Nem kevés emberrel fordul elő sajnos, hogy az orvos nem veszi komolyan a tüneteit. Gyakori, hogy szorongásnak minősít olyan gondot, aminek hátterében valami jelentősebb probléma áll. Hogyan vegyük rá, hogy foglalkozzon velünk? 

Kevés ember megy szívesen orvoshoz. Különösen nehéz lehet a helyzet, ha olyasmit tapasztal, ami frusztrálttá, dühössé teszi. Például, ha az orvos nem veszi komolyan a tüneteit. Nem ritka, hogy a doktorok olyan betegségeket minősítenek szorongásnak, amelyeknek semmi köze nincs mentális egészségügyi gondokhoz – például az endometriózist, az álmatlanságot, a a H. pylori baktériumból eredő gyomorfertőzést vagy a hízósejt-aktivációs szindrómát.

Hosszú Covid miatt is küldtek már neurológiai kivizsgálásra beteget – jegyezte meg Steph Fowler chicagói terapeuta, aki a krónikus és félreértett betegségekkel küzdő pácienseket támogat az utóbbi években. Segít nekik kiállni önmagukért, ha olyan doktorokkal szembesülnek, akik nem veszik komolyan a tüneteiket, s azokat szorongásnak tulajdonítják. Elmondása szerint riasztó látni, hogy ez mennyire gyakran előfordul.

Mit tehetünk, ha az orvos nem veszi komolyan a tüneteinket és szorongásnak tartja azokat?

Ne egyedül menjünk a rendelőbe

Steph Fowler azt javasolja, kísérjen el bennünket valaki az orvoshoz. Ez főleg akkor jön jól, ha hajlamosak vagyunk az idegességre, vagy nem tudunk igazán visszaidézni tüneteket. Egy szerettünk, barátunk segíthet ebben, s adhat külső megerősítést is. Mi több, beleszólhat a történésekbe, a látottakba.

Előfordulhat, hogy egy nőbeteget másként kezel egy orvos, mint egy férfit – erre egyes kutatások is rámutattak. Így nem tűnik rossz ötletnek, ha a női páciens visz magával egy férfit, mert nem kizárt, hogy figyelmesebben meghallgatják.

A tünetek pontos nyomon követése

Érdemes minél több információval szolgálni, hogy az orvos komolyan vegye a problémánkat. Leírhatjuk a panaszokat, tüneteket papírra, de ma már alkalmazásokat is használhatunk a célra, amelyek segítenek nyomon követni panaszokat digitálisan, így a hangulatot vagy a migrént is. Írjuk le, mit tapasztalunk, mellé a pontos dátumot és időt, illetve az esetleges kiváltó tényezőket – például, hogy mit ettünk korábban -, és hogy mennyi ideig tartott a tünet.

Az ebbe történő energiabefektetés akkor is lényeges, ha éppen erőtlennek érezzük magunkat, mert  valóban segíthet az ügyben: az orvos is láthatja a panaszokat, a tendenciákat az idő előrehaladásával – mondta Fowler.

A tüneteket világosan adjuk elő, így az orvos komolyan vesz minket

Az orvos komolyan veszi tüneteinket, ha jól kommunikálunk. Érdemes időt szánnunk arra, hogy átgondoljuk, hogyan mondjuk majd el pontosan a tüneteket – mondta dr. Robert Gee, a hallgatói ügyek dékánhelyettese, a Ross Egyetem Orvostudományi Karának viselkedéstudományi professzora.

Sokkal hatásosabb például azt mondani: „még ha légszomjam van is, nyugodt tudok lenni” , ahelyett, hogy kijelentjük: „néha szorongok”.

Érdemes megemlíteni, hol érzünk fájdalmat, milyen gyógyszereket szedünk, milyen kapcsolódó tüneteink vannak, valamint, hogy ezeket bármi súlyosbítja, esetleg enyhíti-e. Gondoljuk át azt is, hogy egy 1-től 10-ig terjedő skálán milyen súlyosra értékeljük a tüneteket.

Vonjunk be más szakembereket is

Amennyiben más szakemberekhez is járunk – így például pszichiáterhez -, jó ötlet őket is bevonni, így az orvos jó eséllyel komolyan veszi a tüneteinket. Ez lényeges amiatt is, hogy a testi panaszokat ne tévessze össze a mentális egészségügyi tünetekkel. Megkérhetjük az orvost, hogy beszéljen azzal, aki már kezel valami miatt bennünket.

Nem vesz komolyan az orvos? – Ilyen kérdéseket tegyünk fel

Amennyiben azt éreztetjük a doktorral, hogy csapatként tekintünk az együttműködésre, jobb hatást keltünk. Tegyünk fel neki konkrét kérdéseket, például: „végezhetnénk pár extra tesztet, hogy kizárjunk dolgokat? Segítene megnyugtatni a lelkemet.”

Ha az orvos nem veszi komolyan tüneteinket továbbra sem és úgy kezeli, mintha azok csupán a fejünkben léteznének, kérdezzük azt: „ha ez nem szorongás, mi egyéb lehet? Hogyan zárja ezt ki?”

Előfordulhat, hogy az orvos így sem hajlandó teszteket lefolytatni. Ebben az esetben tegyük fel a kérdést, milyen tünetekre – vagy a tünetek időtartamára – esetén lenne erre szükség. Kérjük meg, hogy dokumentálja, amennyiben úgy határozott: nem folytat további vizsgálatot. Ilyen esetben ugyanis az orvos mégis fontolóra veheti, hogy jó volna több teszt.

Az orvosra is lehet hatni emberileg

Steph Fowler azt is javasolja, hogy ha más nem használ, érdemes hatni az orvos emberi oldalára. Kérdezzük meg tőle: „ha a szeretteinek lennének ilyen tünetei, mi lenne a következő lépése?” Egy ilyen kérdés szintén arra késztetheti a doktort, hogy őszinte türelemmel, odafigyeléssel forduljon a beteg felé és jobban mérlegelje a helyzetét.

(via)