Az éhező, politikai bűnökért koncentrációs táborba zárt disszidensekről viszonylag sokat hallani, de vajon mi visz rá egy gazdag lányt, hogy elhagyja hazáját, ahová soha többet nem térhet vissza?
Nara Észak-Korea legfelsőbb osztályába tartozott, mindene megvolt, amiről csak álmodhat egy phenjani tinilány. A nagyapja a 40-es években jól helyezkedett, ezért a család sokra vitte: apja külföldi cégnek dolgozott a kormány megbízásából, és igen jól keresett. Soha nem kellett éheznie, ellentétben honfitársai túlnyomó többségével. Dél-koreai csempészáruhoz is hozzájutottak, így ismerte meg a dél-koreai sorozatokat, amik alapján belelátott a "kapitalista csökevények" életébe: szép ruhák, ékszerek, smink, bulik. Tiniként ez nagyon vonzotta, hiszen Észak-Koreában a lányok még nadrágot se hordhatnak, a szoknyának szigorúan térd alatt kell érnie, a fülbevaló és az ékszer tilos, a sminkért nyilvános korbácsolás jár, a nőknek csupán 12 frizura választható, szórakozóhelyek pedig nincsenek. Nara szabadságra vágyott. Az anyja már korábban megszökött Szöulba, így az ő segítségével csempész hozta ki őt a világ legkeményebb diktatúrájából. Nara tudta, hogy az észak-koreai határtól 53 km Szöul, de annyira nem tudta, milyen világban élt eddig a gazdag lány burkában, hogy azt hitte, rögtön Dél-Koreában köt ki, miközben öt országon keresztül tudott csak ide eljutni, hiszen a két ellenséges országnak nincs közös határa. Eleinte nehéz volt az élet az új világban, és Nara visszatért volna a barátaihoz, de hamar tudatosodott benne, hogy Észak-Koreában azonnal kivégeznék. Három év után szokta meg az új életet, és ma már érti, hogy még az ő kivételezett helyzetében is végig mekkora veszélyben volt.