Tanulás utazás közben – sokan álmodoznak róla, kevesen vágnak bele. Pedig aki kiszakad a megszokott iskolai és munkahelyi keretek közül, az nemcsak élményeket, hanem valódi tudást és lelki fejlődést is nyer. Az utazás nemcsak felfedezés, hanem önismereti kaland is, amely a gyerekek számára különösen értékes tapasztalatokat tartogat. A világjárás során elsajátított ismeretek messze túlmutatnak a tananyagokon – és örökre velünk maradnak.

Kilépni a megszokottból: miért olyan fontos?

A komfortzónánk elhagyása elsőre rémisztő lehet, de hosszú távon az egyik legjobb dolog, amit magunkkal tehetünk. A mindennapi rutin megnyugtató, biztonságos, de egy idő után akár bénító is lehet. A megszokott élethelyzetekben ritkán történik velünk igazán új dolog – márpedig a fejlődéshez éppen ezekre lenne szükségünk. Amikor elhagyjuk az ismert kereteket, és valami egészen mással találkozunk, kénytelenek vagyunk új reakciókat találni, rugalmasan alkalmazkodni és a saját határainkat feszegetni.

Az utazás különösen alkalmas erre. Egy idegen ország kultúrája, nyelve, ízei, ritmusa mind-mind olyan kihívást jelentenek, amelyek próbára teszik az alkalmazkodóképességünket, és segítenek új perspektívákból látni a világot – és önmagunkat. Ezek a tapasztalatok pedig nem múlnak el nyomtalanul. Aki megtapasztalja, milyen idegen környezetben boldogulni, gyakran magabiztosabban, nyitottabban, toleránsabban tér haza.

Tanulás utazás közben: iskola a világ körül

Természetesen a tanulmányi követelmények sem vesznek el. Sok család – akik hosszabb utazásra indulnak – egyéni tantervet dolgoz ki, amelyet akár a gyerekek tanáraival együttműködve hoznak létre. Az oktatás ilyenkor alkalmazkodik az aktuális ország adottságaihoz, és a helyszínen megtapasztalt eseményekhez kötődve válik élővé. Így lehet például Dél-Afrikában az irodalomóra témája a helyi apartheid múlt feldolgozása, vagy egy kambodzsai látogatás után a történelemóra fókusza a Khmer Birodalom.

Egy olaszországi út során nemcsak a Colosseum lenyűgöző látványát tapasztalják meg, de a római birodalom történetét is a helyszínen ismerhetik meg, ami sokkal mélyebb nyomot hagy, mint egy tankönyv. Ha ellátogatunk Japánba, a gyerekek megtanulhatják az alapvető köszönési formákat japánul, megismerkedhetnek a tradicionális öltözködéssel, vagy akár részt vehetnek egy origami foglalkozáson, ami fejleszti a kézügyességüket és a türelmüket. Ezek a kézzelfogható élmények sokkal jobban rögzülnek, és valódi, használható tudást adnak a számukra.

Gyerekként világot látni: örök útravaló

A gyerekek különösen fogékonyak az új tapasztalatokra. Az utazás során megtapasztalt változatosság, a különböző életszínvonalak, kulturális szokások és éghajlati viszonyok mély nyomot hagynak bennük. Nemcsak földrajzi és történelmi tudásuk bővül, hanem empatikusabbá, toleránsabbá is válnak. A különböző élethelyzetekkel való találkozás segíti őket abban, hogy jobban megértsék mások gondolkodását, helyzetét és motivációit.

Ez a nyitottság később is meghatározza a világhoz való viszonyukat. Aki gyerekként már megtapasztalta, milyen érzés máshol lenni, más emberekkel beszélni, más ételeket enni és más szokásokat követni, az felnőttként is nyitottabb lesz az újdonságokra – és kevésbé hajlamos az előítéletekre. Ezért is különösen hasznos, ha a gyerekek már fiatalon részt vehetnek hosszabb-rövidebb utazásokon.

Ráadásul a világjárás során megtanult rugalmasság, türelem és problémamegoldó készség is kulcsfontosságú az iskolán túli élethez. Ezek azok a készségek, amelyeket nem lehet tankönyvből megtanítani, csak megélni.

Tanulás utazás közben: élményből tudás, tapasztalatból karakter

Amikor a tanulás utazás közben történik, az ismeretekhez személyes élmények társulnak. Ez a kombináció nemcsak hatékonyabb, de mélyebb és tartósabb tudást eredményez. A memóriánk természeténél fogva könnyebben megőrzi azokat az információkat, amelyekhez érzelmek kapcsolódnak – és kevés dolog vált ki erősebb érzéseket, mint egy izgalmas utazás vagy egy új kultúrával való találkozás.

Az utazás során tanult dolgok tehát nem választhatók le az élményekről – és ez az, ami igazán értékessé teszi őket. Egy szent hely látványa, egy természeti csoda közelsége, egy helyi családdal közösen elköltött vacsora – ezek azok a pillanatok, amelyekre egy életen át emlékezünk, és amelyek alapvetően formálják a gondolkodásunkat, a világhoz való hozzáállásunkat.

Mindezek mellett az iskolai rendszerből való időszakos kilépés még nem jelent lemaradást. Sőt: a világban megszerzett tudás gyakran messze megelőzi a tantervi követelményeket, és olyan szinten fejleszti a diákok önállóságát és tanulási motivációját, amelyből még évekkel később is profitálnak. Egy ilyen tapasztalat után nem az a kérdés, hogyan illeszkedik vissza valaki a tanterembe – hanem az, hogyan viszi tovább magával a megszerzett élményeket és tudást.

Itt arról olvashatsz: Sydney operaház története. Botrány, botrány hátán.