A mosolygó depresszióban szenvedő emberről valószínűleg sosem hinnénk, hogy boldogtalan. Pedig ez az egyik legveszélyesebb mentális betegség, amire nagyon fontos felfigyelni.

Vannak emberek, akik fájdalmukat, szomorúságukat mosollyal leplezik – a mosolygó depresszió az egyik leginkább veszélyes mentális betegség, különösen, mert nehéz rá felfigyelni. Így az illető segítséget sem igazán kaphat.

Honnan tudhatjuk, hogy mi magunk vagy egy szerettünk, barátunk mosolygó depresszióban szenved?

Az ilyen ember könnyen megtéveszt másokat. Eljátssza, hogy jól van, s ez különösen igaz a különféle összejöveteleken, családi rendezvényeken. Ilyenkor a mosolygó depressziós leginkább mások miatt adja elő a vidámat, miközben lelkében fájdalom dúl.

A szakemberek szerint körülbelül 10-ből 1 ember küzd depresszióval, s kicsit több mint 40 százalékuk a mosolygó fajtával. Nem számít azonban hivatalosan diagnosztizálhatónak ez az állapot. Meghatározása csupán annyi, hogy vidám, boldog hatást kelt az illető viselkedése, depresszióját mosolygással rejti el.

Külsőre minden rendben levőnek tűnik

A mosolygó depressziós valójában jól teljesít a munkahelyén, látszólag minden rendben nála, de belül szenved. S annak érdekében, hogy mások ne tudják ezt meg, boldognak mutatja magát, nem szeretne kilógni a többiek közül.

Csakhogy minél inkább titkolja lelkiállapotát, annál jobban felhalmozódnak benne a bajok – egyre magányosabb, levertebb, elszigeteltebb lehet. Annak ellenére, hogy eközben mosolyog. Ha súlyos a helyzet, még az öngyilkosság gondolata sem állhat tőle távol.

Mosolygó depresszió – milyen jelei vannak?

Nem egyszerű észrevenni, ha valaki mosolygó depresszióban szenved – de nem lehetetlen. Lássuk, mit érdemes figyelni az illetőn.

• Gyakran fáradt: az az ember, aki a normálisnál jóval összezuhantabbnak tűnik, annyira fáradt, gyanút kelthet. Nagyon sok energiájába telik ugyanis a lelkiállapota ellenére mosolyognia, vidámnak mutatnia magát.
• A fáradtság mellett alvászavarokkal, koncentrációs problémákkal küzdhet, próbára teheti őt a memóriája.
• Fejfájással és hasi problémákkal küzd: a mosolygó depressziósnál megnőhet annak az esélye, hogy pszichoszomatikus gondok jelentkeznek nála – így fejfájás és hasi-, gyomorfájdalmak.
• Túl sokat eszik: kifejezetten sokat ehetnek a mosolygó depresszióban szenvedők, nemcsak a különféle összejöveteleken.
• Karjában, lábában nehézségérzetet tapasztal: érdemes felfigyelni arra, ha az illető nehezen áll a lábáán, nehézséget jelent számára felkelni egy székről is.
• Túlérzékeny a kritikára, elutasító szavakra: a mosolygó depresszióst súlyosabban érinti a kritika, az elutasítás, mint másokat, túlérzékenyen reagál ezekre.
• Többet alszik a normálisnál: ha az illető a megszokottnál többet alszik, valószínű, hogy a mosolygó depresszió rabja. Még olyan programok kedvéért sem marad ébren, ami jónak ígérkezik, esetleg elkésik eseményekről.

Összességében is igyekezhet távol maradni a rendezvényekről, az ünnepségek iránt sem mutat túl nagy érdeklődést. Számára ugyanis az ilyen alkalmak még nagyobb mentális stresszel járnak, fizikai tünetei is súlyosbodhatnak.

A mosolygó depressziós hajlmos túlkompenzálni

A mosolygó depressziósra jellemző, hogy koncentrációja belassul, s kognitív képességeinek csökkenése a napi tevékenységek során is megfigyelhető. Ahogyan az is, hogy időnként fájdalom ülhet ki az arcára. Hiába igyekszik kompenzálni, beszélgetni, vidámnak lenni – sokszor ő a buli középpontja, pedig nem is jellemző rá ez a viselkedés.

Vagyis, ha látványosan változik a magatartása, akkor gyanakodhatunk arra, hogy a felszínen vidám, de belül ez nem így van. Érdemes ilyenkor megfigyelni, miként módosul a hangulata.

Hogyan lehet segíteni a mosolygó depressziósnak?

Az első lépés, hogy segítséget nyújthassunk az illetőnek, ha időt és alkalmat keresünk arra, hogy leüljünk vele egy őszinte beszélgetésre. Ennek során van módunk arra, hogy megkérdezzük, mi a baj, mi történik vele valójában.

Ajtóstul nem szabad rontani azonban a házba, sok esetben ugyanis a mosolygó depressziós sincs tisztában azzal, hogy ő az. Fontos tehát éreztetni vele, hogy számíthat ránk, a segítségünkre, s nyugodtan lehet őszinte. Kíméletesen kezdjünk el vele beszélgetni és ne ítélkezzünk – ez nagyon fontos, hogy megnyílhasson. Kezdő kérdés lehet az is: hogyan látja az előtte álló időszakot, a dolgai alakulását.

Ha szükségesnek tartjuk, kérjük háziorvosunk segítségét, vagy valaki másét, aki tud jó tanácsot, támogatást adni ebben a nehéz helyzetben.

(Via)