Dédelgetik unokáikat a kardszárnyú delfin nagyik

2019.12.10. Italiano

Segítik unokáik életben maradását az orkanagymamák - állapította meg egy új brit tanulmány.

Az unokák életben maradási aránya még magasabb volt abban az esetben, ha az orkanagymama már átesett a menopauzán - írja a BBC News. A kutatás megállapításai rávilágítanak a menopauza rejtélyeire, köztük arra, hogy egyes fajok nőstényei miért élnek még hosszú ideig az után, hogy elveszették a reprodukciós képességüket. Ilyen fajból mindössze ötöt ismerünk: a kardszárnyú delfin vagy más néven orka, a rövidszárnyú gömbölyű fejű delfin, a beluga vagy fehér delfin, a narvál és az ember.

Az embereknél közismert a "nagymamaeffektus",

vagyis az, hogy a nagymamák segítik a gyerekeik és az unokáik életét. Az orkáknál hasonló hatást fedeztek fel a tudósok. "Ha egy orkanagymama meghal, a halálát követő években az unokái nagyobb valószínűséggel halnak meg" - emelte ki a tanulmány egyik megállapítását Dan Franks, a brit Yorki Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. Franks szerint ez a megfigyelés segíthet megérteni, miért fontos, hogy a nőstények a reprodukciós képességük elvesztése után is még hosszú ideig élnek. "Evolúciós szempontból továbbra is átadhatják génjeiket és genetikai örökségüket azzal, hogy unokáiknak segítenek" - magyarázta a kutató. Más szóval, ha nem folytatják a szaporodást,

az orkanagymamák többet tesznek génjeik átörökítéséért,

mint ha szaporodnának. A kutatók az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) publikált tanulmányhoz a Csendes-óceán északi részén, Kanada és Amerika partjainál 36 év alatt az orkapopulációkról készült fotókat elemezték. Minden populáció különböző családcsoportokból épült fel. Franks felidézte, korábbi kutatások már igazolták, hogy az orkapopulációkban a nagymamák fontos vezető szerepet töltenek be. Például gazdag tapasztalataik és tudásuk miatt általában a csoport elején úsznak, ha élelmet keres a család. A tudós szerint mivel már nem képesek a szaporodásra,

"jobb helyzetbe kerülnek a csoport vezetéséhez".

A nagymamák szerepe az unokák életében különösen azokban az időkben jelentős, amikor valamiben szükséget szenvednek, például kevés a táplálékul szolgáló lazac. De azt is megfigyelték már, hogy az idősebb nőstény orkák közvetlenül etetik az ivadékaikat és unokáikat. Emellett a kutatók azt is gyanítják, hogy valamiféle bébiszitterszerepet is betöltenek az unokák mellett: ha az anyaállat táplálékot keres, a nagymama marad az unokákkal - állapította meg Franks.

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!