Ragazze Hősnője pályázat – A Kiút a krízisből kategória egyik pályázója: Kozák Krisztina

A Ragazze.hu online női magazinunk megújulásával egyidőben hirdettük meg a Ragazze Hősnője pályázatot. Öt kategóriában (Karrierváltás, Segítségnyújtás, Közösségépítés, Életmódváltás és Kiút a krízisből) vártuk a jelentkezőket. Mély, őszinte, motiváló, sokszor szívszorító történetek érkeztek be lapunkhoz. Az írások azt üzenték, amiért pályázatunkat is elindítottuk: az igazi hősnők köztünk élnek. A személyes, olykor fájdalmas élettörténetek megosztása már önmagában nehéz folyamat, így minden pályázót hatalmas elismerés illet. Az őszinte, inspiráló történetek feldolgozása után szavazott a zsűri a győztes pályázatokról. A döntés nem volt könnyű, hiszen minden pályamunka mögött egy-egy rendkívüli női történet áll.

A Karrierváltás kategória egyik pályázója: Kozák Krisztina 

Alább olvasható pályázata.

 Egyszer olvastam egy könyvet, melynek hősnője eljutott a világ minden tájára, köztük Indiába, egy ashramba, ahol a padlót tisztítva fedezte fel az önmagához, és egyben a boldogsághoz vezető utat. Azt már réges régen tudtam tapasztalataim alapján, világkörüli út, egy igazi ashram, ráadásul a boldog vég, ahol átmegyünk a kedvessel a szivárvány alatt, szinte csak a könyvekben lehetséges, főleg, ha azt egy amerikai kiadó adta ki. Aztán egyszer ott találtam magam a Himalája lábánál, ahol a Gangesz belép az első városba, egy Guru lábai előtt ülve, egy ashramban. Akkot még nem tudtam, ahogy most sem vagyok teljesen biztos abban, mi irányítja az életünket, csupán azt, hogy az erők, vagy a Moirák, akik az életem fonalát fonják és kimérik a lehetőségeimet megteremtették a helyet és az időt arra, hogy ott legyek. Akkor már elmúltam negyven éves, jó ideje egyedül éltem, nehezen ocsúdva egy majdnem évtizednyi párkapcsolat után, amelyben nem adatott meg a gyermekáldás. Sok más miatt ez vezetett a kapcsolat felbomlásához. Pontosan emlékszem arra a verőfényes nyári délutánra, amikor a medence partján lógattuk a lábunkat a barátnőmmel, akkor már túl voltunk a bő órás úszáson. Azt latolgattuk, van e és ha igen, mekkora esélye annak, hogy családom legyen. Akkor hangzott el az a fájdalmas, őszinte és éppen ezért metsző mondat a barátnőm szájából:

Vagy idén találsz valakit, akivel családot alapítasz, vagy el kell engedned. Legalábbis a gyermekvállalást. Ott ültem leforrázva.  

Még azon a nyáron történt, szintén ez a barátnőm elhívott egy nyári programra, ahol sokféle előadást hallgattunk meg, asztrológiát, természetgyógyászati témájút és jógát. A program házigazdája egy karizmatikus, jó kiállású, kellemes hangú, jó előadói képességekkel megáldott férfivolt. Azon gondolkodtam, ki mer utána előadni, mert nehéz lesz felülmúlni őt. Ekkor érkezett meg a színpadra, és életembe egy pszichológus, pszichiáter és egyben a jóga nagy tudású képviselője, aki azon nyomban levett a lábarmól. Olyan szavakat dobált bele az éterbe és a diákba, amiket soha életemben nem hallottam, mégis ismerősnek tűntek. Az előadás végén szinte hipnotizáltan ültem a nézőtéren, abból csupán az rántott ki, hogy felírhattam azt az e-mail címet, ahol az előadó jóga táborába lehetett jelentkezni. Ekkor már sem kapcsolatom, sem munkám nem volt, ugyanis a baj csőstül érkezik, ha nem azon az úton járunk, ami nekünk rendelve van.  

Egy hónappal később ott ültem a négy napos jóga elvonuláson annak ellenére, hogy még mindig nem volt munkám, s azon kaptam magam, már jelentkezem is a hároméves tanfolyamra. Azt még nem tudtam, miből teremtem elő rá a fedezetet, de abban a pillanatban valami mágnes húzott és életemben először gondolkodás nélkül cselekedtem, mentem a megérzésem után. A tábort követőnapon nagy elhatározásra jutottam, mégpedig olyan hatékonyan, hogy másnap kiadtam a lakásom, visszaköltöztem szüleimhez, így a rám maradt nyolc milliós lakáshitelt törleszteni tudtam. Elkezdtem a jóga tanfolyamot, melyet különféle személyiség fejlesztő programokkal ötvöztek. Már akkor rengeteg olyan cselekedetet hajtottam végre, mint előtte soha. Elkezdtem ezen fordulóponton másként működni. Ősz végére lett munkahelyem, januárra pedig egy olyan állásom, ahol aztán bő évtizedet töltöttem el, és karrierem csúcsának könyvelhetem el. Felépítettem egy országosan ismert márka terméket.

A jóga tanfolyam alatt elkezdtem jógát tanítani, a harmadik évben ellátogattam abba a bizonyos ashramba, amelyről fent írtam. Ez alatt az időszak alatt számos olyan kérdésre kaptam választ, amely mindig is foglalkoztatott az életben, de vagy nem mertem megkérdezni, vagy nem kaptam rajuk választ. 

Az egzotikus keletre néhányan indultunk el magyarok, de akivel mentem volna, az az utolsó pillanatban visszalépett. Ilyenek a Moirák, fonják a szálakat, szétzilálják, majd összerendezik oly módon, amit mi magunk megálmodni sem tudnánk. Indiában ismerkedtem meg azzal a férfival, akivel itthon azután találkozgattunk, színházba mentünk, végül a férjem lett és a gyermekem édesapja.Éppen beléptem a negyvennegyedik évembe, amikor megszületett a kislányom, aki most 9 éves. Az orvosoktól azt a visszajelzést kaptam, egészségesebb és erősebb szervezetem van, mint sok jóval fiatalabb hölgynek. 

Azóta is a jóga útján haladok, megtanultam, érdemes a megérzésekre hallgatni. Mindig van egy utolsó lehetőség, és mindig van döntési lehetőség is. 

A Ragazze Hősnője pályázat támogatója: Sencor Magyarország, Omorovicza Budapest, Blue Colibri (Connect Konferencia), Játékszín, Női váltóAgnes Silka

Betöltés...