Noha bárkit érinthet, főként a húszas és harmincas éveikben járó férfiak között akadnak Peter Pan-szindrómásak.
Első látásra egy normális, aktív srác, aki teszi a dolgát és önállóan él, de aztán ha közelebb kerülsz hozzá, kiderül, hogy valójában nem tesz: az anyja utal neki pénzt, te takarítasz nála. Folyton a nagy álmairól és rendkívül fontos sikereiről beszél, de nem igazán tesz ezekért semmit: ha mégis belefog valami konkrétba, ez általában nem sokáig tart. A Peter Pan-szindrómás ember úgy érzi, nagy dolgokra hivatott, de a valóságban sosem küzd meg azért, hogy mindezt el is érje. Tulajdonképpen azt várja, hogy majd mások megteszik ezt helyette. Honnan lehet sejteni, hogy valaki ezzel a nem is olyan ritka szindrómával él?