2020.06.22. Italiano
A mizofóniás ember nem minden hangot utál, de van, amit nem bír elviselni.
A
mizofónia szó annyit tesz: a hangok gyűlölete. Ha mizofóniás vagy, attól még nem miden hangot utálsz, de bizonyos hangokat biztosan nem fogsz elviselni. Létezik egy hang, amitől
szinte kivétel nélkül minden ember viszolyog:
ha palatáblán végighúzzuk a körmünket. Ha csak rá gondolunk, feláll a hátunkon a szőr. Ezt érzik a mizofóniában szenvedők is, de őket már olyan mindennapi hangok is az őrületbe kergetik, mint a csámcsogás, a ropogtatás, a szürcsölés, a fogmosás, a szipogás, a horkolás, a billentyűzet- és egérkattintgatás, az óraketyegés, a tányér és evőeszköz csörömpölés, a labdapattogás, a sípolás, a különféle elektromos berendezések hangja, a kutyaugatás, a tücsökciripelés, vagy éppen a gyermeksírás. Ha egy mizofóniás
meghall egy számára kibírhatatlan hangot,
az többféle, enyhébb vagy súlyosabb reakciót válthat ki belőle: dühöt, izgatottságot, agressziót, pánikrohamot, vagy menekülést. A
misophonia viszonylag újonnan felfedezett állapot, nincsen besorolva sem a hallási, sem a neurológiai, sem a pszichiátriai rendellenességek közé. Hátterében azonban vélhetően
nem a hallószerv betegsége, hanem a hallóközpont zavara
áll. Egyes mizofóniában szenvedők füldugó segítségével próbálják kizárni a bosszantó hangokat, mások viselkedésterápiával próbálkoznak ellene.