Gyönyörű vörös macskamedvék születtek a Nyíregyházi Állatparkban

2019.08.02. Giorgio

Meg kell őket zabálni!

Fogságban nagyon ritkán szaporodó vörös macskamedvékkel (Ailurus fulgens) gyarapodott a Nyíregyházi Állatpark állatgyűjteménye.

A kis- vagy vörös pandáknak is nevezett fajból két felnőtt egyed él a sóstógyógyfürdői látványosságban, az Európai Fajmegőrzési Program keretében öt éve Nyíregyházára került nőstény Ting-tingnek és a Szecsuán névre keresztelt hímnek nemrégiben két utóda is született.

A most hathetes ikerpár egyik tagja hím, a másik nőstény, mindketten egészségesek, súlyuk 62 és 66 dekagramm

- mondta el az állatok pénteki orvosi vizsgálata után Révészné Petró Zsuzsa, a park oktatási osztályvezetője az MTI-nek.

Biácsi Alexandra vezető állatorvos és Kiss Renáta állatorvosi asszisztens mutatja a hathetes vörös macskamedveikreket (más néven kis panda, Ailurus fulgens) a Nyíregyházi Állatparkban 2019. augusztus 2-án. Az ikreket a látogatók két hét múlva láthatják. A Himalája mérsékelt övi erdőiben, Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar és Nepál területén élő faj mindenütt védelmet élvez, a Természetvédelmi Világszövetség a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolta. MTI/Balázs Attila

A rendkívül érzékeny kölykök szemei az első néhány hétben csukva voltak, idejük nagy részét egy helyben, odújukban fekve töltötték. Ting-ting eleinte szinte egész nap kölykeivel volt az odúban, bár most már egyre többször hagyja el a fészket, még sokszor visszajár hozzájuk, hogy megszoptassa és tisztogassa őket.

A kölyköknek azért is örülnek a szakemberek, mert fogságban nagyon ritkán szaporodnak a macskamedvefélék családjába tartozó állatok

- tette hozzá az osztályvezető.

Ting-ting és Szecsuán a jelek szerint jól érzi magát a Nyíregyházi Állatparkban: legutóbb tavaly nyáron születtek utódaik, akkor az ikerpár mindkét tagja nőstény volt.

A vörös macskamedve – nevével ellentétben – nem áll közelebbi rokonságban a jól ismert óriáspandával, csupán annyira, hogy mindkét faj a ragadozók rendjébe tartozik. Elnevezésük az állat medvére emlékeztető külsejére utal, félig behúzható karmai segítségével ugyanolyan jól mászik fára és nyalogatja magát tisztára, mint a macska.

A fajt 1825-ben fedezték fel, latin neve tűzfényű macskát jelent. A kispandák a természetben a Himalája és Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban élnek 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja a hideg és nedves környezetben.

Jelenleg alig tízezer egyedük él a természetben, számuk az utolsó ötven évben körülbelül negyven százalékkal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése, az orvvadászat és az illegális állatkereskedelem miatt. Nepálban például korábban a bundájáért vadásztak rájuk, amelyből sapkát készítettek, Kínában pedig a farkát használták seprűnek.

Bár a ragadozók rendjébe tartoznak, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is. Éjjel aktív állatok, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve, alvással töltik.

Az óriáspandához hasonlóan a kis panda elülső mancsain is van egy-egy kiálló csuklócsont, amely behajlítható és hatodik ujjként működik, így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat. Érdekesség, hogy a kis pandákat gyűrűs farkuk, fogaik, koponyafelépítésük és pofájuk miatt rendszertanilag sokáig a mosómedvefélékhez sorolták.

Forrás: MTI

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!