Talán te is voltál már úgy, hogy elhatároztad: mostantól tudatosabban fogsz étkezni. Figyelsz arra, mit vásárolsz, mit főzöl, mit eszel – nemcsak magad miatt, hanem a családért is. Aztán jött egy nyűgös délután, egy elnyújtott altatás, és mire észbe kaptál, a vacsora egy fél kifli lett a gyerek maradékával. Ismerős? A tudatos táplálkozás gyerek mellett sokszor csak egy jól hangzó elmélet, ami a valóságban gyakran elcsúszik a hétköznapi káoszon. Mégis, ott motoszkál benned, hogy jó lenne legalább valamennyire odafigyelni, hiszen nem mindegy, milyen szokásokat visz tovább a gyerek, és te is jobban érzed magad, ha nem csak kávén élsz napokig.

Megpróbáltunk utána járni, mennyire reális cél a tudatos táplálkozás kisgyermekes élethelyzetben. Vajon elvárható tőled, hogy mindig a legjobb döntést hozd meg a konyhában, vagy épp az a legfontosabb, hogy elfogadd: a tökéletesség nem feltétel, csak egy irány?

Mit jelent a tudatos táplálkozás?

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a tudatos táplálkozás valami bonyolult, időigényes, drága dolog. Mintha csak akkor számítana, ha bio hozzávalókból készült, makrotápanyagok szerint kimért, szigorú étrend szerint főznél – lehetőleg háromfogásosat. Valójában azonban a tudatosság sokkal inkább figyelem kérdése, mintsem tökéletességé.

Amikor tudatosan étkezel, egyszerűen próbálsz jelen lenni abban, amit és ahogyan eszel. Nem minden napra kell különleges menüt kreálnod, elég, ha néha megállsz, és végig gondolod: ez most táplál, feltölt, jót tesz nekem és a családomnak? Ide tartozik az is, ha nem hagyod magad végletekbe sodródni – például, ha nem esel kétségbe attól, hogy néha jöhet egy félkész megoldás is.

Gyerek mellett ez a szemlélet különösen fontos, hiszen nemcsak magadért étkezel, hanem a gyermeked étkezési mintái is most formálódnak. Amit lát, azt tanulja – és sokkal inkább emlékezni fog arra, hogy nyugodtan ettetek együtt, mint arra, hogy hányféle mag volt a salátában.

Szóval nem kell, hogy minden nap „instakompatibilis” legyen az étkezésetek. A tudatosság lényege, hogy figyelsz – magadra, a gyerekedre és arra, mi fér bele épp az adott élethelyzetbe.

Étkezési realitás gyerekek mellett

Amíg nincs gyereked, talán azt hiszed, hogy ha majd lesz, te akkor is megőrzöd az étkezési szokásaidat. Majd főzöl előre, mindig lesz valami egészséges a hűtőben, és a gyerek természetesen meg fogja enni a párolt brokkolit. Aztán jön a valóság: egy kifutott zabkása, egy hiszti ebédidőben, egy átalvatlan éjszaka után melegszendvics reggelire – ebédre – és vacsorára is.

A kisgyerekes élet tele van kiszámíthatatlan helyzetekkel. Néha órákra eltűnik a nap a pelenkázás, altatás, játék és munka háromszögében, és mire észhez térsz, a saját étkezésedre már sem időd, sem energiád nincs. Ilyenkor nem az a kérdés, mit főzöl, hanem hogy eszel-e egyáltalán.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a gyerek maga milyen kihívásokat tud hozni az asztalhoz. Válogat, hol ezt kéri, hol azt utasítja el, amit tegnap még lelkesen evett. Néha napokig csak sajtos tésztát enne, és te próbálsz nem bűntudattal nézni a harmadik ugyanilyen adag elkészítése közben.

Ez a valóság. És ebben a valóságban próbálunk valahogy mégis „jól” étkezni – nem tökéletesen, csak annyira, hogy abból hosszú távon is élhető szokások alakuljanak ki.

Reális vagy irreális elvárás?

Könnyű belefutni a közösségi médiában olyan képekbe, ahol a kisgyerek zöldséget majszol mosolyogva, a háttérben tökéletes rend és gőzölgő, egészséges vacsora. Te meg a reggeli kávéd mellett azon gondolkodsz: vajon hol rontod el?

A tudatos táplálkozás gyerek mellett könnyen irreális elvárássá válhat, főleg, ha azt hiszed, mások ezt nap mint nap hibátlanul csinálják. Pedig amit nem látsz: a hisztit, a spenótot a padlón, a harmadik újratervezést. A legtöbben csak próbálnak lavírozni – ahogy te is.

Nem kell mindig mindent tökéletesen csinálnod. Elég, ha a saját helyzetedhez igazítod az elvárásaidat. Ha ma csak annyi fér bele, hogy eszel valami meleget, és nem felejtesz el inni, már tettél magadért valamit. Néha ennyi is elég.

Az „elég jó” szemlélet

Nem kell mindent tökéletesen csinálnod ahhoz, hogy tudatos legyél. Az „elég jó” szemlélet arról szól, hogy megtalálod azt a szintet, ami neked és a családodnak működik – nem a tökéletes menüt, hanem a fenntartható megoldásokat keresed.

Lehet, hogy nem minden nap főzöl, de van otthon néhány gyors, mégis értelmes alapanyag. Lehet, hogy a gyerek nem szereti a salátát, de elfogadja a répát a szendvics mellé. Ezek a kis lépések sokkal többet számítanak, mint hinnéd.

A tudatos táplálkozás gyerek mellett nem fekete-fehér dolog. Nincs olyan, hogy elrontottad, ha nem volt zöld smoothie reggelire. Az számít, hogy figyelsz, próbálkozol, és nem adod fel, még akkor sem, ha néha csak a szándék marad meg a megvalósítás helyett.

Egyensúly és hosszú távú szemlélet

A tudatos táplálkozás gyerek mellett nem egy célvonal, amit el kell érned, hanem egy folyamat, amit alakítasz – nap mint nap, a lehetőségeidhez mérten. Nem az a lényeg, hogy mindig minden tökéletes legyen, hanem hogy törekszel az egyensúlyra, és nem adod fel, ha épp nem úgy alakul egy nap, ahogy eltervezted. A gyerekek nem a szabályokat, hanem a példát követik. Ha látják rajtad, hogy figyelsz magadra, és fontos számodra, mi kerül az asztalra, az sokkal többet ér, mint bármelyik tökéletes menü.

Ha tetszett a cikk és érdekelnek hasonló témák, olvass még többet Életmód rovatunkban!