mi feladatunk a gyerek nevelése, és ezt nekünk kell vállalnunk akkor is, ha nehéz.
• Kompromisszumokat is köthetünk: lehet például „nagyi nap”, amikor bizonyos szabályokat elengedünk – de ezt is mi határozzuk meg.

Zárás: béke vagy harc?

A nyár hosszú, és rengeteg szép pillanatot tartogat – feltéve, ha nem mérgezi meg a hangulatot egy elhúzódó konfliktus nagyszülőkkel. A cél nem az, hogy „győzzünk” ebben a helyzetben, hanem hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, ahol mindenki jól érzi magát.

Itt arról olvashatsz: képernyőidő gyerekeknek. Így tudjuk kordában tartani.