Mikor számítasz lájkfüggőnek a szakértő szerint?

2019.10.09. Italiano

Órák telnek el úgy, hogy észre sem veszed, mert megállás nélkül görgeted a közösségi média tartalmait?

Előfordult már, hogy nem lájkolták elegen a fotódat, sztoridat a Facebookon vagy Instán, és emiatt letörölted? Lett már rossz kedved amiatt, hogy nem érkezett elég lájk egy posztodra? Ha ezek a „tünetek” nálad is jelentkeznek, elképzelhető, hogy kontent-, illetve lájkfüggő vagy. Vajon valós problémákról és betegségre utaló függőségekről beszélünk?

Betegség értelmében egyik esetben sem beszélhetünk függőségről,

a jelenségek mozgatórugóit viszont mindkét esetben érdemes végiggondolni. A lájk függőség kifejezés arra utal, hogy akár extrém módon is vágyhatunk arra, hogy bejegyzéseinket, képeinket ismerőseink kedveljék. Az ember társas lény, tehát fontosak számunkra a visszajelzések, vágyunk a pozitív megerősítésre. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mind a magunkról alkotott kép, mind a kapott visszajelzések értékelésében folyamatos összehasonlítással élünk. Az offline emberi kapcsolatokban ez az összehasonlítás korlátozottabban jelenik meg. Ezzel szemben

a közösségi médiában eltitkolható bármi kellemetlen,

míg felnagyítható bármi, ami kedvező, az összehasonlítás alapja pedig számtalan, gondosan összeállított profil, aminek megfelelni lehetetlen. Manapság, amikor a társas kapcsolataink átterelődnek az online térbe, a hátba veregetéseket is jórészt itt próbáljuk beszerezni. Kutatások bizonyítják, hogy a hatásuk valóban ezeknek felel meg, méghozzá valóságosan: a dopamin felszabadulásával az agy jutalmazó központjában nagyon hasonló folyamatok aktiválódnak, mint egyéb jutalmazások esetén – vagyis, ha valaki jót tesz velünk, ha öröm ér bennünket. Akkor is ez a rendszer aktiválódik, ha drogot, alkoholt használ valaki.

Mikor van baj?

Ha túl intenzívvé válik a lájkvadászat. Ennek egyik oka, hogy az online tér szinte végtelenségig tágítja a lehetőségeinket a virtuális elismerések hajszolására. Gyorsan, sok visszajelzést tudunk bezsebelni, viszonylag kevés erőfeszítéssel és ezt a nap során újra és újra megismételhetjük. Ha valakinek stabil és pozitív az önértékelése, annak néhány kedves szó, a barátok, a család apróbb visszajelzései elegendőek ahhoz, hogy ez újra és újra megerősödhessen. Ha azonban valaki bizonytalan magában, akkor könnyebben előfordulhat, hogy elszabadul a dicséretek kergetése. 

Ha valaki nem a lájkokat, hanem a befogadhatatlan mennyiségű tartalmat hajszolja, az egy bizonyos ponton túl szintén problémát okozhat. Naponta internetes tartalmak tízezrei látnak napvilágot, amiket okostelefonunkkal a nap 24 órájában figyelemmel kísérhetünk. Ha minél inkább csak befogadói leszünk a képernyőadatok végeláthatatlan sorának, aktvitásunk apadni fog, kontentfüggőségünk pedig ezzel párhuzamosan erősödni, tettrekészségünk pedig a passzivitástól csökkenni fog.

Mi irányítsunk!

Ne a kontent használjon minket, hanem mi használjuk a tartalmat. Ebben jelenthet segítséget a screen time management, vagyis a képernyőidő-menedzsment.

Ha nem szeretnénk újra és újra belesodródni a végtelenségbe, segítség lehet egy lélektani határpont megválasztása, amivel a képernyőidőnk mégsem válik időrablóvá, vagy előre határozzuk meg, miért is görgetünk, és ne „robotpilóta üzemmódban” nyissuk ki a legtöbbet használt alkalmazásainkat. A képernyőidő mérésével pontos visszajelzést kapunk, hogy mire és mennyi ideig használjuk a telefonunkat. Beállíthatjuk azt is, hogy előre meghatározott görgetéssel töltött idő után figyelmeztessen minket a telefon!

Bővebben a tudatos internethasználatról a Tettek Hálózata oldalán!

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!