Érdekes tények a grúz konyháról

2019.07.14. Italy

Kis ország, páratlanul gazdag gasztronómiai hagyományokkal.

Grúzia (vagy ahogy mostanában emlegetik, Georgiába), a Kaukázus hegységben lévő, a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger, Oroszország és Törökország közé ékelődött, különleges hangulatú ország. Ha egyszer eljutunk ide, hagyjunk bőven időt a grúz konyha, a helyi specialitások felfedezésére. 

Az országot mindössze 3,7 millióan lakják, de a hatalmas hegyek, a vadvirágokkal borított mezők, a mesébe illó falvak és városok életre szóló élmenyt jelentenek minden oda látogatónak, különösen akkor, ha részt vehetnek egy klasszikus grúz vacsorapartin. Lássuk, milyen ételek kerülnek egy ilyen lakomának is beillő supra alkalmával az asztalra, illetve milyen érdekes tradíciók kapcsolódnak a felszolgált fogásokhoz. 

Étel, ital, ceremóniamester

Három dolog tesz különlegessé egy ilyen eseményt. Az egyik természetesen maga a finom étel, a másik kettő a merikipe és a tamada. A merikipe egy személy, akinek az a feladata, hogy italt töltsön a vendégeknek. De nem szeretné egyszerűen „leitatni” a meghívottakat, hanem az a célja, hogy átérezzék az est hangulatát. Tudja, hogy ki ivott már eleget, és kinek van szüksége még egy-két pohárkára az ellazuláshoz. Legelterjedtebb röviditaluk a csacsa, amely tulajdonképpen törkölypálinka. A tamada pedig a házigazda, egyfajta ceremóniamester, aki köszöntőket, rövidebb beszédeket mond. Ne gondoljunk gyors vacsorákra! Legalább 6-8 különböző ételt szolgálnak fel ezeken az esteken. 


Grúziában – éghajlatának köszönhetően – tavasztól őszig bőséges a termés. Éppen ezért az itt élők étkezéseik során rengeteg friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, ételeiket pedig friss fűszernövényekkel – menta, petrezselyemzöld, koriander – ízesítik. Gyakori alapanyaguk a padlizsán, a paradicsom, a paprika, a gránátalma, a füge vagy éppen a szőlő, de a nálunk szinte ismeretlen feioja – mirtuszdió, a „grúz kivi” – is megterem az országban. A zöldségekből, fűszerekből, gyümölcsökből rengeteg szószt, mártást készítenek, ezek az étkezések elengedhetetlen részei. És ne feledkezzünk el a bazháról sem, amely az egyik legnépszerűbb, dió alapú mártás. Ezekből a fogásokból állítják össze a gobi elnevezésű táljukat: főtt céklától kezdve a sült tökön át, egészen a diókrémmel megkent, vékonyra szeletelt padlizsánig minden jóval megpakolják. Persze a mártásokat és a falatkákat sült húsok, kolbászok mellé is szívesen tálalják, illetve Grúzia a sajtjairól is igen híres.

A grúzok a kenyérsütés mesterei.

Étkezéseik szerves része a kenyér, amit nem csupán üzletekben, hanem utcai árusoktól is beszerezhetünk. A hacsapurit ( khachapurit) valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, a lapos, korong alakú, joghurttal vagy maconival (savanykás tejtermék) készült tésztát ízletes sajttal töltik meg. A hacsapuri másik, talán még ismertebb verziója az adzsari hacsapuri, a rombusz (vagy nevezhetjük akár csónaknak is) formájú, sajttal töltött tészta közepére a sütés végén nyers tojást ütnek. „Mustkolbászokkal” szerte az országban találkozhatunk: kötélre kifeszítve lógnak az utcán, piacokon ezek a valóban kolbászra emlékeztető édességek. Alapjuk dió vagy mogyoró, aszalt szilvát és mazsolát is tehetnek hozzá. Formázás után liszttel sűrített szőlőlébe mártják, majd hagyják a levegőn kiszáradni. 

Bor

A grúzok valószínűleg a legrégebben bort készítő népcsoport, már 8000 éve is foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. A szovjet időkben majdnem kipusztították a szőlőt, de mára ismét virágzásnak indult a borászat. Érdekesség, hogy hagyományosan nem hordókban érlelik a borokat, hanem föld alá ásott nagy méretű cserépedényekben.

 

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!