"Az őseim rabszolgaként tartotta a családját, de mi barátok vagyunk"

2019.07.01. Ester

Különös barátság egy volt rabszolgatartó és a rabszolga leszármazottja között.

Phoebe Kilby egy erősen rasszista családban nőtt fel, az azonban őt is sokkolta, hogy családja nem csupán rabszolgatartókból állt, de a rabszolgaság intézményének megszűnését követően is megtartotta szolgáit. Az asszonynak bűntudata volt, ezért megkereste azoknak az embereknek a leszármazottjait, akiket családja rabszolgasorban tartott.

"Kedves Betty Kilby - írta - Phoebe Kilby vagyok, és fehér" - ebből azért már lehet tudni, honnan a névbeli kötelék, hiszen a régi rabszolgatartók igen gyakran saját családnevüket adták a rabszolgáknak, hogy  a tulajdonviszonyt jelöljék. "Szeretnélek megismerni" - folytatta Phoebe,

Amikor Betty elmondta a családjának, kit hív meg vacsorára, a család mélyen megdöbbent és kiakadt, de Phoebe szerencsére kellemes csalódás volt mindenki számára. Valóban meg akarta ismerni azokat, akiket ilyen furcsa módon köt vele össze a történelem, és jóvátételt kínált a családja által elkövetett bűnökért.

Ennek módja egy olyan ösztöndíjprogram elindítása volt, ami Betty gyerekeinek főiskolai tanulmányait fedezi. "Enélkül a program nélkül nem járnának főiskolára a gyerekeim" - mondja Betty, aki nagyon hálás Phoebe-nek.

A két nő közösen végigjárta családjaik egykori lakóhelyét is: a helyet, ahol Phoebe ősei az ostort csapkodták, Betty ősei pedig az ostorcsapásokat kapták. Bettyben nincs harag Phoebe ősei felé: úgy gondolja, a társadalom kollektív hibája volt,a mi történt.

Phoebe felhívja a figyelmet arra, hogy a rabszolgasággal nem ért véget a feketék megpróbáltatása: a 60-as évekig iskolába se járhattak, és máig rengeteg diszkriminációval találkoznak munkavállaláskor, és kevesebbet is keresnek a fehéreknél. Phoebe szerint a jóvátételre a fehérek részéről igenis szükség van.

Nyitókép: https://pixabay.com/users/publicdomainpictures-14/

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!