Veszélybe került több kongói törzs élete is a nemzeti parkok közelében élő védett állatfajok védelme és a kapcsolódó túlkapások miatt.
Sok őr él vissza a hatalmával
A kongói dzsungelben több önellátó törzs is él. Több száz kilométerre a boltoktól és az emberi civilizációtól, ők azt eszik, amit az erdő ad nekik: gazellát, kisebb erdei apróvadakat, bizonyos majomfajokat, halat, bogyókat, erdei zöldségeket, gyümölcsöket. A férfiak tehát vadásznak, a nők halásznak, a gyerekek pedig gyűjtögetnek, hogy élelemhez jusson a falu.
A gond azzal van, hogy a közelben nemzeti park, védett terület húzódik páratlan gazdagságú vadállománnyal. Az orvvadászat Kongó-szerte tilos, a védett állatokra pedig semmilyen engedéllyel nem lehet lőni (kivéve persze a gazdag nyugati turistákat, akik ezt is megfizetik, mint tudjuk).
A WWF alkalmazásában több száz parkőr dolgozik a régióban, akik jobbára más - ellenséges - törzsek tagjai közül kerülnek ki. Ezek az őrök nem csak a nemzeti park területét védik, hanem a szomszédos, alacsony presztízsű törzseket is fenyegetik. A baka törzs férfijai például tiszteletben tartják az új törvényeket, és már régóta nem lőnek elefántokra, de az őrök akkor is megbüntetik, megverik őket és elkobozzák a zsákmányt, ha nem védett fajokra vadásznak.
A vadászat nem sport itt: a túlélés kulcsa
Ezek az emberek nem hobbiból vagy sportból vadásznak, hanem számukra ez életmódjuk része, a túlélés záloga. Hetente egyszer esnek húst, és ha sikertelen a vadászat, nem jutnak fehérjéhez. Az őrök sokszor erőszakosak velük, az alábbi riportban megszólal egy nő, aki épp a visszaélések következtében veszítette fel édesapját egy összetűzés során.
"Megértem, hogy az állatokat védeni kell, de mi van velünk, emberekkel? Az én életem kevesebbet ér, mint egy gazelláé?" - teszi fel a kérdést egy férfi. A helyiek ugyanakkor nem mernek hivatalosan is panaszt tenni: nincs pénzük, hatalmuk igazságuk képviseletére, és féltik családjaikat a további atrocitásoktól.
Nyitókép: https://pixabay.com/users/tracyhammond-268391/