Leszokás a körömrágásról nemcsak esztétikai kérdés, hanem az önbizalom növelésének és az általános jóllét javításának is fontos eleme. Tudtad, hogy mennyi idő kell egy rossz szokás megváltoztatásához? Bármikor elkezdheted!

Egy egyszerű, szinte észrevétlen szokás, mint a körömrágás mélyen gyökerezhet a személyiségünkben. Zoé, a történetünk főhőse úgy döntött, hogy véget vet ennek a hosszú évek óta tartó harcnak. 66 napon keresztül küzdött a függőséggel, a kudarcokkal és a belső démonaival.

Leszokás körömrágásról: könnyű feladni

Zoé, a kis jack russell terrierrel az ölében szundikált, miközben a tévében egy francia pástétomkonzervet bontogató szakácsot nézett. A pillanat békésnek tűnt, de ahogy ujjait a szájába emelte, egy gondolat futott át az agyán: miért csinálom ezt?

„Egész életemben ezzel küzdöttem”

– meséli. Az ujjaival képtelen volt matricákat lehúzni, csomókat kibontani, vagy bármit, ami finom mozdulatokat igényelt. Emellett a fájdalom és szégyen is folyamatos társai voltak. A körmei nemcsak rövidek és fájdalmasak voltak, de a rágás miatt olykor vérzett is. A szokás mögött rejlő tudományt kutatva kiderült, hogy az ilyen viselkedés pszichológiai gyökerei sokkal mélyebbek, mint gondolnánk.

Dr. Bianca Jupp, a Monash Egyetem idegtudósa szerint a körömrágás egyfajta „testközpontú, ismétlődő viselkedés”, ami gyakran tudattalanul történik, de sokszor szándékosan is.

„A körömrágás egyfajta feszültséglevezető”

– magyarázta Jupp.

Zoé úgy döntött, hogy 66 napot ad magának a változásra, mivel a szokások kialakítására irányuló kutatások szerint átlagosan ennyi idő szükséges egy új rutin elhagyásához.

66 nap és vége. Leszokás a körömrágásról

Az első napok nem voltak könnyűek. Bár a cél egyszerű volt – nem rágni a körmöket. Az akaraterejét folyamatosan próbára tette. Az első nap kudarcot vallott. A barátnőjével hazafelé tartva azon kapta magát, hogy a mutatóujját rágcsálja. A második nap sem hozott áttörést.

„Nehéz időszakot éltem, és úgy éreztem, hogy mindig találok valami kifogást arra, hogy miért nem tudok azonnal leállni”

– mondja. A stresszes helyzetek, a túlterheltség, és a rutin hiánya mind nehezítette a folyamatot.

A második héttől kezdve azonban változást érzékelt. A körmei lassan elkezdtek nőni, és bár furcsán érezte magát a hosszabb körmökkel, ez egyfajta motivációt is jelentett.

„Elkezdtem látni, hogy képes vagyok változtatni, és ez lendületet adott”

– meséli. Ahogy telt az idő, újabb kihívások jelentkeztek. A negyedik hétre például kialakított egy „körömharapós” szokást. Ugyan nem rágta a körmeit, de a fogaihoz szorította őket.

„Bolondnak éreztem magam, de legalább nem rágcsáltam a körmömet”

– mondja nevetve.

Visszaesés után jöhet az újabb lendület

Az ötödik hétre visszaesett, és egy ollóval kezdte el vagdosni a körmeit, amit utólag hihetetlennek mondott. De nem adta fel. A nyolcadik hét végére már egyértelmű volt számára, hogy a szokás megváltoztatása nemcsak fizikai, hanem érzelmi utazás is volt. A körmei hosszabbak és egészségesebbek lettek. Most már könnyedén tudta kibontani a szoros csomókat, ami korábban elképzelhetetlen volt.

„Puszta kézzel tudok kibontani egy cipőfűzőt. A múltban ehhez valami eszközt kellett használnom”

– szögezte le. A családja először nem is értette, miért ilyen nagy ügy ez. Néhányan megjegyezték, hogy soha nem vették észre, hogy körömrágó volt. Ez egy újabb felismeréshez vezetett: az embereket gyakran nem az érdekli, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy hogyan érzed magad tőle.

Zoé számára a körömrágásról való leszokás nemcsak egy fizikai változás volt, hanem egy mélyreható belső utazás is. A kitartása és elszántsága példamutató, és bizonyítja, hogy bármilyen nehéz is legyen, a változás lehetséges.

(via)

Itt arról olvashatsz: helyes táplálkozás hormonegyensúly. Mutatunk néhány praktikát, hogy lehet jól enni.