Amikor önkénteskedsz, nemcsak a közösségnek adsz – a gyerekednek is példát mutatsz. A segítés ereje túlmutat a cselekedeten: értékeket, empátiát, felelősségérzetet közvetít. De vajon pontosan mit tanul tőlünk a gyerekünk, amikor azt látja, hogy másokért cselekszünk? Többet, mint elsőre gondolnánk – és ezek a tanulságok egy életre szólnak.

Önkéntesség, mint kikapcsolódás? Ilyen is van

Elsőre talán ellentmondásnak tűnik, hogy a kikapcsolódás pont egy újabb tevékenység legyen. De az önkéntesség nem kötelező kör, hanem lehetőség: kiszakadni a mindennapokból, és tenni valamit, ami nem rólad szól, de magadért teszed.

Miközben másoknak segítesz, magadból is adsz – és közben valami visszatöltődik benned. Új emberek, más történetek, egy másik tempó. Ez az idő nem elvesz tőled, hanem ad: önbizalmat, nyugalmat, értelmet.

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy délelőtt egy jótékonysági boltban, egy óra egy közösségi konyhán, néhány becsomagolt csomag karácsonykor. Olyasmi ez, ami után nem fáradtabbnak, hanem élőbbnek érzed magad.

Mit tanul a gyerek az önkéntességből?

Lehet, hogy sosem mondod ki hangosan, de tudod: a gyereked nem azt tanulja meg, amit mondasz, hanem azt, amit lát. Ha látja, hogy időt szánsz másokra, hogy odafigyelsz, segítesz, az természetessé válik számára is.

Az önkéntesség olyan értékeket közvetít, amit a hétköznapokban nehéz szavakkal átadni. Empátia, felelősség, közösségi gondolkodás – ezek nem leckék, hanem minták. És ha néha ő is ott van veled, akár csak megfigyelőként, már az is számít.

Nem kell tökéletes példát mutatnod. Épp az a hiteles, ha látja, hogy elfáradsz, mégis visszamész. Hogy néha szervezni kell, áldozatot hozni, de utána másként tekintesz a napodra. Ez a fajta tanulás csendes, de mélyre megy – és talán egyszer majd ő is így ad tovább valamit másoknak.

Hogyan kezdj bele? – Gyakorlati tanácsok anyáknak

Nem kell nagy elhatározás vagy rengeteg szabadidő ahhoz, hogy önkénteskedni kezdj. Már havi egy-két óra is sokat jelenthet – másoknak és neked is. Kezdd azzal, ami érdekel vagy megérint: ha szereted az állatokat, nézz körül egy menhelynél, ha szívesen beszélgetsz idősekkel, keress helyi otthonokat, közösségi programokat.

Olyan lehetőségeket is érdemes keresned, ahol gyerekbarát a környezet, vagy ahol ő is ott lehet veled. Vannak családbarát adománygyűjtések, közös csomagolások, faültetések, sőt, online lehetőségek is, ha csak otthonról tudsz bekapcsolódni.

A legfontosabb, hogy ne görcsösen akarj segíteni, hanem nyitottan. Figyeld, mire van valóban szükség, és azt add, ami belefér. Egy kicsi is elég lehet ahhoz, hogy elinduljon benned valami új.

Kihívások – őszintén az akadályokról

Lehet, hogy benned is ott van a gondolat: „Ez szép, de mikor?” Az időhiány az első akadály, és teljesen érthető. Egy anya naptárában ritkán van üresen hagyott délután. De ha tényleg adni akarsz magadból valamit, meg fogod találni azt az egy kis rést. Nem minden héten, talán csak havonta – de az is számít.

Ott van a másik nehézség: a bűntudat. Hogy magadra, vagy másokra fordítod azt az időt, amit „elvehetnél” a gyerekedtől. De gondolj bele: mit tanítasz neki, ha látja, hogy nemcsak elvárod a jóságot, hanem gyakorlod is? Hogy a segítség nem mindig kényelmes, de fontos?

És persze a logisztika: ki vigyáz addig a gyerekre, hogyan érsz oda, mit csinálsz, ha beteg lesz? Igen, néha nem fog összejönni. De nem kell mindig tökéletesen működnie. Az önkéntesség nem verseny – inkább egy szemlélet, amit akkor gyakorolsz, amikor tudsz. A lényeg, hogy ne engedd, hogy a tökéletesség keresése megakadályozzon a „kicsiben”.

Egy anya, aki ad… és kap

Az önkéntesség talán nem tűnik elsőre a legegyszerűbb választásnak a fáradt, túlterhelt anyai hétköznapokban. Mégis, van benne valami különleges. Ahogy adsz másoknak – időt, figyelmet, energiát –, valami csendesen visszaáramlik hozzád is.

Nem kell hősnek lenned, sem állandóan elérhetőnek. Elég, ha néha megállsz, és adsz valamit abból, aki vagy. A gyereked pedig látja ezt. Nem a tökéletes anyát, hanem a hiteleset. Azt, aki fontosnak tartja a jóságot, nemcsak mondja, hanem csinálja is.

És ez a példa ott marad benne. Talán évek múlva, talán már holnap, de valamikor majd ő is visszaad valamit abból, amit tőled látott.

És akkor rájössz: nem csak másoknak tettél jót, hanem építettél valamit – magadban és benne is.

Ha tetszett a cikkünk, olvass más hasonló tartalmakat Család rovatunkban!