Észak-Koreában, vagy ahogy ők hívják magukat, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban sem nőnek, sem férfinak lenni nem jó, de a nők egy paraszthajszállal mégis szabadabbak papíron.
Ahogyan azt a szocialista diktatúrákban szokás, a munkanélküliség elképzelhetetlen és tilos, mindenkinek muszáj dolgoznia valamit: akkor is, ha ez annyit tesz, hogy unkát imitál ott, ahol nincs feladat, és ezért kap egy szánalmas bért, ami az éhenhaláshoz és a méltó élethez is kevés. A nők azonban abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy akár háztartásbeliként is regisztrálhatnak, és így nem kötelező "munkát" - vagyis időrabló vesztegelést - vállalniuk. Mivel 1995-2000 között brutális éhínség pusztított az országban, és a kormány rádöbbent, hogy az élelmiszerjegyek nm elegendőek a lakosság életben tartásához, szemet hunynak a lakossági piacozás felett, ami korábban tilos volt. A férfiak nem vállalkozhatnak, hiszen kötelezően állásuk van, ezért a zöldségek, gyümölcsök, a tej és az otthon nevelt állatok húsát így aztán a nők értékesítik, néminemű gazdasági hatalmat nyerve így maguknak a családon belül. Persze ne gondoljunk nagy dologra: milliomos ebből senki nem lesz, de a legtöbb nő így több pénzt tesz a családi kasszába, mint a férjük, így kevésbé kiszolgáltatottak. Nyitókép: https://pixabay.com/users/589724-589724/