A 74 éves korában elhunyt Heidemarie Schwermer 20 éven át éven át élt boldogan pénz nélkül.
Az átlagembertől akkor kezdett különbözni Schwermer hozzáállása, amikor középkorú tanárként a válása után két gyermekével Dortmundba költözött, a Ruhr-vidékre. Heidemarie itt azt látta, hogy rengeteg a hajléktalan, és feltűnően sokan élnek mélyszegénységben. Úgy gondolta, hogy az embereknek azonban nem elsősorban pénzre, hanem inkább lehetőségekre van szükségük, ezért egy különös vállalkozásba kezdett. Nyitott egy Tauschring (cserebere) boltot, amelynek a Gib und nimm (Adj és kapj) nevet adta, és a csereberéről szólt. Az emberek különféle szolgáltatásokat és termékeket ajánlhattak egymásnak: például az autószerelő megjavít egy kocsit, cserébe az autótulajdonos kifesti a lakását. Az idős hölgyek ebédet főznek, cserébe régi ruhaneműket kapnak; vagy éppen a konyhai felszereléseket műszaki cikkekre váltják. Mikor mire van épp szükség. A lényeg csupán annyi, hogy egyetlen fillér sem cserél gazdát, minden cserebere alapon történik. Telt-múlt az idő, Heidemarie Schwermer gyerekei közben felnőttek, az asszony nyugdíjba vonult. Ekkor gondolt egy merészet: eladta dortmundi otthonát, és kitalálta, hogy innentől megpróbál pénz nélkül boldogulni. A Tauschring-tagoknál lakott, és szállásért meg kajáért cserébe házimunkát végzett, vagy a gyerekekkel tanult. „Rájöttem arra, hogy nincs szükség pénzre a boldogsághoz. Ha pénz nélkül élünk, óriási szabadságra teszünk szert. Azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek: utazok, világot látok, emberekkel találkozom, jövök-megyek, élvezem az életet. Közben mindig van dolgom, nem érzem tétlennek magamat. Nem hiányzik a hétköznapjaimból semmi sem...” – fejtette ki egy interjúban az idős hölgy. Schwermernek még egészségbiztosítása sem volt, mert nem akarta, hogy bárki azt higgye, az állam nyakán élősködik. Mindössze 50 ezer forint vésztartalékot tett félre élete utolsó éveiben, ha hirtelen pénzre lenne szüksége: úgy gondolta, úgyis csak addig él, ameddig értelme van az életének, és nem fog görcsösen ragaszkodni napjai meghosszabbításához. Heidemarie két könyvet is írt a pénz nélküli élet csodáiról, s a könyvekből folyó bevételt egyenesen jótékonysági szervezeteknek utaltatta.