Ma már arra is lehetőség van, hogy elhunyt férfitől szülessen gyereke egy nőnek. De vajon attól még, hogy a tudomány erre képes, vajon valóban ez a helyes út?
Miután egy férfi meghal, spermája 36 órán át életképes marad. Ha ekkor veszik le a mintát és fagyasztják azt le, jó esély van a sikeres mesterséges megtermékenyítésre a későbbiekben. Jelenleg Ausztráliában erre lehetőség is nyílik: bírósági végzés kell ahhoz, hogy a mintához hozzájussanak a szakemberek, majd újabb bírósági végzés, hogy azt felhasználhassák. Nincs statisztikánk arról, hogy a procedúrán eddig hány halott férjét gyászoló özvegy esett át sikerrel, de a 60 Minutes kisfilmje több morális kérdést is felvet. Először is: születhet-e valakinek gyereke úgy, hogy ehhez ő maga nem járult hozzá? (Érdekes módon az alabamai abortusztörvény kapcsán ez a kérdés nem merül fel.) Mi van akkor, ha az elhunyt nem csak nem akarna gyereket, hanem esetleg kimondottan irtózna a gondolattól, hogy apa nélkül nőjön fel a gyereke? És persze ott a másik oldal is: mi van akkor, ha a pár tervezte a közös utódot, és a férfi halála szabott gátat az álom teljesülésének? Joga van a nőnek ehhez a közös gyerekhez, vagy ez önzés a részéről? A procedúra számos kérdést felvet. nem kizárt hát, hogy idővel minden férfinak még életében nyilatkoznia kell, mi történjen az életképes spermájával, ha esetleg elhalálozik... Nyitókép: https://pixabay.com/users/tbit-715211/