Anna Possi minden nap megnyitja kávézóját Észak-Olaszországban. ‘Emberek között vagyok. Jól érzem magam” – mondja a legidősebb barista.
Anna minden nap felkel és az év 365 napján kávét szolgál fel, pont úgy, ahogy az elmúlt 65 évben. 100 évesen Anna Possi a festői Nebbiuno faluban él, és ő Olaszország legidősebb baristája. Több mint hat évtizede – egészen pontosan 1958 óta – reggel 7 órakor nyitja ki a Bar Centrale-t, télen este hétkor, nyáron kilenckor zár – az év 365 napján. Novemberben ünnepelte 100. születésnapját, amit egy tábla is bizonyít a kávézónál, amelyen az Olaszország legidősebb baristája felirat olvasható, hogy emlékeztesse a vendégeket. A büszkeség ellenére van egy probléma is: az olasz kávézók, amelyek közül sok családi vállalkozásban működik, eltűnőben vannak.
A legidősebb barista
Az észak-olaszországi Dél-Tirol és a dél-olaszországi Szicília között 132 000 kávézó működik, ami 20 000-rel kevesebb, mint 10 évvel ezelőtt – derül ki a Nemzeti Szállodai és Vendéglátóipari Szövetség, azaz a Fipe legfrissebb adataiból. A csökkenés oka szinte mindenhol ugyanaz: 12-14 órás munkanapok, alacsony bérek, magas bérleti díjak és most még magasabb kávébabárak. A baristának lenni nem vonzó lehetőség a fiatalok számára, mondja a szakmacsoport. Pedig a kávézók a mindennapi élet szerves részét képezik Olaszországban. Egy caffè, amelyet a világ számos más részén eszpresszónak vagy cappuccinónak hívnak, gyakran egy cornetto süteménnyel reggel, egy vagy két csésze ebédidőben, majd este, sok olasz mindennapi rutinja.
„Nekem nem kell sok minden. Az a fontos, hogy emberek között legyek. Akkor jól érzem magam”
– mondja Anna.
Hivatalosan 60 évesen vonult vissza, még 1984-ben, de azt mondja:
„Miért is kéne abbahagynom? A kávézóm sokkal több számomra, mint munka. Ez az életem.”
Még vasárnap és ünnepnapokon is a dolgozik. Utolsó nyaralása az 1950-es években volt – nyolc napot töltött Párizsban.
A cikk folytatását a nuus.hu oldalon találod.
Itt pedig arról olvashatsz: 5 élelmiszer, amit veszélyes mosás nélkül főzni.
