A Ragazze.hu online női magazinunk megújulásával egyidőben hirdettük meg a Ragazze Hősnője pályázatot. Öt kategóriában (Karrierváltás, Segítségnyújtás, Közösségépítés, Életmódváltás és Kiút a krízisből) vártuk a jelentkezőket. Mély, őszinte, motiváló, sokszor szívszorító történetek érkeztek be lapunkhoz. Az írások azt üzenték, amiért pályázatunkat is elindítottuk: az igazi hősnők köztünk élnek. A személyes, olykor fájdalmas élettörténetek megosztása már önmagában nehéz folyamat, így minden pályázót hatalmas elismerés illet. Az őszinte, inspiráló történetek feldolgozása után szavazott a zsűri a győztes pályázatokról. A döntés nem volt könnyű, hiszen minden pályamunka mögött egy-egy rendkívüli női történet áll.

A Karrierváltás kategória egyik pályázója: Németh Nikoletta

Alább olvasható pályázata.

A nők élete manapság nem egyszerű. Az élet több területén kell teljes mellszélességben helytállniuk. Helytállni, mint barát, munkaerő, takarító, szakács, feleség, édesanya, aztán majd nagymama. Energiájuk végtelen a cél érdekében, szinte elfáradhatatlanok. Legalábbis így látják ezt kívülről. Azonban legbelül számtalanszor összetörnek, némán, észrevétlenül.

Vannak hullámvölgyek, melyek megmutatják, hogy ők is érző lények. Ezek arra jók, hogy átértékeljék a helyzetet, amik idáig vezettek, s újult erővel saját maguk erejének köszönhetően újból tudjanak építkezni. Ez csak lépésről-lépésre megy, de rendíthetetlenül mennek előre, s a fáradhatatlan munka mindig meghozza gyümölcsét; erősebbek lesznek, mint valaha…

Ez történt kicsit velem is. Elérkezett életem azon szakasza, mikor meg kellett hoznom egy meghatározó döntést. Vagy maradok a megszokott nyugalmas életemben, és nem fogok egyről a kettőre jutni, vagy kockáztatok, és a komfortzónámból kilépve az elém táruló lehetőségek tömkelegéből választva boldogulok, esélyt adva az ismeretlen újnak.

Ez a gondolat onnantól kezdve, hogy megfogalmazódott bennem, mindig ott motoszkált a fantáziámban, azonban mindig elvetettem. Így teltek a napok, hetek és a hónapok, aminek következtében egyre fáradtabbnak éreztem magam és céltalannak.

-Vajon ez a sokat emlegetett kiégés? Miért nem lelem már örömömet abban, amit úgy szerettem csinálni? Min kellene változtatnom ahhoz, hogy újra örömömet leljem a munkámban? –gyötörtek ezen kérdések, melyre az idő múlásával sem találtam választ.

Azért is voltam csalódott, mert az én munkám nem egy kötelezően eltöltött napi nyolc óra volt, melyet túl kellett élnem, hanem egy hivatás. Örömmel, sokszor a magánéletemet háttérbe szorítva teljesedtem ki benne. Munkahelyemről kilépve még otthon is folytatódott a műszakom. Időt, energiát nem kímélve a hivatásomnak éltem. Nem volt nyári, őszi, tavaszi vagy téli szünetem, mint ahogy azt a közvélemény tévesen hiszi. Sokszor szabad estém, délutánom sem volt. A cél érdekében, hogy a gyerekek a legjobb fejlesztést kapják tőlem, mindent igyekeztem bevetni. Továbbképzéseken vettem részt, mindig próbáltam naprakész lenni a legújabb pedagógiai fejlesztésekkel, azonban éreztem egy ponton, hogy ez már kevés.

Bekerültem a mindennapok mókuskerekébe, és megszokottá vált a munkám. A lelkesedés halványodni kezdett, a tűz, mely égett bennem, kialudni látszódott. Voltak pillanatnyi pozitív visszacsatolások, melyek mutatták, hogy igenis van értelme annak, amit csinálok, azonban ezek a külső impulzusok csak ideig-óráig voltak elegendőek számomra.

Válaszút elé érkeztem. Vagy folytatom ezt, amiért már nem lelkesedem, vagy belevetem magam egy újba, ahol ki tudok teljesedni. Kodály Zoltán idézete inspirált elindulásomkor, mely így hangzik:

Életed útját magad választod,

Válassz hát úgy, ha egyszer

Elindulsz, nincs már visszaút.

És ez az idézet tart is még a mai napig, a helyemen. Úgy érzem jól döntöttem. Tudom, hogy ez most átmeneti, szükséges állapot csak, de a változás jót tett nekem. Jelenleg vendéglátásban dolgozom, nem nyolc, hanem napi tizenkét órát. Emberekkel foglalkozom igaz, nem gyerekekkel. A kettő munkát össze sem lehet hasonlítani egymással. Hisz az egyik a hivatásom, ez a munka pedig csak pénzkereseti lehetőségem.

A közös mindkét munkahelyen az, hogy azt, ahogy bánok másokkal, mindig visszatér hozzám. Szeretetet adok ebben a nehéz és fájó világban, melyre szeretet a válasz. S addig, amíg ezt érzem, addig úgy érzem, jó helyen vagyok.

Kicsit feltöltve magam, átértékelve a dolgaimat szeretnék majd visszatérni a kikövezett és megszokott helyemre, melyről egy időre ki kellett szakadnom. Kodály Zoltán idézete volt az inspiráló erő az indulásomra, de a visszatérés nem bátortalan és gyáva döntés. Tékozló fiú esete jutott eszembe, mikor hazatér a fiú a vándorútja során, elköltve a vagyonát, holott a végtelenbe vágyott, majd mikor semmije sem maradt, a családi házba tér vissza, ahonnan indult.

A visszatérés nem gyávaság. Bármikor vissza lehet térni, hiszen csak választás kérdése az egész. Ehhez pedig tiszta szív és akarat szükséges. Átértékelve, újult erővel pedig bármilyen akadályt képes leszek legyőzni.

A Ragazze Hősnője pályázat támogatója: Sencor Magyarország, Omorovicza Budapest, Blue Colibri (Connect Konferencia), Játékszín, Női váltó,  Agnes Silka