Sugárveszély: ez az, amit a különféle sugárdózisok jelentenek!

2019.06.03. Ester

Az HBO Csernobil-sorozatában gyakran látunk dozimétert a sugárzás ellenőrzésére. De vajon mit is jelent egy-egy szám a gyakorlatban?

Először is, a sugárzást sievertben (Sv) mérik, ami egy SI mértékegység. A sievert az ionizáló sugárzás mennyiségét annak biológiai hatása alapján értékeli. A mértékegység a nevét Rolf Sievert svéd orvosi fizikusról kapta, aki a sugárzási dózis mérésével kapcsolatos munkáiról és a sugárzás biológiai hatásainak kutatásáról ismert, olvashatjuk a Wikipédiában. 

Egy sima orvosi röntgen is sugárveszélyt jelent

Ritkán gondolunk rá, de radioaktív sugárzással a hétköznapokban is találkozhatunk. Persze közel sem olyan mértékben, mint a csernobili atomerő dolgozói, de attól még jelen van életünkben a sugárveszély. A fogorvosi röntgen nagyjából 0,01 millisievert (mSv) terhelést jelent, a mellkasröntgen ennél magasabb értéket mutat, 0,10 mSv-t. A mammológiai röntgen 0,40 mSv, a gerincröntgen 1,50 mSv, a CT agyi vizsgálat 2,00 mSv körül terheli a szervezetet.

A fukusimai atomerőmű-baleset 2011. március 11-én történt, március 12-én a helyszínen 1,02 mSv/órás háttérsugárzást mértek. Az átlagos, természetes sugárzás, amivel a városi ember évente találkozik, nagyjából 2,00 mSv. Egy légitársaság utazó munkatársa, a pilóta és a légkísérők - akik mondjuk a New York és Tokio közötti vonalon dolgoznak, évente nagyjából 9,00 mSv terhelésnek vannak kitéve.

Ez nagyjából olyan, mintha a teljes testünket CT-vel vizsgálnánk át, ami 10,00 mSv-t jelent, ám mind közül a szív-CT a leginkább megterhelő a maga 16 mSv-jével.

Kéthetes turnusokban váltják egymást a csernobili munkások

Az a legalacsonyabb egészségügyi határérték, amelynek detektálása során már érezhetően magasabb a helyi rákos megbetegedések száma, 100 mSv/év. Éppen ezért a sugárveszélyben dolgozók expozícióját 5 évenként maximum 100 mSv-ben határozták meg. Nem véletlen, hogy a csernobili tiltott zóna dolgozói két hetes turnusokban váltják egymást.

A feltételezések szerint a csernobili és pripjatyi lakosok 1986 áprilisában átlagosan nagyjából 350 mSv-nek voltak kitéve abban a 36 órában, amit a balesetet követően még a helyszínen töltöttek. A fukusimai atomerőmű közelében 2011 március közepén/végén átlagosan 400 mSv/óra volt mérhető maximális értékként. A katasztrófa tehát a csernobilinél is súlyosabbnak bizonyult.

Fukusima, Csernobil? Hol kezdődik a rákveszély?

A Radiology.org-on publikált kutatások szerint 1000 mSv az a határérték, amelynek kitéve a népesség 5 százalékánál rákbetegség tünetei jelennek meg. Ez a dózis az, amit ha egyetlen adagban megkap valaki, a sugárbetegség tünetei megjelennek: rosszullét, hányás, alacsony vörösvérsejtszám. Ebből sejthetjük, hogy a csernobili és fukusimai lakosok legalább 5 százaléka jó eséllyel szembe kell(ett), hogy nézzen a rákkal.

A rettenetes sugárdózis, amit a csernobili tűzoltók és a szarkofágot építő munkások a baleset után közvetlenül megkaptak, 6000-8000 mSv volt. Ők mindannyian 2-3 héttel a katasztrófa után halottak voltak: az HBO sorozatában láthatjuk, hogy borzalmas körülmények között. Gyakorlatilag a szájukon és végbélnyílásukon keresztül távoztak a belső szerveik.

Napjainkban a tiltott, 30 km-es zóna falvaiban, ahol még kb. 100 idős ember él, kb. 5-21 mSv a sugárzás mértéke, széljárástól, időjárástól függően, főként a természethez közel mutatva magasabb értékeket.

Nyitókép: https://pixabay.com/users/enriquelopezgarre-3764790/

Nem szeretnél lemaradni a legfrisebb bejegyzésekről?

kövess minket facebook-on is!