A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.
Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot: AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY! Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be neked, remélem te is sokat nyersz velük. Szeress Te is felelősséggel! Mit gondolnak az emberek, mi kell a boldogsághoz? Megkérdeztem őket a Facebook-on egy kérdőívben. Magasan a CSALÁD szó nyert. Követte fele annyi szavazattal a SZERETET, negyedannyival az EGÉSZSÉG, a SZERELEM és a NYUGALOM. Én világéletemben a pénzt hajszoltam. Azt hittem, az kell hozzá. Azt gondoltam, hogy a kérdőívben előjött szavak mindegyike meglesz, ha van pénzem. A pénz azonban sehol sincs az emberek szavazataiban… Egyetlen egy ember sem írta le ezt a szót. Nagyon elcsodálkoztam. Azért még belegondoltam, miért szokták mondani, hogy minden ember a saját szintjén nyomorog. Van milliomos barátom, aki egész nap rohan és folyton aggódik valami miatt. Van szegény, aki felhőtlenül tud örülni mindennek. Tehát tényleg nem a pénz teszi boldoggá az embereket. Ez volt az én tévhitem. De akkor mi? Azok, amiket írtak nekem a felmérésben? A betegségem előtt szerető családom volt. Gyönyörű feleség, két szép gyermekkel. Sportosan éltem, sokat mozogtam, egészséges voltam. A munkám mellett rengeteg szabadidőm volt, tehát a nyugalmam is adott volt. Háromból három pipa. Szinte mindenem megvolt, ami az emberek szerint fontos a boldogsághoz. Mégsem ezt fogtam fel a világból. A napjaim nagy részében a belső hangom, ami beszélt hozzám, teljesen lehúzott. Elrontotta a képet, amit a külvilágban elértem. Folyamatosan elégedetlen voltam magammal és az életemmel. Akkor most, hogy van ez? Amikor újjászülettem az őssejt-átültetésnél, akkor a kórházi ágyamon megfogadtam, hogy új életet kezdek. Nem vagyok hajlandó többet rosszul érezni magam a bőrömben. Rengeteget olvastam, hogy megtanuljam mitől lehetek jobban. Kutattam a boldogság titkát. Mégis, mikor felépültem, szivárogtak vissza a régi gondolatok, a rám törő rossz hangulatok… Ettől féltettem magamat. Erre tettem fogadalmat, hogy ezt ne! Akkor olvastam el ezt a mondatot: “Egyetlen mérőfoka a boldogságnak, hogy jól érzed-e magad a bőrödben!” Tényleg csak erre kéne koncentrálnom? Ne a pénzre, a családra és a többi fontos dologra… Kipróbáltam. A célom az lett, hogy mindennap jól/jobban érezzem magam. Hogyan tudtam ezt megvalósítani? Minden egyes nap időt szántam rá, hogy beszélgessek magammal. Körülbelül tíz percet. Esténként leültem, becsuktam a szememet és azokat a dolgokat kerestem, amiktől aznap rosszul éreztem magamat. Milyen konfliktusaim voltak, mi nem működött. Sorban, minden egyes problémám után kitaláltam, hogy mit kéne tennem, hogy elkerülhessem azt másnap. Mindennap így feküdtem le aludni. Másnap reggel újra meditálni kezdtem pár percet és felidéztem a tegnapi esti ötleteimet. Átismételtem hogyan kéne viselkednem ahhoz, hogy jobban lehessek. Este aztán újra számot vetettem, milyen volt a napom. Ha valami még mindig rosszkedvet okozott, akkor újra próbáltam megoldani ugyanazzal vagy egy teljesen új ötlettel. Ha sikerült, akkor nagyon boldog voltam. Így megy ez azóta is… Az eredmény, amit elértem, megdöbbentő volt. A saját pszichológusomnak kezdtem érezni magam. Aki képes kívülről látni magát: kielemzi a kellemetlen történéseket és megoldást talál rájuk. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy a jövőm tényleg attól függ, hogy mit gyakorolok be ettől a pillanattól kezdve! A boldogságom tanulható lett! A nap minden percében én dönthettem el, mi történjen velem… Egy sor rossz szokásomat szüntettem meg. Például a belső hangot, ami duruzsolásával eddig megkeserítette az életem, úgy hallgattattam el, hogy hangosan válaszoltam neki valami pozitívat magamról. Visszabeszéltem neki hetekig, „szemtelenkedtem” vele optimista nyelven. Ma már ő biztat. Azt, hogy lenyeltem mindent az emberektől úgy, hogy amikor egy gyomrost kaptam valakitől, akkor rögtön elmondtam az érzéseimet neki kedvesen és határozottan. Végre kiálltam magamért. Ha a hiányát éreztem valaminek, akkor agyalás és hezitálás helyett azonnal megszólaltam és kértem. Szexet, simogatást, jó szót, bármit… És még sorolhatnám… Huss! Mindenre kitaláltam és kifejlesztettem a jól működő viselkedési mintám. Amik egy idő után automatikussá váltak és beépültek a személyiségembe. Több évnyi helyben topogás és elméleti tudás felhalmozása után ennek a pofonegyszerű, de gyakorlati módszernek köszönhetően végre jól éreztem magam a bőrömben. A közhely varázsigévé vált bennem: Csak a gyakorlat teszi a MESTERt! Sínre tettem az életem. Megtanultam, hogyan lehetek boldog(abb)… És Te szeretnéd megtanulni? Neked ma mi volt, ami bosszúságot, rosszkedvet okozott? Mit csinálnál másképpen, hogy ne forduljon újra elő? Ha kíváncsi vagy az összes gyakorlati módszerre, ami nekem bevált, akkor kövesd az Apjafia oldalamat és keresd a nemsokára megjelenő könyvemet! Ha tetszett kövess Facebook-on, Instagram-on, Tik-Tokon és YouTube-on is! Mester Attila