Egy kevéssé ismert húsvéti hagyomány kerül újra reflektorfénybe: a keddi visszalocsolás. A locsolkodási szokások élő hagyományai közé egyre többen követelik vissza a lányok locsolási jogát és vödrét.

Keddi visszalocsolás: így formálódnak a szokások

A húsvét hétfő évtizedek óta egyértelműen a férfiaké: ők locsolják meg a lányokat, hol egy finom kölnivel, hol egy derékig fröccsenő vödörrel. A locsolkodás azonban sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk és sokkal kiegyensúlyozottabb is volt. A Magyar Néprajzi Lexikon tanúsága szerint a keddi napnak is megvolt a maga szerepe: ezen a napon a lányok locsolták vissza a fiúkat.

A szokás mára szinte teljesen kikopott, de még ma is akadnak olyan települések, például Mezőfalva, ahol a lányok már hétfő délután előkerítik a szódásszifont vagy slagot. Visszavágásképp megöntözik az ebéd után betoppanó fiúkat. Bár egyesek vitatják a szokás hitelességét, néprajzi források szerint a lányok visszalocsolása élő része volt a húsvéti ünnepkörnek.

A XIX. századi leírások szerint például a székelyföldi Csíkban a locsolkodás mindkét nem számára „járó” hagyománynak számított. Orbán Balázs néprajzi gyűjtő, történész beszámolója alapján húsvét másodnapján a fiúk, harmadnapján a lányok öntözték meg egymást. Sőt, ha egy lány nem készült megfelelően a „megváltásra” – például nem volt piros tojása –, akkor bizony kútba mártással is számolnia kellett.

Ha nincs piros tojás, a kúthoz viszik megfürdetni az illetőt

Orbán Balázs szerint:

„Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat. Harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részről a megváltás… Ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs vagy fél a pisztolyt elsütni, azt a kúthoz viszik és jól megfürösztik”

-írta a néprajzi gyűjtő 1869-ben.

Locsolkodási szokások újragondolva: visszavágó vagy egyenlőség?

A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, ahol az egyházi és világi elemek sajátosan összefonódnak. A víz és a tojás – mint a megtisztulás és az újjászületés szimbólumai – központi szerepet játszanak benne. Ezek a motívumok azonban nem csupán a múlt emlékei, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy újraértelmezzük őket a jelenben.

A keddi visszalocsolás ennek az újragondolásnak lehetne az egyik legszínesebb példája. Nem egyfajta bosszúhadjáratról van szó, hanem arról, hogy a lányok is aktív részesei lehessenek a játékos, vízzel teli hagyományoknak. Ahol a hétfő a fiúk napja, ott kedden a lányok is kézbe vehetik a locsolókannát – vagy éppen a slagot.

Az egyenlőség jegyében sokan már együtt szervezik meg a locsolkodást: hétfőn és kedden is, egymás után, jókedvűen, nevetve. A szokás újraéledésével akár modern hagyománnyá válhatna, ami nemcsak a múltat idézi, de a jelen társadalmi igényeire is reflektál.

A keddi visszalocsolás nemcsak egy szórakoztató esemény lehet, hanem annak a jele is, hogy a húsvéti hagyományok nem vesztek el – csak időnként új értelmet kell adnunk nekik. Ahogy egyre többen fedezik fel újra a kétoldalú locsolkodás örömét, talán a következő generációk már természetesnek veszik, hogy a húsvéti vödör mindkét nem kezében jól mutat.

Itt arról olvashatsz: különleges húsvéti népszokások.