Megtalálták az ősember hűtőjét

2019.10.24. Italiano

Őskőkori hűtőszekrényt találtak az osztrák Tudományos Akadémia régészei az ausztriai Kremsben

- írja a Der Standard, ahol képeket is közölnek a felfedezésről. 23 ezer éves kőépítményt jól szervezett vadász- és gyűjtögető csoport alkotta, ez eddig az egyetlen ilyen lelet ebből a korból – mondta el az ásatást vezető Thomas Einwögerer. Hasonló hústárolók a mai napig léteznek. Az Alsó-Ausztria északnyugati része az utolsó jégkorszak idején, időszámításunk előtt 24 500-18 000 évvel ezelőtt jobban hasonlított a mai Észak-Skandináviára, és jóval kevésbé a mai enyhe éghajlatú, szőlőtermelő vidékekre.

“Egy nagyrészt fűvel benőtt hideg sztyeppe,

a földön kúszó fenyőfajtákkal, nyírfákkal vagy fűzfákkal” – mondta Einwögerer. A klíma leginkább száraz volt, a talaj pedig egész évben fagyott (permafrost) volt. Ha nyáron felerősödött a napsugárzás, csak a felszín olvadt fel némileg, a mélyedésekben sár alakult ki. A terület alkalmas volt nagyvad vadászatra, vonzóvá vált az őskőkorszaki vadászok számára – közölték a kutatatók.

Két kis hegyvonulat között egy katlanban a tudósok a pattintott kőkorszak korai időszakát feltáró lelőhelyen bukkantak a “kőhalomra”, melyet vélhetően rénszarvashús hűtésére, tárolására használt az akkor élt ősember. A leletről kiderült, hogy nagyon is megtervezett volt: egy negyvenszer negyven méteres táborhely legmagasabb pontján kapott helyet, ahol a legszárazabb maradt a terület nedves-latyakos nyáron is. Egy rétegben kőlemezt fektettek le, erre rétegezték a kicsontozott húst, majd ismét kövek következtek – mondta Einwögerer. Nagyjából hat ilyen rétegezés után az “építmény” fél méter magas lett, oldalai nagyjából 2,5 méter hosszúak. Végül az egészet kövekkel fedték le.


Hasonló stratégiát követnek a ma élő inuitok is

Kanada északi részén. A permafrost talaj alulról nagyon jól hűti a húst, ugyanakkor a réseken befúj a szél. Ezáltal mélyhűtéssel fagyasztott hús jön létre, mely hónapokig, vagy akár tovább is megőrzi szavatosságát, ugyanakkor védve marad a ragadozóktól, például rókáktól és farkasoktól. Ez akkoriban sokat segített a meglehetősen mobilis csoportoknak az élelemellátásban, hiszen hónapokra elhagyhatták a táborhelyet, majd visszatérve sem jelentett gondot a táplálkozás.

, “mérsékelt erőfeszítéssel viszonylag sok húst tudtak konzerválni” – fogalmazott Einwögerer.
A füstöléshez akkoriban nem volt elegendő fa, a levegőn szárításhoz pedig nagy állványokra és sok időre lett volna szükség.

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!